Ferenc pápa üzenete a Neokatekumenális Út vallásközi találkozójára

A találkozóra a II. vatikáni zsinat Nostra Aetate kezdetű dekrétuma megjelenésének ötvenedik évfordulója adott alkalmat a galileiai Domusban, a Tibériás-tó partján, ahol hét bíboros, húsz püspök és százhúsz rabbi találkozott a világ minden tájáról. Jelen voltak továbbá a tudományos élet, a művészet és a kultúra világának jeles képviselői, mindkét felekezet részéről.

A vallásközi találkozón a következő bíborosok vettek részt: George Pell, a Szentszék Gazdasági Titkárságának prefektusa; Stanysław Ryłko, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke; Telesphore Placidus Toppo, az indiai Ranchi érseke; Christoph Schönborn bécsi érsek; Josef Cordes, a Cor Unum Pápai Tanács nyugalmazott elnöke; Andrew Yeom Soo-jung szöuli érsek és Paolo Romeo palermói érsek.

A találkozót a Neokatekumenális Út alapítói, Kiko Argüello, Carmen Hernandez és P. Mario Pezzi szervezték, a galileai ház igazgatójával, Rino Rossi atyával együtt.

Az eseményen a Neokatekumenális Út számos katekétája és papja vett részt, így a találkozó összlétszáma mintegy négyszáz fő volt. A találkozó a maga nemében előzmény nélküli, melyet a Szentszék is támogatott. Ennek jele az üzenet, mellyel Ferenc pápa a találkozó résztvevőihez fordul.

A találkozó egyik legemlékezetesebb eseménye az Ártatlanok szenvedése című szimfónia megszólaltatása volt, melyet a Neokatekumenális Út kórusa adott elő, a zsidó néppel való kiengesztelődés és szeretet jeleként. A Neokatekumenális Út már többször bemutatta ezt a darabot, először 2012-ben Bostonban, majd a New York-i Lincoln-centrumban és még ugyanebben az évben a jeruzsálemi Bechar Gerard színházban. 2013 júniusában Auschwitzban adták elő a „halálkapu” előtt, 15 ezer fős hallgatóság jelenlétében. Ez a mostani találkozó annak a gyümölcse, hogy sok zsidó embert megérintett a szimfónia és az általa közvetített üzenet.

A négynapos találkozó során a résztvevők olyan közös kihívásokkal szembesültek, mint például a zsidó nép és a katolikus egyház küldetése a mai világban, a hit átadása a következő nemzedékeknek, a szembenállás a zsidó-keresztény antropológia és az Isten tagadásának előfeltételére épült antropológiák között, az antiszemitizmus és a fundamentalista idegengyűlölet újra felbukkanása.

Az utolsó napon a rabbik, miközben elmesélték a találkozó során szerzett élményeiket, meglepetésüknek adtak hangot, hogy mennyire megtapasztalták az Isten jelenlétét egy ilyen csodálatos közösségben: „Ez egy történelmi találkozó volt számunkra.” Mindannyian a bíborosokkal és a püspökökkel együtt megélt testvériségről beszéltek, és megköszönték a Neokatekumenális Út közösségének, hogy eszközei lehettek ennek a csodának.

A jelen lévő rabbik záróközleményükben kifejezték, hogy mély benyomást keltett bennük az, ahogyan a Neokatekumenális Út családjai átadják hitüket gyermekeiknek, és így a hívők a Szentírás és a kereszténység gyökereinek ismeretére jutnak – mindebből pedig a zsidó nép iránti nagy tisztelet és szeretet fakad. A Soá tragédiájára emlékezve a rabbik azt írták: ezáltal a ma üldözött ártatlanokra gondolunk, közöttük sok keresztényre is Afrikában és a Közel-Keleten.

Hangsúlyozták továbbá, hogy a keresztények és a zsidók közös feladata, hogy növeljék Isten jelenlétét az emberek életében, és ezáltal jobbítsák a világot az egész emberiség javára. Megemlítve a Nostra Aetate zsinati dokumentumot, a rabbik a fölött érzett örömüknek adtak hangot, hogy a múlt előítéletei és megosztottsága terén hatalmas változás történt, és ez egy új kapcsolatot vetít előre zsidók és keresztények között.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír