Húsz bogár és a csodálatos időszaporítás – avagy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye családtábora

Tizenkét család érkezett a nyár legforróbb hetére az egyházmegyei családtáborba idén, és visszajelzéseikben az együtt töltött napokra „lelki wellness”, „lelki felüdülés”, „családi kikapcsolódás”, „feltöltődés a béke szigetén”, „újra otthon vagyunk”, „együtt lenni jó” mottókkal utaltak. A tábor elmélkedéseit és interaktív feladatait, játékait Nagy Csaba családreferens pap vezette, meghívott vendégek, előadók voltak még Fűr Tamás és Anita öt gyermekükkel a Schönstatt Családmozgalomból, László Éva családteológus Rómából és Csordás Gábor pasztorális helynök, a legtöbb résztvevő család plébánosa.

A tábor központi témája az Eucharisztia ünneplése, a szentmise volt, új megközelítésben: hogyan tudjuk családként örömben, szeretetben megélni, méltó módon felkészülni rá, észrevenni benne a jelképeket és épülni, erősödni mindezek által?

Csaba atya elmélkedései révén jobban megértettük, hogy a szentmisén minden családtagunk és szerettünk megtalálhatja a helyét. Nem csupán egy vasárnapi megemlékezés, hanem sokkal inkább a mindennapi életünk létszükséglete, melyet fontossága miatt gazdagított már a korai Egyház is szimbólumokkal, énekekkel, imádságokkal, csenddel.

Közösen elmélkedtünk arról, hogy a vasárnapi szentmisére való készülődésünkre, eljutásunkra és megérkezésünkre figyelve alakíthatjuk a mindennapi munkába, iskolába, óvodába indulásunkat is: ha tudatosan, méltón, szeretettel, időben, összeszedetten indulunk, az az egész napunkat, hetünket meghatározhatja.

A szentmisén részt vevő családtagok tanúságtétele, ragyogása jelentheti a talán most még az otthonmaradást választó családtagok és rokonok bátorítását. Kérjük ehhez az őrangyalunk vagy más mennyei segítőnk közreműködését, hogy vegyük észre és mondjuk tovább azt, ami számunkra kedvessé, széppé, pótolhatatlanná tette a szentmisét. Lehet az egy kérés a plébánostól, egy gyermek aranyos megnyilatkozása, ahogy fogtuk egymás kezét a Miatyánk közben, egy szép ének, a napfény játéka egy szobron vagy festményen, egy jó beszélgetés a szentmise után.

Külön foglalkoztunk a köszöntéssel, keresztvetéssel, a szentelt vízzel, a térdhajtással és ezek mély jelentésével, és gyakorlati tanácsokat is kaptunk, valamint tapasztalatokat cseréltünk például arról, hogy mikor érkezzünk meg és hogyan üljünk a szentmisén, milyen legyen az öltözékünk. A gyermekek többet tanulnak a szüleik viselkedéséből, mint az utasításokból. Ha látják, hogy szüleik elcsendesülnek az imádság közben, előbb-utóbb ők is ügyesebbek lesznek az elcsendesedésben. Fontos figyelemmel lennünk arra is, hogy a kisgyermek milyen helyzetben és honnan látja az oltárt, és hogy mi történik az oltáron.

„Sok pár a szentmisén elfelejti, hogy ők házasok: leteszik a férj és feleség identitásukat, és amint megérkeznek a templomba, felveszik apa és anya szerepeiket. […] Ha tovább akarjuk adni a hitet gyermekeinknek, először újra fel kell fedeznünk, vissza kell szereznünk és el kell mélyítenünk azt az érzést, hogy Krisztusban házaspárként vagyunk. A nevelés 80–90 százaléka a házasság szentségének mély megtapasztalásában rejlik, a többi csak apróság. Milyen szép lenne, ha a család ugyanabban a padban ülne, és egy testként felállna, leülne és letérdelne: a két szülő közel egymáshoz, a gyerekek pedig oldalt, nem pedig középen, mintha elválasztanák a szülőket… A szemnek is szüksége van a maga szerepére, így a testtartásunk is elárul valamit rólunk. Tudjuk, hogy gyakran, különböző okokból a gyerekek nem ülnek a padban a szüleikkel, de legalább a házaspár együtt lehetne a misén. Milyen nagyszerű tanúságtétel lenne ez! Nem mindig szükségesek a szavak; néha elegendőek a pillantások, a kedvesség, egy figyelmes gesztus: a feleség elejti a táskáját, és a férj figyelmesen felveszi, a kisbaba az apja és az anyja karjaiban alszik, és még sorolhatnánk… Minden párnak megvan a maga egyedisége.”

A Fűr házaspárt, Tamást és Anitát a 30. Családkongresszuson ismertük meg, több más, a Schönstatt Családmozgalomhoz tartozó házaspárral együtt, akiket már az első beszélgetéseink után lelkesen hívtunk meg a mostani táborba és a következő egyházmegyei családexpókra is. Tamásék szívtémája az idő. Öt gyermekükkel együtt két napon is csatlakoztak táborozó családjainkhoz. Felkeltette érdeklődésünket a családakadémiai képzésük rendszere és a Schönstatt Családmozgalom lelkisége. Megmosolyogtatott és mélyen megmaradt bennünk a húsz bogár koncepciója is: ezek azok a számunkra idegesítő szokások vagy jellemvonások, amik mindannyiunknak megvannak, és amelyeket szeretettel megtanulunk elfogadni.

A házaspár Tied az időm – Ahol az időm, ott a szívem is című előadásáról így írnak a résztvevők visszajelzésükben:

„Nagyon vártam a Fűr házaspár előadását, mert a szívtémájuk nagyon fontos és meghatározó minden család életében. Szépen körbejárták és összefoglalták a témát, a bevágott filmrészletek és saját családi tapasztalataik által figyelemfelkeltő és érdekes előadást tartottak, amely után a házaspárok átgondolhatták a család időbeosztását, átbeszélhették, hogy mik azok a tevékenységek, amik halaszthatóak. Ezáltal több időt takaríthatunk meg azokra a sürgős és fontos dolgokra, amik igazán építik családi és lelki életünket. Szeretném még meghallgatni mások előadásait is ebből a lelkiségi mozgalomból, ha lesz rá lehetőség.”

„Jól rávilágítottak arra, mi az igazán fontos, és hogy ne vesszünk el a részletekben. Az is nagyon tetszett, hogy utána a házastársunkkal együtt át tudtuk beszélni, amikor a sürgős-fontos mátrix ívet töltöttük ki. Szimpatikusak voltak, örülök, hogy megismertük őket. Több házaspárt is szívesen meghallgatnánk ebből a Schönstatt Családmozgalomból.”

Nagyon örültünk Csordás Gábor pasztorális helynök atya és sokunk plébánosa látogatásának. Gábor atyával fórumbeszélgetésen vettünk részt: liturgikus ismereteinkkel, az egyházmegye működésével, a pasztorációs tevékenységekkel és családpasztorációs elképzeléseinkkel kapcsolatban is sokat kérdeztünk.

László Éva teológus a szentmisével kapcsolatos liturgikus ismereteinket bővítette számunkra új tartalommal: a mindennapi keresztény életünkkel állította párhuzamba a szentmise mozzanatait. A végén kiscsoportos feldolgozással fogalmaztuk meg gondolatainkat, és egy új éneket is tanultunk.

A tábori visszajelzéseket és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiemelt családos programjait ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Nagy Csaba családreferens és a táborozó családok

Magyar Kurír