A világjárvány ideje sokak számára gyászt, csüggedést, elbizonytalanodást jelentett. Pedig alkalom ez arra, hogy elgondolkozzunk az életünkről. Mert az ember élete, minden nemzedék élete híd a múltból a jövő felé. Gondoljunk a híd építésére. Az élet hídját kell megépítenünk. Különösen dolgoznak ezen maguk a szülők is, de az orvosok, a betegápolók és mindazok is, akik az egészségünket és az életünket védik.
De meg kell építenünk a szeretet hídját is. A szeretetet pedig leginkább a családban lehet továbbadni a felnövekvő nemzedéknek.
Tehát a szülők ezt a drága kincset úgy adják tovább, hogy majd egymást szeretni tudó, az egész társadalomban barátságos és segítőkész, derűs embereket nevelnek.
De tovább kell adnunk, meg kell építenünk a tudás hídját is. Mindazt, amit az emberiség tudásban felhalmozott, tovább kell adni a jövőnek, hogy tovább építhessék a következő nemzedékek. A pedagógusok, a nevelők, a kutatók, a tudósok mind-mind ezen fáradoznak. És ez a felelősség bennünket is, mai nemzedéket különösen terhel. De ez a kihívás egyben nagyszerű feladat is. Mindennek akkor van igazán értéke, ha van értelme a múltunknak, van értelme a jövőnknek, van értelme egyén és közösség életének.
Isten nem hagyja magára az emberiséget. Ő itt jár velünk a történelem útján és vár bennünket egy boldogító örök találkozásra. Itt a Földön is ragadjuk meg a találkozás alkalmait!
Gondoljunk arra, hogy 2021 szeptemberében itt, Budapesten eucharisztikus világkongresszus lesz!
Találkozzunk Krisztussal Budapesten, legyen Ő életünk sugárzó társa, legyen Ő az, aki optimizmust és örömet hoz az életünkbe!
Forrás: NEK
Fotó: Ambrus Marcsi/NEK
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria