Hogyan lesz a közös házból közös otthon – Folytatódott az Átfogó ökológia című fórumsorozat

Hazai – 2022. április 28., csütörtök | 10:24

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológia című fórumsorozata a katolikus hit talaján az Egyház – különös tekintettel a Ferenc pápa Áldott légy! kezdetű enciklikájában felvetett kérdésekre – és a tudomány környezeti kérdésekben kialakított álláspontjait mutatja be. A budapesti Párbeszéd Házában április 26-án megrendezett esemény előadója Salamin Géza és Török Csaba volt.

„A város a társadalom tükre. Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájában így ír erről: »A színhelyek, melyek körbevesznek bennünket, befolyásolják azt, ahogyan az életet látjuk, ahogyan érzünk és cselekszünk. Ugyanakkor a szobánkban, otthonunkban, munkahelyünkön és lakónegyedünkben a környezetet használjuk arra, hogy kifejezzük identitásunkat«” – kezdte előadását Salamin Géza gazdaság- és területfejlesztési szakember. Bár a Fenntartható Fejlődési Célok 11. pontja szól a városokról, valójában mind a tizenhét cél érinti valamiképp a városokat.

A városok kialakulásában nagy szerepe volt annak, hogy az ember védelmet próbált építeni magának a természettel szemben, ám sokáig ez még nem jelentette azt, hogy szembekerült volna vele. Az iparosodás gyorsította fel azt a folyamatot, hogy a települések egyre inkább az ember és a természet közötti diszharmónia megjelenítői lettek. Napjainkban a világ népessége elsősorban a városokban növekszik, s bár a Föld felszínének csak 4 százaléka város, az erőforrások 75 százalékát itt használják fel. A városok lakói szakadnak el a legjobban a természeti környezettől. A világ legnagyobb városait a harmadik világban találjuk, ezeken a településeken nagy a szegénység.

A fenntartható város létrejöttéhez szükség van a tervezésre. Ebenezer Howard várostervező már a 19. század végén megálmodta a jövőbeni, kertvárosi település felépítését, a 20. század közepétől viszont funkcionális városokat terveztek, grandiózus épületekkel, ennek során elsősorban a gépjárműves közlekedés kiszolgálását tartották fontosnak. Ez a szemléletmód felelős a városok szétterüléséért.

Napjainkban az ökologikus tervezés került előtérbe: a meglévőt a legjobban fel kell használni, helybeli terméket kell fogyasztani, zöld felületeket kell kialakítani, vissza kell hozni a természetes logikát.

– hangsúlyozta Salamin Géza. A klímabarát, fenntartható város jellemzője, hogy lakói kevesebb autót használnak, ezért sétálható, kerékpáros közlekedésre alkalmas utakra van szükség. Az építészet területén számos olyan megoldás létezik már, melyek alkalmazásával fenntartható lehet egy város: hatékony épületenergetika, víztakarékos technológia és újrahasznosítás. A helyi mezőgazdaság fejlesztése is környezetbaráttá teheti a városokat. Napjainkban a 15 perces város típusát tartják az egyik megoldási lehetőségnek. Ez azt jelenti, hogy a városban 15 perc alatt érje el mindenki a munkahelyét és az üzleteket.

„Fenntarthatóság szempontjából a sűrű városi szövet jobb, mint a szétterülő városszerkezet. Ám az is igaz, hogy a legtöbb ember szívesebben lakna a természet közelében, saját házban, mint egy lakótelepi lakásban” – emelte ki a területfejlesztési szakember. Egy kompakt város érdekes módon inkább környezetbarát, mint egy olyan település, ahol szétszórva vannak a házak, gondoljunk csak a közlekedésre. Edward Glaeser harvardi közgazdász egyenesen azt mondja, hogy az ember akkor bánik a legjobban a természettel, ha távol marad tőle. Ferenc pápa ezzel szemben így fogalmaz:

Nem e bolygó lakóinak való, hogy egyre inkább betonnal, aszfalttal, üveggel és fémmel körülvéve éljenek, megfosztva a természettel való fizikai kapcsolattól.

Salamin Géza példaként a budapesti Józsefváros rehabilitációját említette, ahol két megoldást alkalmaztak. A Corvinnegyed építésénél lebontották a régi, romos házakat, és egy teljesen új lakóövezetet hoztak létre. A Magdolnanegyed esetében viszont a meglévő házakat próbálták rendbe hozni, bevonva a munkába a helyi lakosságot is. A fenntarthatóság és a közösségépítés szempontjából is az utóbbi tűnik jobb megoldásnak. Ferenc pápa a hely és a közösség kapcsolatáról megjegyzi, hogy

míg a mostani világrend képtelennek bizonyul a felelősségvállalásra, a helyi szint ettől eltérő lehet. Itt jöhet létre ugyanis nagyobb felelősség, erős közösségi érzés, különleges törődési képesség és nagylelkűbb kreativitás, a saját földünk iránti mély szeretet, és az azzal való törődés is, amit az ember gyermekeire és unokáira hagy.

A városfejlesztés egyben értékválasztás, így korunkban fontos lehet a családbarát városok kialakítása – zárta előadását Salamin Géza.

A város diadala című könyvet nem egy harvardi professzor, hanem Isten írta, ugyanis a Biblia egy olyan könyv, mely egy kertben kezdődik, és egy városban ér véget” – kezdte előadását Török Csaba teológus. Hozzátette: A bibliai vízió szerint a nomád létezésből jutunk el Jeruzsálem nagy álmáig. A kereszténység ezt a mozgást összekötötte egy olyan életállapottal, melynek jellemzője, hogy nincs otthonunk, hiszen csak zarándokok vagyunk e földön. A városba vezető útnak a Szentírás szerint van egy emberi és egy közösségi dinamikája is. Egy kis családtól indul, majd a nagycsaládtól eljutunk a népig, majd a nemzetek sokféleségéig. A nagy kérdés, hogy miként leszünk egy exkluzív közösségből inkluzív közösség.

A nyugati világ folyamatosan kereste a választ arra a kérdésre, hogy milyen a tökéletes város, melyet Európa több helyén is megpróbáltak megépíteni. A reneszánsz idején az arányosság lett fontos, jó példa erre Palmanova, ahova viszont senki nem akart beköltözni… A barokk tervezés csodája Róma, ahol az obeliszkeket a város életének legfontosabb helyszíneire tették, majd összekötötték ezeket, lebontva mindazt, ami útban volt. A klasszicizmus korában a funkcionalitás került előtérbe.

Az eszmény megvalósulásának első tapasztalata, hogy élhetetlen helyek jöttek létre, melyek a fenntarthatósági szempontoknak sem feleltek meg. Felmerül a kérdés, hogy milyen vezéreszme alapján tervezzük meg ezeket az utópisztikus emberi élőhelyeket. Úgy tűnik, minden eszménynek megvan a maga ára.

A város mindig szintézis, minden eszmény, amely egyetlen tényezőt emel a többi fölé, élhetetlenné és fenntarthatatlanná válhat.

– hangsúlyozta Török Csaba. Ferenc pápa erről így ír: „Ma a környezeti problémák elemzése elválaszthatatlan az emberi, családi, munkahelyi, városi összefüggések elemzésétől, valamint az egyes ember önmagával való kapcsolatának elemzésétől, amely a másokhoz és a környezethez fűződő kapcsolatait is meghatározza. Interakció van az ökoszisztémák és a társadalmi viszonyrendszer különböző világai között, és így ismét megmutatkozik, hogy az egész több mint a rész.”

A keresztény gondolkodásban jelen van a kivonulás eszméje is, ez tűnik fel a szerzetességben. A szerzetes kivonul a városból vidékre, a bűnből az ártatlanságba, a mocsokból a tisztaságba, a káoszból az átláthatóságba. A 13. században azonban fordulat történik, a szerzetesek visszaköltöznek a városba.

Ferenc pápa enciklikájában írja, hogy „a természeti örökséggel együtt létezik egy hasonlóan fenyegetett történelmi, művészeti és kulturális örökség is. Ez az örökség egy adott terület közös identitásának része, egy élhető város építésének alapja.

Nem az a dolgunk, hogy a meglévőket leromboljuk, és új, állítólag zöldebb városokat építsünk, ahol nem is mindig kívánatos élni. Bele kell vonni az adott hely történelmét, kultúráját és építészetét, megőrizve eredeti identitását…

Tekintettel a tér és az emberi viselkedés közötti kölcsönhatásra, azoknak, akik épületeket, városnegyedeket, közterületeket és városokat terveznek, szükségük van a különböző tudományágak segítségére, amelyek lehetővé teszik az emberi folyamatok, jelképvilág és viselkedésformák megértését. Nem elég a terv szépségére törekedni, mert még értékesebb egy másik szépség szolgálata: az emberek életminőségéé.”

„Milyen szerepet játszik a templom a városban?” – kérdezte az előadó. Erre akkor tudunk válaszolni, ha azt is megvizsgáljuk, hogy miként akarjuk belehelyezni a kereszténységet a városi közegbe. Ez újabb kérdéseket is felvet. Legyen elkülönítve, vagy bele kell szőni a város közegébe? Csak a miénk a templom vagy mindenkié? Hogyan válik egy épület jellé? Mi a funkciója egy templomnak: liturgikus, közösségi, missziós színtér, vagy esetleg a szolidaritás megnyilvánulásának is a helye? A II. Vatikáni Zsinat topológiai egyháztana azt vizsgálja, hogy hol helyezkedik el az Egyház a társadalmi összefüggések, a kapcsolatok hálójában.

A zsinat felvetéseit továbbgondolva fontos, hogy a templom legyen csomópont, oázis. Egy kortárs templom legfontosabb helye a kapu, mely mögött átvezető terek teszik lehetővé, hogy a betérő döntse el, mennyire szeretne beljebb menni.

Basil Hume OSB bíboros tette fel a kérdést:

Mi az Egyház? Egy vár, ahova bezárjuk magunkat és lövöldözünk kifelé, vagy sátor, melyen mindig átfúj a szél?

Az utak találkozásánál van lehetőség arra, hogy az eszmények is találkozzanak egymással. „A közös háznak közös otthonná kell válnia” – fejezte be előadását Török Csaba.

Az előadások után kerekasztal-beszélgetésre került sor, melynek Salamin Géza, Török Csaba, Benedek József és Nevelős Gábor SJ volt a résztvevője.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria