Horvát nyelvű szentmisével ünnepelték a sellyei Szentháromság-templom búcsúját

Sellye az Ormánság központjaként ismert Baranya megyei település. Lakosainak körülbelül negyede hitét rendszeresen gyakorló római katolikus horvát nemzetiségű. A sellyei búcsúra a környező falvakból is évről-évre érkeznek horvátok, akik a hagyomány szerint régente gyalog és mezítláb tették meg az utat. A búcsújáró hagyományt ma is tartják, de nem mezítláb, hanem gyönyörű népviseletbe öltözve érkeznek, legalábbis az énekkar tagjai.

A búcsúi szentmise homíliájában Felföldi László megyéspüspök a 110 évvel ezelőtt élt elődökre emlékezett, akik a templomépítéssel az egymást erősítő közösségépítés mellett döntöttek, hogy megtalálják családjaiknak, egyházközségi közösségüknek az életét, értelmét és a gazdagságát.

A főpásztor felidézte: Szent István király törvényben rendelkezett arról, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, mellyel alapot teremtett, majd arra figyelmeztetett, hogy most rajtunk a sor, hogy felépítsük, akiért, amiért a templom született. Lehet, hogy óriási áldozattal, óriási szenvedéssel, de most nekünk kell a meglévő templomba újra közösséget teremteni és újra egymásra találni. Most nem kell templomot építeni, nem kell messzire menni, itt helyben kell összejönni és találkozni egymással.

Ehhez nyújt számunkra óriási gazdagságot a Szentháromság üzenete – emelte ki beszédében a megyéspüspök. A Szentháromság titok, az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényegben. A titok benső valósága azonban, hogy Isten nem egy magányos létező, nem egy elvont fogalom, Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek szerető közössége.

Mi, Krisztushívő közösség összetartozunk az Atya gyermekeiként mint keresztények, és ezt kell erősítenünk, ezt kell gazdagítanunk az életünkben – hangzott a főpásztori buzdítás. Most, mikor e templom búcsúját ünnepeljük, a Szentháromság titkát ünnepeljük, de ne keressünk benne különleges dolgot, csak azt, hogyan tudunk igazán, szívből összetartozni. A horvátok és magyarok ebben az összetartozásban, ebben az ünnepben gyönyörű példát adnak. Mindezt pedig örömmel teszik, szívből és szeretetből.

Ahogy Isten is túlcsorduló szeretettel adja Szent Fiát, adja a Szentlelket, adja az életet. Mindnyájunk életminősége, életgazdagsága a családjaink, a közösségeink túlcsorduló szeretetéből és gazdagságából fakad. Most ennek a közösségnek a megerősítése, szeretetben való gazdagítása rajtunk múlik. Amikor pedig ilyen gyönyörű ünnepen együtt vagyunk, akkor nagyon fontos, hogy a küldetésünket is megerősítsük és magunkkal vigyük.

Egyházközség és család, mindnyájunk egyházközsége és családja valójában elválaszthatatlan egymástól. Ha erősítjük a családi kötelékünket, erősítjük a szeretetünket, családi kapcsolatainkat, akkor erősítjük az egyházközösségeinket is. Ha sikerül ezt megvalósítani és megerősíteni egyházközségi közösségeinket, akkor óriási remény kelhet bennünk a jövő, az élet, az ifjúság, a család szempontjából – emelte ki a főpásztor.

Az élet történelme, az Egyház történelme most tőlünk vár egy bátor, határozott lépést, amit őseink megtettek, ami életet és közösséget teremtett, közösséget a családjainkban, közösséget az egyházközségeinkben. Mert Isten szeretete ugyanúgy, mint a teremtés pillanatában, a megváltás művében, Jézus Krisztusban ma is velünk van. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen (vö. Jn 3,16) – zárta szentbeszédét Felföldi László püspök.

A szentmise után a népviseletbe öltözött horvátok gyönyörű énekes-zenés műsorral köszöntötték a főpásztort, majd a búcsú szeretetvendégséggel zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír