Erdő Péter: Örömmel hordozzuk Krisztust a körmenetben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Úrnapján az Oltáriszentséget ünnepeljük, mely hitünk egyik legnagyobb titka: egyszerre áldozat a szentmisében; egyszerre lakoma, hiszen a szentáldozásban Krisztus vesszük magunkhoz; és szent jelenlét, mert a tabernákulumban őrizzük, tiszteljük és imádjuk, sőt a mai napon körmenetben is kivisszük az utcákra, terekre – fogalmazott Erdő Péter homíliájában.

De hogyan is lehet egyszerre ilyen bensőséges és ilyen felfoghatatlanul fölséges az Oltáriszentség? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Úgy, hogy amikor Isten, a tér és idő feletti végtelen Teremtő találkozik a teremtett világgal és benne az értelmes emberrel, akkor mindig előbukkan valamilyen feszültség, paradoxon, meg-megmutatkozik a misztérium.

Erdő Péter – visszautalva a felolvasott evangéliumra (Mk 14,12–16. 22–26) – elmondta: az apostoloknak elő kellett készíteniük az utolsó vacsorát. És ezen a vacsorán Jézus azt mondta, hogy „ez az én testem”, és „ez az én vérem, amely sokakért kiontatik”. Azzal, hogy testévé és vérévé tette a kenyeret és a bort, istenemberi valóságát hozta le az utolsó vacsora asztalára, ezért az Oltáriszentségben való jelenléte megmarad  a szentmise után is.

Az ősegyház gyakorlata – amikor a szentmise után az Oltáriszentséget elvitték a betegeknek, és a börtönben lévőknek – tanúsítja az Eucharisztiában való szent jelenlét tartós megmaradását. Krisztus jelen van, megmarad az átváltoztatott szent színekben. Ezt tanúsítja továbbá a keleti és a nyugati egyház gyakorlata, hogy már az ókorban is ismerte az előszenteltek liturgiáját. A nagyböjt bizonyos hétköznapjain nem végeztek szentmisét, de liturgikus könyörgéseket tartottak, és utána a korábbi napokon bemutatott szentmisében átváltoztatott Oltáriszentséget vették magukhoz. A latin egyházban is ezt az ősi szokást őrzi a nagypéntek liturgiája, amikor szentmisét nem tartunk, de a szentáldozásra van lehetőség. Ezért az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust megilleti a tisztelet és az imádás – emelte ki a bíboros.

Krisztus az apostolokért és értünk adja önmagát, az üdvösségünkért. Áldozata vérontás nélkül megújul, jelenvalóvá válik minden szentmisében. Egyszeri és egyetlen a keresztáldozat, de jelenléte a szentmisében meg-megújuló valóság. Ezért az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust örömmel hordozzuk a körmenetben. Megmutatjuk a városnak és a világnak, áldását kérjük minden helyre, amerre elhalad, segítségét kérjük egész városunkra és életünkre – hangsúlyozta szentbeszédében Erdő Péter.

Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódott a liturgia. Az Oltáriszentséget Erdő Péter bíboros vitte díszes baldachin alatt. Négy – ünnepi virágdíszbe öltözött – oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a diakónus, majd a főpásztor áldást adott. A szentmise a Te Deum eléneklésével és szentségi áldással ért véget.

Az ünnepi szentmisén koncelebrált Snell György, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Szent István-bazilika plébánosa.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír
(ki)