Erős emberekre van szükség – Szent Mór ünnepe a pécsi székesegyházban

A gyerekek október 25-én délután Bonifácnak, a kis griffmadárnak segíthettek: együtt keresték a székesegyház rejtett zugaiban megbúvó állatokat.

A feladat teljesítéséhez zseblámpákat is használhattak. Felfedezőútjuk során az altemplomtól a toronyig bejárták a templomot, találós kérdéseket fejtettek meg, bárányokat számoltak; megállapították, hogy melyik díszítmény milyen anyagból, milyen technikával készült, és megismerkedtek a bazilika különböző részeivel.

A játék végén Bonifác egy-egy színezővel is megajándékozta kis segítőtársait.

*

Szent Mór ünnepén tematikus vezetés keretében tekinthették meg az érdeklődők a Pécsi Egyházmegye második püspökének szentelt kápolnát. Az ismertető során a történetiséget szem előtt tartó, ragyogó színekben pompázó dekoratív falképeken keresztül elevenedett meg a 11. századi magyar egyház és Szent Mór, a Pécsi Egyházmegye társvédőszentjének története.

Szent Mór helyi tisztelete a török hódoltság időszakában elhalványodott; felelevenítését 1843-ban Scitovszky János pécsi püspök (1838–1852) kezdeményezte. A Szentszék a kérést 1848-ban hagyta jóvá, ekkor változott Szent Mórra a pécsi székesegyház délkeleti kápolnájának patrocíniuma. A székesegyház neoromán átépítését (1882–1891) követően a kápolnát Székely Bertalan festette ki.

*

Az ünnepi szentmise elején Felföldi László pécsi megyéspüspök köszöntötte a híveket, a főtisztelendő atyákat és Bíró László püspököt.

Szent Mór nagyon nehéz és zavaros időben élte küldetését, szolgálta hazánkat, szolgálta az Egyházat – mondta bevezetőjében Felföldi László. – Most különösen szükségünk van rá, hogy a sötét világban hozzá hasonlatosan keressük a világosságot, Krisztus világosságát. A békétlen szívek közt mégis békés szívvel tudjunk járni, és utat, Krisztus útját tudjuk mutatni az embernek, a családnak, a keresztény közösségnek, a nemzetnek.

Bíró László püspök szentbeszédét személyes emlékekkel kezdte, felelevenítve a 28 évvel korábbi Szent Mór-miséjét a pécsi székesegyházban, amikor még csak élesztgetni kezdték Szent Mór püspök tiszteletét. Elismerően szólt arról, hogy a Pécsi Egyházmegye azóta folyamatosan ünnepli társvédőszentjét.

Jeremiás volt az a próféta, aki teljes ívében élhette meg Jeruzsálem fennállását és pusztulását. A rabságban ő látta meg egyedül álmában a templom és Izrael helyreállítását. Senki nem hitt neki – mondta Bíró László püspök. – Most mi, ha nem is látjuk ezt minden egyes baranyai faluban, mégis hiszünk az újjáéledésükben. Szent Pál is figyelmeztet, hogy

mindenkinek, hívőnek és papnak is bele kell adnia a karizmáját, és ott, ahol van, tennie azért, hogy az Egyház élő maradjon.

Az evangélium Jézusról és az úton lévő Egyház kapcsolatáról szól, Jézus hozzánk intézett kéréséről, hogy szolgáljuk Isten országát. Szent Mór első magyar püspökünk ugyanezt mozdította elő.

Székely Bertalan első festménye, amelyről Bíró László püspök beszélt, Szent Imre hét csókját ábrázolja. István király fiával, Imrével ellátogatott Pannonhalmára, a Szent Márton-kolostorba. István fiát küldte előre, hogy a királyt fogadják. Imre a Szentlélektől eltelve különböző számú csókkal illette a királyi küldöttség elé vonuló szerzeteseket, erényeik szerint. A legtöbb csókot Mór kapta. Hétszer csókolta meg, ő volt a legerényesebb a kolostorban.

Nem szimpátia alapján illette különböző számú csókkal a szerzeteseket. Szent Imre is a Szentlélek irányítása alatt álló ember volt. Ez a két ember találkozik össze az ölelésben. Ferenc pápa, amikor a mostani szinódusról szól, azt mondja, a szinódus főszereplője a Szentlélek.

Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk nyitottak Isten irányítására, mennyire használjuk fel a Lélek adományait, mennyire figyelünk oda a Lélek vezetésére”

– hangsúlyozta a szentmise szónoka. Felhívta a figyelmet Mór leeresztett kezére, arra, hogy nem viszonozza Imre herceg ölelését, a kitüntető köszöntést alázattal fogadja.

A Szent Mór jámborságára kíváncsi István király visszamegy az imádkozó szerzetesekhez, akik Szent Mór kivételével mind imádságukat félbeszakítva köszöntik az előkelő vendéget. Mór tovább imádkozik. Erről szól a következő kép, amikor hajnalban a király hívatja Szent Mórt, és kérdőre vonja őt, miért nem tisztelte meg királyát. Mór nem védekezik, összekulcsolt kézzel, fegyelmezetten áll meg a király előtt.

A jogtalan dorgálás nem töri össze, a kitüntetett figyelem sem változtatja meg. Erős marad.

Mi is nagy kihívások előtt állunk. Most erős emberekre van szükség.

Ferenc pápa gyakran beszél a közösségről (koinónia), a szinódus első feladatáról: a közösséget két irányból megélni, Isten felé és egymás felé. Az a hivatásunk, hogy szilárd közösséget alkossunk, egymást erősítsük, hogy szembe tudjunk nézni a kihívásokkal, ahogy Mór tette. A következő festmények is erről szólnak – mondta Bíró László.

Ahogy Felföldi László megyéspüspök is kiemelte, Szent Mór mozgalmas időszakban volt püspök. Küzd, hogy a hercegek közt béke legyen, végül meg is ünneplik a kibékülést, ám ezután leég a székesegyház. Mór fáradozik újjáépítéséért, felszenteli az új templomot. Ezek a pillanatok Mór életéből azt a szinódusi gondolatot juttathatják eszünkbe, hogy

keresztény egyházunk közösség és küldetés. Mór mindent felvállal, amit saját kora, a történelem elébe küld. Végrehajtja a küldetést, ami számára megadatik.

A Szent Mór prédikációját ábrázoló festmény az emberközeli püspökről szól. A szinódus mottója: küldetés, közösség, részvétel. A képen családi idillt láthatunk Mór lába előtt. A másik oldalon a botra támaszkodó öregurak a szabadság hősei. Mór nem magas lóról beszél, hanem emberek közeléből.

A következő kép Mór püspök fogadását ábrázolja. A nép meghatódottan köszönti. Ez Mór, aki részt vesz hívei életében. Igyekszik emberközeli lenni, a találkozások püspöke.

A feladatunk az, hogy találkozzunk, és hallgassuk meg egymást. A szinódus és Mór alakja valóságosan találkozik, ezer évvel korábban megjeleníti a szinódusi eszményt, a szinódusi egyházat, amit Ferenc pápa is szeretne látni – emelte ki a szónok.

Szeressük első magyar püspökünket, gondolkozzunk róla, és legyünk követői! – buzdított szentbeszédében Bíró László püspök.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Hegyi László/Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír