Ferences rend a hódolt Magyarországon

A hódolt Magyarország területén a szalvatoriánus és a boszniai ferences szerzetesek tevékenykedtek, a rend mariánus provinciájához tartozó ferencesek nem. A szalvatoriánus és a boszniai ferencesek egyaránt a rend obszerváns irányzatához tartoztak.

A boszniai ferencesek elsősorban a Dunától nyugatra lévő területen, a Bácskában és a Temesközben tevékenykedtek, követték a déli szláv etnikum betelepülésének vonalát. Így a XVI. században a Száva vonalától északra fekvő területeken, majd a XVII. században, a 15 éves háborút követő időszakban a Dráva vonalától északra is ellátták a plébániákat.

A szalvatoriánus ferencesek kolostorai a XVI. század végén Szakolcán, Gyöngyösön, Szegeden és Csíksomlyón működtek. A szalvatoriánusok a hódoltsági területeken a Dunától keletre tevékenykedtek. Nagy létszámú kolostoruk volt Gyöngyösön, amely az 1670-es években kb. 100 kilométer sugarú körben fejtett ki pasztorációt. Szintén jelentős, de nem ennyire nagy létszámú kolostor működött a hódoltság területén Szegeden. A szegedi ferences gvárdián egyben a csanádi püspök helynöke is volt.

Összességében megállapítható: a hódolt Magyarország területén a ferencesek (és kisebb mértékben a jezsuiták) alapvető szerepet játszottak a  katolikus vallású népesség – magyarok, déli szlávok, szlovákok – pasztorációjában.

Az előadó, Molnár Antal Pannonhalmán érettségizett, az ELTE történelem–latin szakán diplomázott, Szegeden és Párizsban doktorált. Szakterülete a XVI-XVII. századi magyar egyház-, társadalom- és művelődéstörténet. Jelenleg az ELTE docense és az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Tudományos munkáját Klaniczay Tibor-, Palládium és Talentum Díjjal ismerték el. (Az előadás témájához kapcsolódó írásainak jegyzéke tudósításunk után, csatolva olvasható).

Fehér János/Magyar Kurír

Kép: Rochlitz Bernadett