Ferenc pápa: Jézusban Isten együttérez velünk, figyel ránk és gondoskodik rólunk!

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Mk 6,30–34) elbeszéli, hogy első missziójuk után az apostolok visszatérnek Jézushoz, és beszámolnak neki „mindarról, amit tettek és tanítottak” (Mk 6,30). A nyilvánvalóan lelkesítő, de fáradságos misszió megtapasztalása után pihenésre van szükségük. Jézus pedig teljesen átérezve helyzetüket igyekszik egy kis pihenőidőt biztosítani nekik, és azt mondja: „Gyertek, csak ti, a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” (Mk 6,31). Ez alkalommal azonban Jézus nem tud szándéka szerint cselekedni, mert a tömeg, megsejtve melyik magányos helyre hajózik tanítványaival, érkezésük előtt már odafut.

Ugyanez ma is megeshet. Időnként előfordul, hogy nem tudjuk megvalósítani, amit elterveztünk, mert valami sürgősebb teendő adódik, amely keresztülhúzza terveinket, alkalmazkodó- és szolgálatkészséget kér tőlünk mások szükségleteivel szemben.

Ilyen körülmények között azt kell utánoznunk, amit Jézus tett: „Amikor kiszállt és meglátta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok; ezért tanítani kezdte őket sok mindenre” (Mk 6,34). Ebben a rövid mondatban az evangélista egyedülállóan kifejező pillanatképet tár elénk, mintegy lefényképezi az isteni Mester szemét és tanítását. Figyeljük meg ennek a fényképnek a három igéjét: „meglátta”, „megesett rajtuk a szíve”, „tanítani kezdte őket”. Nevezhetjük őket a pásztorra jellemző igéknek. Jézus tekintete sosem semleges, vagy, ami rosszabb, hideg vagy tartózkodó, mert Jézus mindig a szív szemével néz. Szíve annyira gyengéd és együttérző, hogy fel tudja ismerni az ember legmélyebb szükségleteit is. Együttérzése azonban nem pusztán érzelmi reakció az emberek bajaira, hanem sokkal több annál: Isten tevékeny fogékonysága az ember és annak történelme iránt. Jézus úgy mutatkozik meg mint Istennek népe iránti szerető figyelmességének és gondoskodásának megvalósulása.

Amikor azt látjuk, hogy Jézus megindul a vezetésre és segítségre szoruló emberek láttán, azt várnánk, hogy csodákat fog tenni. Ezzel szemben tanítani kezdi őket sok mindenre. Ez az első kenyér, amelyet a Messiás felkínál az éhező és elveszett tömegnek: a Szó kenyere. Mindnyájunknak szüksége van az igazság szavára, amely vezet minket és megvilágítja utunkat. Az igazság nélkül, aki maga Krisztus, nem lehet megtalálni az élet helyes irányát. Amikor eltávolodunk Jézustól és az ő szeretetétől, eltévedünk és létünk csalódássá és elégedetlenséggé változik. Oldalunkon Jézussal biztonságosan haladhatunk előre, helyt tudunk állni a megpróbáltatások között, növekszünk az Isten és a felebarátaink iránti szeretetben. Jézus ajándékká tette magát mások számára, ily módon a szeretet és szolgálat példaképe lett mindnyájunk számára.

A Boldogságos Szűz Mária segítsen minket, hogy az osztozás és szolgálat magatartásával magunkra vállaljuk felebarátaink nehézségeit és szenvedéseit.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Az utóbbi hetekben drámai hírek érkeztek: migránsokkal teli bárkák süllyedtek el a Földközi-tengeren. Fájdalom tölt el az ilyen tragédiák hallatán, és megemlékezem imámban az elhunytakról és családtagjaikról. Sürgető felhívást intézek a nemzetközi közösséghez, hogy határozottan és gyorsan cselekedjen, hogy ne ismétlődjenek meg hasonló tragédiák, valamint biztosítsa a biztonságot, mindenki jogainak és méltóságának tiszteletben tartását.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok. Külön is köszöntöm a brazíliai Rio do Sul egyházmegye híveit, a spanyolországi sevillai egyházmegye fiataljait, valamint a lengyelországi pelplini egyházmegye fiataljait, akik a következő püspöki szinódusért végzett imastafétában jöttek Assisiből.

Köszöntöm a plébániai csoportokat és társulatokat, tovább a vicenzai egyházmegyéből, Piazzola sul Brentából érkezett kisgyermekek csoportját.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír