„Dörömböl szívünk ajtaján” – Esztergomban ünnepelt a Házas Hétvége

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Október első, verőfényes szombat délutánja kicsalta az embereket Esztergom belvárosának utcáira. A Pázmány Péter utca felől élénken beszélgető csoportok – különböző korú házaspárok – kapaszkodtak fel a Várhegyre. Kitűzők jelezték, összetartoznak. Ők a Házas Hétvége lelkinapjának házaspár résztvevői. Gazdag délelőttön vannak túl, újabb útravalót kaptak életvezetésük megerősítésére. A bazilika felé igyekeztek, szentmisére.

A magyar Házas Hétvége hívására mintegy háromszáz házaspár, számos pap érkezett az ország különböző településeiről és a határon túlról az esztergomi lelkinapra. Ugyanitt gyűltek össze 2014-ben is, amikor a magyar alapítás 30. évfordulóját ünnepelték. Az Európa tizenhárom országában jelen lévő lelkiségi mozgalom vezetősége, a nemzeti teameket összefogó Európai Tanács vetésforgóban rendez évente háromszor találkozót a tagországokban, így került most Magyarország sorra. Ebből az alkalomból tanácskozásra és képzésre gyűlik össze az Európai Tanács, melyet az egyes országok nemzeti teamjei alkotnak – ezeket pedig a felelős házaspár és papi képviselő alkotják. Tanácskozásukhoz kapcsolódva tartottak a közösséghez tartozó házaspárok számára lelkinapot.

A résztvevők megtöltötték a bazilika pad- és széksorait. Mindenféle korú házaspárok, nagy számban vannak köztük sok évfordulót ünnepelt párok, egészen fiatalok azonban elvétve. A mozgalom ugyanis öt éve házasságban élő párokat vár a kapcsolatot megújító, a boldog házasélet reményét visszaadó hétvégékre, őket hívja ennek elvégzésével közösségbe, és ők a vendégei annak a sok programnak, amit akár régiós, akár országos szinten szerveznek.

Az egymás mellett ülő párok testtartása összetartozást üzent. Azt sugározták, örömmel vannak itt együtt, Isten színe előtt, és tudnak valamit abból a titokból, hogyan lehet ezt a sokszor nehéz összetartozást jól csinálni, hogyan élhető meg a boldog házasság.

Mielőtt megkezdődött a szentmise, ünnepélyesen bevonultak az Európai Tanács tagjai, a nemzeti teamek. A tizenhárom házaspárt, oldalukon országuk felelős papjával a tanács vezetőjének választott spanyol pár vezette be. A magyar nemzeti team házaspárja, Simon Béla és Juli sorban bemutatták az egyes országokat képviselő párokat és atyákat. A közösség Erdő Péter bíborossal ünnepelte a szentmisét. A főpásztorral koncelebráltak a mozgalomban szerepet vállaló paptestvérek.

A Házas Hétvége a benne aktív szerepet vállaló lelkipásztorok nélkül elképzelhetetlen, a házaspárokkal való szoros kapcsolat családbaráttá teszi a papokat. A két szentség kiegészíti egymást, összekapaszkodik – világítja meg Thorday Attila atya a papi jelenlét jelentőségét.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Csodálatos egybeesés, de nem véletlen, inkább gondviselésszerű, hogy a Házas Hétvége találkozójára éppen a mai estén kerül sor. Az Evangéliumban ugyanis Jézus tanítását olvastuk a házasságról. Ez a tanítás ma is provokatív. Ma is dörömböl szívünk ajtaján. Ma is rádöbbent minket arra, hogy az emberi lénynek Isten milyen nagyszerű hivatást adott.

2. A házasság felbonthatatlanságáról szóló jézusi beszéd az Újszövetségben több helyen is fennmaradt. Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első levelében kifejezetten azt olvassuk, hogy nem ő parancsolja, hanem maga az Úr, vagyis Jézus Krisztus, hogy „A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét” (1Kor 7,10–11). Ugyanezt röviden és egyértelműen olvassuk Lukács Evangéliumában is: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el” (Lk 16,18). A mai Evangélium ugyanennek a mondásnak kissé bővebb leírását tartalmazza. Ebben a változatban megtaláljuk a jézusi tanítás összefüggését is. A bevezető mondatok szerint Jézust a farizeusok provokálják: „próbára akarják tenni” (Mk 10,2). Ezért kérdezik tőle, hogy szabad-e a férjnek elbocsátania feleségét. A korabeli zsidóságban ugyanis szinte minden házasságot törvényesen fel lehetett bontani. A válást, pontosabban a válólevél kiállítását a férj részéről Mózes ötödik könyve szabályozza (MTörv 24,1–4). Ott arról van szó, hogy a férj azért bocsátja el feleségét, mert valami taszítót fedez fel rajta. Tehát a provokáció arra irányulhatott, hogy Jézus tanítását szembeállíthassák a mózesi tanítással. Magából ebből a körülményből is érzékelhető, hogy a tanítványok és az evangélista tudatában voltak annak, hogy Jézus felfogása a házasságról nem szokványos, hanem különösen is szigorú. Ennek a szigorúságnak a nyomát megtaláljuk Máté evangéliumában is, ahol kifejezetten az áll, hogy a tanítványok is megütköznek Jézus tanításán és azt mondják: „ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni” (Mt 19,10). Tehát több szentírási tudósításból, többféle szempontból tudjuk azt, hogy Jézus nem követte korának egyik irányzatát sem ebben a kérdésben. Erre utal a fent idézett mondat is a Korintusiaknak írt első levélből, amely szerint a férfi ne bocsássa el feleségét (1Kor 7,11). Magyarán Jézus tanításának lényege, hogy a Tízparancsolatból ismert „házasságot ne törj” parancsa nem teszi lehetővé a válást és új házasság kötését az előző házastárs életében. A válólevél egyébként Jézus korában a férjnek azt a nyilatkozatát tartalmazta, hogy korábbi felesége szabad, és bárki más házasságot köthet vele. Jézusnak tehát ebben más a tanítása, és ezt a jézusi mondásnak az Újszövetségben fennmaradt minden formájából megérthetjük.

3. Mivel indokolja Jézus ezt a kategorikus tilalmat? Magával a Teremtő szándékával. Hiszen a Teremtés könyvét idézi, mondván: Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. A válólevél engedélyezését nem Istennek, hanem Mózesnek tulajdonítja. Ezzel mintegy különbséget tesz az eredeti, tiszta isteni törvény és a törvényre rakódott későbbi engedmények vagy előírások között. Ebben a korban már többen különbséget tettek a Tízparancsolat elsődleges törvénye és egy második, későbbi, alacsonyabb rendű törvény között, amelyet a választott nép az aranyborjú imádása után kapott. Az első évszázadok keresztény irodalmában döntő szerepet játszik a különbségtétel a Törvény és a törvény megismétlése között. Ez utóbbit Krisztus tanítványaira nézve nem tartották kötelezőnek. Vallották, hogy Jézus felszabadított a törvény igája alól. Ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy az Úr által adott Ószövetségi törvényt Jézus nem megszüntette, hanem beteljesítette. Vagyis a Tízparancsolat mindenkit kötelez, mégpedig a krisztusi szeretet tökéletességének mértéke szerint.

Maga Jézus tehát nem Mózest állítja szembe Mózessel, hanem a teremtő Isten akaratát a későbbi emberi hagyománnyal.

4. De miért szól a „férfinak és nőnek teremtette őket” kijelentés (Ter 1,27) a házasság felbonthatatlansága mellett? A qumráni közösség irataiban, a híres Holt-tengeri tekercsekben találjuk meg erre a választ. Az úgynevezett Damaszkuszi irat (4,20–21) a Teremtés könyvének ezt a versét azzal a szokással szemben idézi, hogy egyesek két feleséget is vesznek életükben. Ez utóbbi szokást paráznaságnak nevezi. Ezt olvassuk benne: „Ezek a másodikban, a paráznaságban fogattak meg minthogy két feleséget vettek életükben. A teremtés alapja azonban: »férfinak és nőnek teremtette őket«” . Amikor tehát Jézus levonja a tanulságot, hogy „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”, akkor a teremtő Isten szándékát állítja szembe a későbbi emberi engedményekkel. Azzal pedig, amit tanítványainak magyarázatként fűz ehhez, a házasság teljes felbonthatatlanságát mondja ki a teremtő Isten szándéka alapján. „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene” (Mk 10,11). Tehát nem beszél az okáról, nem szól arról, hogy milyen esetben köthet mégis házasságot előző házastársa életében, hanem egyszerűen a válólevél kiadásának tilalmát hangoztatja. Ha a Márk-evangélium olvasott részéből ez a következtetés, akkor egyértelmű, hogy Szent Pál és a Lukács-evangélium is a lényegét ragadta meg Jézus tanításának.

5. De mi a helyzet a Máté-evangélium két helyével, amely ugyancsak Jézus tanítását közli a házasságról? Ezekben található a híres mátéi betoldás, hogy „paráznaság esetét kivéve”. Egyesek, és nem a legkorábbi idők keresztényei, hanem az újkori reformáció képviselői úgy értelmezték ezt a közbevetést, hogy ha a feleség házasságtörést követett el, a férje elbocsáthatta. Erre az esetre vonatkoznak régi egyházfegyelmi szabályok, sőt a mai katolikus egyházjog is kimondja, hogy ha az egyik fél házasságtörést követ el, a másik házastársnak joga van vele az együttélést megszüntetni, de új házasságot nem köthet (CIC 1152. k. 1.§). De az egyházi törvényhozó még ilyenkor is azt ajánlja, hogy: az ártatlan fél „a keresztényi szeretettől vezetve és a család érdekében a bocsánatot ne tagadja meg” és az együttélést ne szakítsa meg.

De ugyanezt a szemléletet találjuk Szent László törvényeiben vagy a legrégebbi orosz egyházfegyelmi iratokban. A házasság felbonthatatlanságának ez a nagyon komoly előírása végigkíséri az Egyházat egész története során. Minden újonnan megtérő nép körében megütközést kelt ez a krisztusi eszmény, mindenütt hosszú küzdelmet folytat az Egyház a házasság felbonthatatlanságának érdekében. A tanítványok megütközése tehát megmarad a későbbi korokban is. Ha a paráznaság esetének kivétele azt jelentette volna Szent Máténál, hogy házasságtörés esetén el lehet válni és új házasságot lehet kötni, akkor Jézus tanítása nem különbözött volna korának minden irányzatától.

Helyesen beszélnek azok, akik a paráznaság kivételét úgy magyarázzák, hogy akkor nem voltak kötelesek együtt maradni a felek, ha az a kapcsolat, amelyben addig éltek, nem volt törvényes házasság.

Krisztus tanítása azonban nem pusztán emberi vélemény, hanem a teremtő Isten szava az emberiséghez. Arról tanúskodik, hogy a házasság és a család az értékeknek abba a világába tartozik, amelyek az ember örök hivatásával kapcsolatosak. Hiszen a Teremtés könyve arról is beszél, hogy Isten a saját képére teremtette férfinak és nőnek az embert (Ter 1,27). Ezért olyan fontos a Házas Hétvége mozgalom szolgálata is. Hiszen segíti a házastársakat és a családokat, hogy megvalósítsák Isten akaratát, kibontakoztassák az ember méltóságát, amelyről a mai világban újra és újra, minden nehézség között is tanúságot kell tennünk.

Ehhez kérjük Isten segítségét mindannyiunk számára. Ámen.

* * *

A szentmisét követően a résztvevők az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban folytatták az ünneplést. A magyar családok számára ez volt a találkozás alkalma az egyes országok nemzeti teamjeivel, és a vendégek is itt kaphattak képet arról, hogyan él a magyar Házas Hétvége. A beszélgetés és a tánc éjszakába nyúlóan tartotta együtt a mozgalomhoz tartozó párokat.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír