Ferenc pápa a jezsuita nevelésről

Ferenc pápa először is megköszönte a jezsuita iskolákban és a küldetésükhöz kapcsolódó többi iskolában végzett munkájukat. Jóllehet Szent Ignác és első társai a Társaság alapításának kezdetén nem gondoltak iskolák alapítására, de hamarosan felismerték a nevelés adta evangelizáció hatalmas lehetőségét, és nagy lelkesedéssel és odaadással elfogadták azt. A jezsuita iskolák kétségtelenül gondoskodtak arról, hogy az evangélium üzenetét hirdessék az új nemzedékek körében, az őket jellemző tudományos és intellektuális szigor kíséretében.

A központ mindig Jézus volt, és továbbra is Jézusnak kell maradnia a középpontban. Ezért a jezsuiták a tanulmányi program és az iskolai tevékenységek révén elkötelezetten tesznek azért, hogy a fiatalok kapcsolatba kerülhessenek az evangéliummal, hogy mások szolgálatába álljanak, és ezáltal hozzájáruljanak a közjóhoz. Egykor a Mária Kongregációk értékes példáként mutatták, hogy a jezsuita oktatás hogyan próbálta a diákjait a változás és az evangelizáció szereplőivé tenni a saját környezetükben.

Ez az igazi nevelés: a fiatalok kísérése, hogy felfedezzék a közjó építését mások szolgálatán és a tudományos módszerességen keresztül.

A pápa által szorgalmazott új Globális Nevelési Egyezmény éppen a nevelés megújítását célozza, hogy a fiatalok felkészüljenek a nevelési mentalitás megváltoztatására, nem a személyes siker érdekében, hanem egy olyan módon, mely rávezeti őket az élet igazi teljességének a felfedezésére, másokkal együttműködve egy emberibb és testvéribb társadalom és világ felépítése érdekében. Ehhez az „én” kultúrájából át kell lépni a „mi” kultúrájába, mely az embert helyezi a folyamatok középpontjába.

Ahogy a rend egykori generálisa, Pedro Arrupe óhajtotta: másokért élő embereket neveljünk – ő tisztában volt vele, hogy az igazán másokért élő személy maga Jézus. A nevelés legjobb módja a példamutatás, ahogy Jézus nevelte a tanítványait – emelte ki a pápa. Ezért nagyon fontos, hogy a jezsuita iskolák pedagógusai egzisztenciálisan megértsék ezt a felhívást: a személyt helyezzék a középpontba, ami azt jelenti, hogy az oktatókat állítják a képzés középpontjába, ahol felfedezhetik a nevelésben rejlő lehetőségeket. Másfelől a személyt a középpontba helyezni azt jelenti, hogy nem magunkat helyezzük oda, hanem másokat, különösen azokat, akik a társadalom peremére szorulnak.

A Jézus Társasága egyetemes apostoli preferenciái közül az első az Úrral való igazi kapcsolat, ami elengedhetetlen a Társaság nevelési módjához, amihez továbbra is ragaszkodni kell. Segíteni kell a fiataloknak, hogy ők is megtapasztalják a Jézusban kinyilatkoztatott kincset, a megváltás misztériumát. Ám ez csak akkor sikerül, ha a nevelőkben látják ezt az Istennel való kapcsolatot, valamint a mások és a teremtés iránti mélységes tiszteletet. A pápa bízik abban, hogy segítik az új globális oktatási paktum megvalósulását, mely nélkül a mai polarizált világban nem lehet reményekkel teli jövőt teremteni. A nevelés valójában magvetés, ami  „könnyekkel vetés, de örömmel aratás” (vö Zsolt 126,5). Az oktatás hosszú távú, türelmet igénylő feladat, az eredmények néha bizonytalanok, mint ahogy kezdetben még Jézus maga sem ért el jó eredményeket a tanítványaival, de türelmes volt, és továbbra is türelmes velünk, hogy megtanítsa nekünk: a nevelés azt jelenti, hogy várunk, kitartunk és állhatatosak maradunk a szeretetben – zárta beszédét Ferenc pápa.

*

Május 20-án Ferenc pápa a chicagói Loyola Egyetem munkatársait fogadta, akiket így biztatott: „Ahhoz, hogy előre haladjunk az életben, álmodnunk kell. ... Aki elvesztette az álmodozás képességét, abból hiányzik a kreativitás, hiányzik a költészet, és az élet költészet nélkül nem működik.” 

„Ahhoz, hogy előre haladjunk, mindig vissza kell térni a gyökereinkhez” – emlékeztetett a pápa. „Intézményetek gyökerei az alapító, Szent Ignác tapasztalataiban rejlenek, aki mindig Istent helyezte előtérbe, és folyamatosan kereste Isten akaratát. Ez a szolgálatra törekvés szorgalmas keresésében mutatkozott meg.”

A pápa arra is buzdította őket, legyenek „a remény tanúi” a megosztottsággal és konfliktusokkal teli világban. Véleménye szerint az egyetemeknek megvan a lehetőségük arra, hogy jobbá tegyék a világot; „döntő szerepet” játszottak a korábbi nehéz időkben is. „Nemcsak az a feladatunk, hogy ragyogó elméket neveljünk, hanem az is, hogy nagylelkű szíveket és a minden ember méltóságát tiszteletben tartó lelkiismerettel rendelkező embereket neveljünk. A nevelés három szinten történik: az elmében, a szívben és a kezekben. Gondolkozz el, mit érzel és mit csinálsz:

érezd, amit gondolsz és csinálsz; tedd, amit gondolsz és érzel”

– hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ferenc pápa szerint a nevelés több mint a tudás puszta átadása: a megbékélést és az igazságosságot megtestesítő emberek képzéséről szól. „Az elme, a szív és a kezek nem fejlődhetnek külön egymástól, és csak együtt tudnak kapcsolatot teremteni a kor valóságával és követelményeivel.” A mai világnak szüksége van olyan emberekre, akik készek képességeiket mások szolgálatába állítani – folytatta a pápa. Csak akkor van esély arra, hogy a világ „békére leljen”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír