Úttörő vállalkozásba fogott a Győri Egyházmegye: 2022-ig hét kiállítóhellyel igazi múzeumi negyeddé nő a Káptalandomb, a Collis Sacer. Most összekapcsolva a kellemest a hasznossal, kávéházat nyitott az egyházmegye. Szükséges, hiszen az idelátogató zarándokok és turisták pihenésre alkalmas helyet kell hogy találjanak itt, és hasznos, mert a Café Collisban fogyatékkal élő embertársaink fogják kiszolgálni a vendégeket.
Levente, Fanni, Heni, Lilla, Laura, Gergő és Lőrinc, az első hét munkatárs, akik befejezték tanulmányaikat, itt kipróbálhatják magukat a munka világában. Két mentor, Kadler Marianna és Lányiné Gruber Andrea támogatásával fogják végezni feladataikat. Fehér munkapólóikban mosolyogva kínálják a megnyitóra összegyűlt sokaságnak a kávét és a süteményt. Félénken viszik a kis tálcákat a csészékkel, tekintetük egyszerre tükröz nagy figyelmet és örömet. Mentoraik útmutatásával beletanultak a feladatba. Dolgozhatnak, ami nekik sorsfordító lehetőség. Nincsenek bezárva a négy fal közé, hasznára lehetnek embertársaiknak, és ezt a feladatot közösségben, kortársakkal együtt végezhetik.
A Gutenberg térről, a Frigyláda szobortól indulva a Káptalandombra sorban haladunk el a kanonokházak mellett. Szent László szobrával szemben a 11-es számú házon emléktábla és az 1612-es évszám. Ebben a történelmi környezetben nyílt meg a kávéház. Terasz és két belső tér fogadja a vendégeket. Kávékülönlegességek, Dél-Amerikából importált arabica kávécserjéből a soproni One Eleven kávépörkölő manufaktúra különleges ízvilágú készítménye, teák, házi gyógynövény- és gyümölcsszörpök és helyi készítésű sütemények, sörmanufaktúrában készült palackozott sör képezik a kínálatot.
A Café Collis megnyitója lelkesedéssel tölt el minden ötletgazdát: Veres András megyéspüspököt, Cseh Sándort, a Győr Egyházmegyei Vagyonkezelő Központ igazgatóját és munkatársaikat.
Megnyitót és megáldást ünnepelünk. Veres András elmondta, a Café Collis létrehozásával az Egyház nem a vendéglátásban való szerepvállalást látja, hanem a szociális gondoskodás lehetőségét, ahol azok mellé állhat, akik valamilyen okból nem tudnak könnyen kapcsolódni a többségi társadalom életformájához. „Ezen a szent helyen, a Collis Saceren azok mellé állunk, akik nehézségekkel élik mindennapjaikat, akiket az élet valamitől megfosztott, ugyanakkor valamivel gazdagított is, és megmutatja, lehet számukra olyan életteret teremteni, ahol hasznos munkát végezhetnek. Mindenki életében nagyon fontos ugyanis, hogy hasznosnak érezhesse magát, hogy olyan munkát végezzen, amellyel másokat meg tud örvendeztetni, hiszen mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a munkánkban szolgálni tudjunk, hogy szeretettel tudjunk szolgálni és mások segítségére legyünk. Ez a hét fiatal is ezt akarja tenni, ebben tudnak ők is boldogok lenni, ezáltal tudják jól érezni magukat. Itt találnak értelmes célt, és így egész családjuk kapaszkodót kap. Másrészt ez a vállalkozás az előítéletek lebontását is elősegíti, bizonyítva, hogy támogatással a sérült ember is meg tudja mutatni képességeit.”
Veres András valami fontosra hívta fel a figyelmet: „Egy autista, Down-szindrómás, látás- vagy értelmi sérült ember valamitől megfosztatott, de az a kedvesség, bizalom, amivel felénk fordulnak, a feltétel nélküli szeretet csodája.”
A Café Collis régóta dédelgetett terv – árulja el Cseh Sándor –, de idő kellett, hogy megszülessenek a konkrét tervek, majd a pandémia nehézségei közepette kellett tető alá hoznunk a vállalkozást. Egy hete még nem volt kávégépünk, a csészék két napja érkeztek.
A Café Collisban tizenhárom megváltozott munkaképességű munkatárs fog dolgozni. Feladataikat négy órában végzik, munkájukat két mentor és két felszolgáló segíti. Ez Győr első fogyatékkal élők által működtetett kávéháza, a létrehozók remélik, hogy a közeljövőben akkreditált munkahellyé tudnak válni.
A munkát heten kezdték. Már meghirdetésekor nagy volt az érdeklődés, hiszen ahogy Mariann mondja, a megváltozott munkaképességűek mintegy 15-20 százaléka tud munkát találni a városban. A másik mentor, aki negyven éven át a győri Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény munkatársa volt, azt fogalmazza meg, a kávéház szeretetteljes, védett légkörében a fiatalok felszínre tudják hozni képességeiket, megerősödnek, és a későbbiekben akár másutt is tudnak majd munkát vállalni. Cseh Sándor hozzáteszi, várják, hogy híre menjen a kávéháznak, szeretnék, ha az érintettek megismernék a lehetőséget, és jelentkeznének olyanok, akiknek szükségük van erre a foglalkoztatásra.
A fiatal munkavállalók egymásban valóban közösségre találtak. Mikor elmentek a megnyitóra érkezett vendégek, és elcsendesedett a terasz, az egyik asztal körül Mariann, az egyik mentor vezetésével most a munkatársak ülnek. Falatoznak, beszélgetnek és mosolyognak. Jól érzik magukat, és a szomszéd asztalnál kettőjük édesanyja is mosolyog. Már telefonszámot váltottak, élénken társalognak.
Fanni édesanyja, könnyeivel küszködve meséli: „Úgy érzem, meghallgatásra talált anyukám sok-sok imája, aki fent van már a mennyországban. Szép lehetőség, nagyon örülünk neki.”
Levente édesanyja azt mondja, a Facebookon találtak rá a lehetőségre. „Azonnal jelentkeztünk a megadott számon. Fél órát beszélgettünk Mariann-nal, és azonnal éreztem, itt valami nagyon jó készül. Boldogok vagyunk. Levi húszéves, most kezdődik munkás élete, és pont most kapott egy ilyen nagy lehetőséget. Örülök, hogy láthatóan barátkozik, hiszen neki, mint autistának, pont ez a nehézsége. Bízunk benne, hogy itt megtalálja a helyét.”
Veres András búcsúzó gondolataival zárjuk a Café Collis bemutatását: „Reméljük, hogy az idelátogatók felismerik, mi nem egy konkurens kávéházat akarunk működtetni, és kivívjuk azt a figyelmet, hogy itt egyetlen kávéval, süteménnyel segíteni lehet testvéreinknek. Kedves vendégeink! Szóljanak ismerőseiknek: Ha jó kávét akarsz inni, jó helyen, akkor keresd fel a Café Collist!”
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria