Ferenc pápa: A vírus világméretű terjedésére az ima világméretű terjedésével válaszoljunk!

A pápa magyarra fordított beszédét teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Nagyböjt negyedik vasárnapján a liturgia középpontjában a világosság témája áll. Az evangélium (vö. Jn 9,1–41) a születése óta vak ember történetét mondja el, akinek Jézus látást ad. Ez a csodajel megerősíti Jézus kijelentését, aki azt mondja magáról: „Világossága vagyok a világnak” (Jn 9,5), a fény, mely megvilágítja sötétségünket. Két szinten viszi végbe a megvilágosítást: fizikai és lelki szinten: a vak először megkapja szeme világát, aztán elvezettetik az „Emberfiában” (v. 35), vagyis a Jézusban való hitre. Ez egy egész folyamat. Nagyon jó lenne, ha ma mindnyájan elővennétek János evangéliumát, a kilencedik fejezetet, és elolvasnátok ezt a szakaszt: gyönyörű szöveg, és jó hatással lesz ránk, ha újból vagy akár kétszer is elolvassuk. A Jézus által végbevitt csodák nem látványos tettek, hanem az a céljuk, hogy a belső átalakulás útján hitre vezessenek.

A törvénytudók – akik ott voltak, csoportosan – nem hajlandók elismerni a csodát, és félrevezető kérdésekkel fordulnak a gyógyult emberhez. Ő viszont a valóság erejével félresöpri őket: „Egy dolgot tudok: vak voltam, és most látok!” (Jn 9,25). A körülötte álló, hitetlenkedve kérdezgetők bizalmatlansága és ellenségeskedése közepette ő végigjár egy utat, mely fokozatosan felfedezteti vele annak kilétét, aki felnyitotta szemét, és megvallja hitét benne. Először prófétának tartja (vö. Jn 9,17); aztán olyasvalakinek ismeri el, aki Istentől jött (vö. Jn 9,33); végül Messiásként fogadja, és leborul előtte (vö. Jn 9,36–38). Megértette, hogy Jézus „Isten tetteit nyilvánította ki” azzal, hogy visszaadta neki látását (vö. Jn 9,3).

Bárcsak nekünk is részünk lenne ebben a tapasztalatban! Az, aki korábban vak volt, a hit fényével felfedezi új identitását. Ő most már „új teremtmény”, aki képes új fényben látni életét és a körülötte lévő világot, mert közösségre lépett Krisztussal, egy másik dimenzióba lépett. Már nem a közösség által kirekesztett koldus; már nem rabja a vakságnak és az előítéletnek. Megvilágosodásának útja a bűnből való felszabadulás útjának metaforája, ennek az útnak a végigjárására pedig mi is meghívást kaptunk. A bűn olyan, mint egy sötét fátyol, amely eltakarja az arcunkat, és megakadályozza, hogy világosan lássuk magunkat és a világot. Az Úr megbocsátása azonban eltávolítja ezt az árnyékos, sötét leplet, és új világosságot ad nekünk. Ez a nagyböjt legyen számunkra nagyszerű alkalom és értékes időszak arra, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz, hogy kérjük az ő irgalmát, az Anyaszentegyház által felkínált különféle formákban!

A meggyógyult vak, aki már testi és lelki szemével is lát, minden megkeresztelt embernek a képe, aki alámerülve a kegyelembe kiszabadult a sötétségből és a hit világosságába jutott.

De nem elég befogadni a világosságot, hanem világossággá is kell válni! Valamenyiünknek be kell fogadnunk az isteni világosságot, hogy árasszuk azt egész életünkkel.

Az első keresztények, az első századok teológusai azt mondták, hogy a keresztények közössége, vagyis az Egyház a „hold misztériuma”, mert fényt ad, de nem a sajátját, hanem a Krisztustól kapott fényt. Nekünk is a „hold misztériumának” kell lennünk: azt a fényt kell sugároznunk, melyet a naptól, vagyis Krisztustól, az Úrtól kapunk. Erre figyelmeztet bennünket ma Szent Pál: „Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse csupa jóság, egyenesség és igazság” (Ef 5,8–9). Az új életnek a keresztségben belénk ültetett magja olyan, mint a tűz szikrája, mely mindenekelőtt minket tisztít meg, elégetve a szívünkben fészkelő rosszat, aztán pedig lehetővé teszi, hogy ragyogjunk és világítsunk, Jézus fényével.

A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy utánozni tudjuk az evangéliumban szereplő vak embert, hogy eláraszthasson bennünket Krisztus világossága, és vele járhassunk az üdvösség útján!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Ezekben az emberpróbáló napokban, amikor az emberek a fenyegető világjárványtól rettegnek, szeretném javasolni az összes kereszténynek, hogy egyesített hanggal, együtt esedezzünk az Ég felé. Kérem az összes egyház és az összes keresztény közösség vezetőjét, valamint a különféle felekezetekhez tartozó összes keresztényt, hogy imádkozzon a Magasságos, Mindenható Istenhez, és mondjuk el egyszerre azt az imát, amelyet Urunk, Jézus tanított nekünk. Kérek tehát mindenkit, hogy egyrészt mindennap többször is imádkozza el a miatyánkot, március 25-én, szerdán délben viszont közösen, mindnyájan együtt imádkozzuk. Azon a napon, amikor sok keresztény arra emlékezik, hogy Szűz Mária hírt kap az Ige megtestesüléséről (Gyümölcsoltó Boldogasszony), az Úr hallgassa meg összes tanítványa egy lélekkel mondott imáját, kik a feltámadt Krisztus győzelmének megünneplésére készülnek.

Ugyanezzel a szándékkal március 27-én, pénteken, 18 órakor imát fogok vezetni a Szent Péter-bazilika előtt, de a tér üres lesz. Már most hívok mindenkit, hogy lélekben kapcsolódjon ehhez az imához a tömegkommunikációs eszközökön keresztül. Meghallgatjuk Isten igéjét, elmondjuk könyörgéseinket, imádjuk az Oltáriszentséget, mellyel a végén Urbi et Orbi áldást adok, és ehhez hozzákapcsolódik annak lehetősége is, hogy bárki teljes búcsúban részesüljön.

A vírus világméretű terjedésére az ima, az együttérzés és a gyengédség világméretű terjedésével akarunk válaszolni. Maradjunk egyek! Éreztessük meg közelségünket a legmagányosabb és leginkább megpróbált emberekkel! Éreztessük meg közelségünket az orvosokkal, az egészségügyi dolgozókkal, az ápolókkal és ápolónőkkel, az önkéntesekkel… Közelségünket a hatóságokkal, akiknek szigorú intézkedéseket kell hozniuk, de a mi érdekünkben! Közelségünket a rendőrökkel és a katonákkal, akik próbálják fenntartani a rendet az utcákon, gondoljunk rájuk, hogy megtegyék mindazt, amit a kormány kér tőlük valamennyiünk java érdekében! Éreztessük meg közelségünket mindenkivel!

Szeretném kifejezni közelségemet a horvát lakossághoz, melyet ma reggel földrengés sújtott. A feltámadt Úr adjon nekik erőt és szolidaritást, hogy meg tudjanak birkózni ezzel a csapással!

És ne felejtsétek el: vegyétek elő ma az evangéliumot, és nyugodtan, szép lassan olvassátok el a kilencedik fejezetet János evangéliumából! Én is el fogom olvasni. Jó hatással lesz valamennyiünkre!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír