Henryk Maria Malak: Egy elfelejtett szív – Árpád-házi Szent Kinga élete

Kultúra – 2022. október 1., szombat | 15:00

Árpád-házi Szent Kinga (1224–1292) IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermeke volt, Lengyelország és Litvánia patrónája, a sóbányászok védőszentje, Szent Margit és Boldog Jolán nővére. A könyv eredetileg 1960-ban jelent meg Londonban. Most a Kairosz Kiadó magyarul is kiadta, Koncz Éva fordításában.

Henryk Maria Malak (1912–1987) lengyel római katolikus pap, a II. világháborúban koncentrációs táborban raboskodott. Könyve a szépirodalom és történeti műfaj keveréke, a kötetben arányosan váltogatják egymást a fikciók és a korabeli dokumentumok, illetve a szerző elmélkedései.

Az Úr 1239. évében vagyunk. Közeleg az egész Európát pusztulással fenyegető tatár veszedelem. IV. Béla szövetségeseket keres, ezért a tizenöt éves Kingát férjhez adja a nála három évvel idősebb V. Boleszláv (Bolko) lengyel fejedelemhez, a királyi Piaszt dinasztia utolsó sarjához. Mindkettőjük környezete azt reméli, hogy sok gyermekük lesz, megerősítve ezzel a két nép szövetségét, de

a már kislány korában szüzességet fogadó Kinga környezetében egyedüliként „sejti Isten rá vonatkozó terveit, amelyek egészen mások, mint az emberi tervek”.

Henryk Maria Malak bemutatja a történelmi helyzetet, a nagyvilágban nem mindennapi események történnek. Súlyos ellentét feszül IX. Gergely pápa és Frigyes császár között, a kiátkozott uralkodó rágalomhadjáratot indít Krisztus földi helytartója ellen az európai királyi udvarokban, és a sátán küldöttjének nevezi a pápát. Egész Németország és Itália két ellenséges táborra oszlik: a pápa hívei állnak szemben a császár híveivel. Miközben a tatárok már Kijevet, a rusz fejedelemség központját ostromolják, és hamarosan be is veszik.

A fejedelmi házaspár élete folyamatos küzdelem a külső ellenséggel és a belső egységért. Kinga és Boleszláv szeretik egymást, de érthető módon feszültséget okoz közöttük, hogy Kinga nem hajlandó házaséletet élni. Folyamatosan imádkozik Krisztushoz és a Szűzanya közbenjárásáért. Súlyos konfrontációk után, de végül sikerül rávennie férjét, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt maga is tegyen ilyen fogadalmat.

A fiatal fejedelemasszony meghódítja a szíveket, uralma egyre szélesebb körben kiterjed.

„Különös uralom volt ez. Nem királyi korona volt a jelképe, hanem az ő nagy és irgalmas szíve.” 

„A szent fejedelemasszony” – így nevezték Kingát már a Lengyelországba érkezése utáni első időkben, és ez haláláig így is maradt.

Drámaian írja le a szerző a tömegek bezúdulását a környező városokból és falvakból Krakkóba, miután a tatárok elfoglalták Sandomierzt. Kinga udvarhölgyeivel reggeltől késő estig járta a várost, „elmerült a nyomornak ebben a tengerében, ápolta a sebesülteket és a betegeket, az éhezőket táplálta, ruhát osztott, bátorította a csüggedőket…” Amikor pedig a férje, Bolko fejedelem újjászervezte a város életét, épített, javított és telepeseket hívott be Németországból, Kinga előtt „az irgalmas szamaritánusi szeretet gyakorlásának nyíltak meg igen széles terepei”.

Bár magának sem maradt sok, mégis mindennap felkereste a legszegényebbeket, hogy megossza velük utolsó vagyonát is, „gyógyított, vigasztalt, letörölte a könnyeket és bátorította a csüggedőket”.

Az író emlékeztet rá: néhány évszázaddal később Franciaországnak lesz egy nagy fia, az irgalmasság apostolaként ismert Páli Szent Vince, akiről azt mondják, „új korszakot nyitott az emberiség történetében”. Fölteszi a kérdést: „Miért nem mondjuk mi is ugyanezt a mi nagy adakozónkról, Szent Kingáról? Hiszen nem más, mint éppen ő, Assisi szent koldusának nagy követője nyitott új korszakot Lengyelországban! Miért feledkeztünk meg ennyire róla? Miért felejtettük el nagy szívét, amely tele volt szeretettel és irgalommal?” Megemlíti egyúttal a szerző, hogy csak a 19. század második felében akadt egy Amerikába szakadt menekült, egy lengyel paraszt „egyszerű és csendes lánya”, Maria Teresa Dudzik anya, aki Chicago utcáit járva és szívét a szegények között szétosztva, az általa alapított szerzetesrend, a Chicagói Ferences Nővérek védőszentjévé Kingát választotta.

Henryk Maria Malak megállapítja: Szent Kinga életrajzai tele vannak szentimentális legendákkal, Isten csodás megnyilatkozásaival. Egyvalamiről azonban megfeledkeznek ezekben, arról, hogy

a szentség „Isten kegyelmének segítségével vívott, szenvedésekkel teli, szüntelen küzdelem. Ezt a szentségért vívott harcot nem mutatják be az Egyház csodálatos lánya, Kinga anya életében.

Az áldozatos szentség hőséből lélek nélküli bábot csinálnak, megfosztva saját akaratától és hősies erőfeszítéseitől, pedig könny és vér áztatta útját a szentség csúcsai felé.” Isten bőségesen megáldotta kegyelmeivel Kingát, de annál állhatatosabb küzdelmet várt tőle, „sok fáradság után kellett felkapaszkodnia a szentség csúcsára”. A Teremtő „fárasztó hegymászást várt tőle, miközben szemeit könnyek áztatták az átélt csalódások és szenvedések miatt, ujjait felvérezte a kemény kapaszkodás a kegyelem keretébe, lelke haláltusát vívott a lelki tisztulás útján, a lélek sötét éjszakájában”.

A könyv írója leszögezi: „ilyen és nem más úton haladt Kinga anya a szentség csúcsai felé, ez volt az ő útja, tele fáradságos küzdelmekkel, nem pedig érzelgős legendákkal.”

Kingát 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta boldoggá, 1999. június 16-án Ószandecen (Stary Sacz) pedig II. János Pál pápa a szentek sorába iktatta.

Henryk Maria Malak: Egy elfelejtett szív – Árpád-házi Szent Kinga élete
Kairosz Kiadó, 2022

Henryk Maria Malak Egy elfelejtett szív – Árpád-házi Szent Kinga élete című könyve megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria