Hit és tudás találkozása – Ünnepélyes diplomaátadó a Pázmány BTK-n

„Merrefelé merjek elindulni? Mibe kapaszkodjak, amikor meghozom életem legfontosabb döntéseit? Ha nincs hitem, el sem merek indulni, és ez a bátortalanság a legrosszabb” – fogalmazott köszöntőbeszédében Birher Nándor Máté, a PPKE BTK dékánja.

Szavai egy olyan pillanatban hangzottak el, amikor kézzelfoghatóan is lezárult egy időszak: a hallgatók a Szent István-bazilikában várták, hogy átvegyék oklevelüket, és ezzel formát öltsön mindaz a tudás, amelyért évekig dolgoztak.

A dékán ugyanakkor arra is rámutatott, hogy mindaz, amit a végzettek magukkal visznek, több annál, mint amit a vizsgákon mérni lehetett. Egy olyan korban, amikor a világ működéséről egyre pontosabb leírások állnak rendelkezésünkre, és amikor a technológia már teljes szövegeket, elemzéseket is képes létrehozni, egyre kevésbé az a kérdés, hogy mit tudunk – és egyre inkább az, hogy merre indulunk tovább.

És vannak döntések – hangsúlyozta –, amelyekhez nem elegendő a tudás: hit is kell hozzá.

„Ha az ember nem mer dönteni, akkor csak sodródik” – tette hozzá, kiemelve, hogy a Pázmány BTK nemcsak tudást kíván adni, hanem hitet és közösséget is: olyan kapaszkodókat, amelyek segítenek eligazodni akkor is, amikor nincs egyértelmű válasz. A közösség ereje különösen fontossá válik egy olyan korban, amikor könnyű elszigetelődni; a pázmányos tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az egyetemen születő kapcsolatok és közös értékek később is megtartó erővé válhatnak.

A döntésekhez szükséges belső tartásról Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora is szólt ünnepi beszédében, kiemelve, hogy a diploma „útravaló és jogosítvány” az élet iskolájába, de csak akkor segít valóban helyet találni benne,

ha a szakmai tudás mellett az ember hiteles identitást és szilárd értékrendet is épít magában.

A hallgatók nevében Kotánczi Hanna, a Hallgatói Önkormányzat elnöke szólt a végzettekhez, felidézve az egyetemi évek közös élményeit, míg az öregdiák-közösség képviseletében Martí Zoltán, az Alumni Tanács tagja köszöntötte az új diplomásokat, hangsúlyozva, hogy az oklevél egy életre szóló közösséghez való tartozást is jelent. A Pázmány nemcsak tudást ad, hanem gondolkodásmódot, tartást és iránytűt is – olyan örökséget, amely a későbbi döntésekben is támaszt nyújthat.

A bazilikában átvett oklevelek így egyszerre jelentették a lezárást és a kezdetet is. Lezárult egy meghatározó életszakasz, amelynek évei alatt a megszerzett tudás most kézzelfogható formát öltött – és kezdetét vette egy másik, amelyben már mindenkinek saját döntései adják meg az irányt. A Pázmány BTK friss diplomásai azonban nem üres kézzel lépnek tovább: magukkal viszik azt a hitet, közösséget és szemléletet is, amely az egyetemen eltöltött években formálódott bennük, és amely a jövő bizonytalanabb pillanataiban is tájékozódási pont maradhat.

Forrás és fotó: PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

Magyar Kurír