Görbe József: …Te…

E szövegekben a filozófiai mélységben megírt témák, melyek gyakran komoly figyelmet kívánnak az olvasótól, a kozmológia tárgykörétől indulnak, és egy személyközpontú gondolkodás horizontján találnak nyugvópontra. Görbe József a most kiadott könyvében sem helyezte gondolatait a teológiai szakirodalom nagyobb összefüggéseibe, nem alkalmazott véget nem érő tudományos lábjegyzetrendszert vagy szakszerű metodológiát. Jelen kötetben olvasmányait és tapasztalatait összegezte, így annak hangvétele jóval személyesebb, mint a megszokott értelemben vett tudományos munkáké. A töprengés ilyen szabad formája azonban újszerű megközelítéseknek is teret engedett. Buzdítom ezért az akár teológiai és filozófiai háttérismeretekkel nem rendelkező olvasót, hogy bátran vágjon neki annak a szellemi és lelki útnak, amelyre a könyv hívja, de lassan és figyelmesen olvassa a kötetet. A sietség jelen esetben megengedhetetlen.

A gondolatmenet kezdetén a szerző a világegyetem határtalanságát kutatja, mellyel a személy egész valóságában kapcsolatba kerül, és

a határtalannal találkozva túllép, túl kell hogy lépjen önmagán. Az ember saját egyediségét éppen abban tapasztalja meg, hogy érintkezik a végtelennel.

Utánozhatatlan egyedisége az élethez kapcsolódik, mivel attól elszakíthatatlan. Éppen ebben rejlik a személy megismételhetetlensége: az ember nyitott a megismerésre, az önmagán túlira. A kozmológiától indulva érkezünk tehát meg a személyesség alaptapasztalatához. Descartes felismerése ez, aki a mindenségben egyetlen biztos fogódzóként lelt rá a gondolkodó szubjektumra, és így önmagából kiindulva ragadta meg a teljes valóságot, vagy ha tetszik, a valóság teljessége önmaga mélyebb megértésére ébresztette őt. A végtelen tapasztalata pedig a filozófia tapasztalata. „Minden filozófiában benne van ugyanis az az egyvalami, amit senki sem birtokolhat, amely felé azonban annyi komoly erőfeszítés irányult: az örök filozófia, a philosophia perennis” – írta Karl Jaspers [1]. A filozófia tárgya az átfogó, amelyet nem tud a maga teljességében megragadni, csak ráirányulni tud. Ahhoz, hogy a filozófia a saját tárgyát, a létet meg tudja közelíteni, az emberből kell kiindulnia, mert egyedül az ember képes felülmúlni önmagát akkor, amikor a lét közelébe megy.

Az ember a valóságban való részvétel által jut el önmagához – a világ végtelenségének kérdése tehát a személy egyediségére, az ember kitüntetett voltára irányítja a figyelmünket. Ezen a ponton pedig a személy párbeszédre való alapvető nyitottsága, a találkozásban, a másikkal való érintkezésben megnyilvánuló lényege kerül előtérbe. Hiszen

a határtalan közelében megtapasztalt nyitottságunk, amely a teljességre irányul, a másik személy feltáruló világában még gazdagabb horizontra lel, mint a személytelen kozmosz érintésében.

Görbe József ezután továbbmegy, és elhagyja a filozófia területét. Ez pedig talán éppen annak köszönhető, hogy katolikus pap, aki az ember kozmoszban elfoglalt helyét fürkészve a személyességhez, a találkozáshoz és így végső soron Istenhez akar megérkezni. Kutatva és szemlélődve döbben rá arra, hogy a tapasztalat végső horizontja mennyire személyes. A személyesség és a találkozás beteljesülése pedig az Istennel való találkozás. Így záródik be egy kör: a határtalanság tapasztalata a személyes Végtelenhez vezet el bennünket. Ez a könyv ezen az úton viszi végig az olvasót, és a valóság teljességét szemlélve önmaga jobb megértésére és Isten közelébe vezeti őt.

Ajánlom Görbe József kötetét azoknak, akik mernek mélyen gondolkodva szemlélődni, hogy így

a végtelenről elmélkedve önmagukon át Istenhez

érkezzenek. Ahhoz az Istenhez, aki közel enged önmagához bennünket, mert a vérét adta értünk.

*

[1] JASPERS, Bevezetés a filozófiába, Erópa Könyvkiadó, Budapest, 1996, 15, vö. JASPERS, Karl, A filozófiai hit, Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő, 2004, 134.

Görbe József: …Te… Szerzői kiadás, Vác, 2020.

(A könyv megvásárolható: Káptalan Könyves Kuckó könyv- és kegytárgybolt. Cím: 2600, Vác Káptalan u. 11., telefon: 06/27-308-315)

Magyar Kurír