Erdő Péter húsvét vigíliáján: Életünk nem értelmetlen sodródás

Hazai – 2021. április 3., szombat | 22:41

Ha egy világjárvány élménye döbbent is rá minket, hogy milyen kiszolgáltatott az emberi élet ebben a világban, és mennyire nem csupán a mi igyekezetünkön múlik a sorsunk, mindez nem a kétségbeesés forrása – mondta Erdő Péter bíboros, prímás húsvét vigíliáján Budapesten, a Szent István-bazilikában. Az ünnepi szentmisét a főpásztor sine populo (hívek jelenléte nélkül) mutatta be.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

1. Szent félelemmel állunk a Feltámadás titka előtt. Hogyan magyarázhatnánk meg a rejtett titkokat? Hogyan hirdethetnénk azt, ami meghalad minden emberi beszédet és minden értelmet? Hogyan közölhetjük az emberekkel Krisztus feltámadásának misztériumát? Hiszen titok már Krisztus keresztje is, titok hogy harmadnapig halott volt, hogy „alászállt a holtak országába”, de

mindaz, ami Megváltónkkal e szent három nap alatt megtörtént, hitünk legmélyebb titka.

És milyen megrendítő titok, hogy aki a Szűztől született, most a zárt sírból életre támadt. Isten egyetlen Fia, aki öröktől született, megtestesülve édesanyjának elsőszülött és egyetlen fia lett, most pedig feltámadásával ő lett az elsőszülött a holtak közül. Ahogyan Aranyszájú Szent János mondja: nem tudjuk szavakkal leírni születését, sem megérteni a sírból való feltámadását.

2. „Nézzétek, itt van a hely, ahová temették” – mondja az angyal az asszonyoknak az evangéliumban. Ez az a hely, ahol Isten mintegy kezességet vállalt a mi feltámadásunkért is. Ez az a hely, ahol a halált eltemették. Ez az a hely, ahol a mag, melyről Jézus példabeszédben szólt, jó talajba került, és a búzaszem, mely elhalt, a halhatatlanság sokszoros termését hozta. „Menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába, és ott majd meglátjátok őt.” Hirdessétek a tanítványoknak a misztériumot, amit láttatok.

3. Ezt hallották a fehér ruhába öltözött ifjútól, az angyaltól a kenethozó asszonyok az üres sírnál. Szent Máté leírása szerint pedig először ezek az asszonyok találkoztak a Feltámadottal, és átölelték Jézus lábát. Most újra, mint mindig a keresztvíz mellett, Jézus láthatatlanul ott áll a hívők oldalán, átöleli az újonnan megkeresztelteket, mint barátait és testvéreit, kitörli szívükből a félelmet, és ujjongó örömmel tölti el lelküket. Tisztára mossa őket a kegyelem forrásában, és az újjászületetteket felkeni a Szentlélek illatos olajával.

Az Úr, aki az utolsó vacsorán megtörte a kenyeret, maga táplálja őket, és maga válik eledellé számukra.

Minden követőjének szól az idők végezetéig: vegyétek és egyétek az égből alászállott kenyeret, fogadjátok az oldalsebemből fakadó forrást. Ez az a víz, amiből mindig meríthetünk, és soha el nem apad. Aki éhezik, jöjjön hozzám, és lakjon jól, aki szomjazik, csillapítsa szomját az üdvösség forrásánál.

4. Tudnunk kell továbbadni húsvét igazságát és örömét a minket körülvevő világnak. Ha változik is az emberek közti gondolatközlés módja és nyelvezete, ha sokszor szétszórt és kiábrándult emberek figyelmét kell is megragadnunk, annál inkább nyilvánvaló világunkban a szomjúság és az éhség Krisztus feltámadásának mindent megvilágító, minden igaz igyekezetnek értelmet és értéket adó örömhíre iránt. Ha egy világjárvány élménye döbbent is rá minket, hogy milyen kiszolgáltatott az emberi élet ebben a világban, és mennyire nem csupán a mi igyekezetünkön múlik a sorsunk, mindez nem a kétségbeesés forrása.

Ha sokszor mindent elborítani látszik is az önzés, a bizalmatlanság, ha gyakran gyűlölet osztja is meg az embereket, ha az anyagiak hajszolására hangolt világunk különösen is nagy drámának éli meg éppen az anyagi jólét csökkenését vagy a gazdaság nehézségeit, nekünk a feltámadt Krisztus más távlatot mutat.

Nem értelmetlen sodródás az egyéni élettörténetünk, nem céltalan vergődés a világtörténelem, hanem a minket örök életre hívó isteni szeretet nagy terve valósul meg benne. Fogadjuk el ezt az ajándékot, és adjuk tovább örömünket az egész világnak.

5. Krisztus, Istenünk, Te vagy a mi egyetlen Urunk. Végtelen jóságodban határtalanul szeretsz minket. Az örök Atyával és az elevenítő Szentlélekkel együtt, tiéd a dicsőség és a hatalom most és mindörökké. Ámen.

*

Az ünnepi szentmise végén a szokásos feltámadási körmenet elmaradt. Erdő Péter bíboros, prímás az Oltáriszentséggel a bazilika kapujához vonult, ahol kilépve megáldotta Magyarországot, különösen a koronavírus-fertőzésben szenvedő betegeket és az őket gyógyító, ápoló egészségügyi dolgozókat.

Fotó: Erdős Dénes

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria