Jó nekünk itt lenni – Jubileumot ünnepelt a soproni Szent Imre-templom közössége

Jubileumot ünnepel a közösség. Megtelt a templom tágas belső tere augusztus 20-án. Sokan vagyunk, egy élő közösség otthonában.

A templom felszentelésének évfordulóján a Szent Imre Plébánia ajándékot is kapott. A szentmise előtt a templomkert tulajdonjogának rendezéséről szóló ajándékozási szerződést írt alá Sopron Megyei Jogú Város önkormányzata részéről Farkas Ciprián polgármester és Veres András győri megyéspüspök a plébánia közösségi termében, a plébániai tanácsadó-testület tagjainak jelenlétében.

Hitéleti feladatok ellátása elősegítésének érdekében – fogalmazta meg az ajándékozási szándékot a közgyűlési határozat. Németh István plébános a hívő közösség köszönetét tolmácsolva hangsúlyozta, ahogy eddig, ezután is önkéntesek gondozzák a kertet, mely az imádság és közösségi találkozás helye számukra.

A soproni Szent Imre-templom a Jereván lakótelepen épült, de ahogy közeledünk a parkosított utcákon, elhaladunk egy hatalmasra nőtt nyárfákkal körülvett tó mellett is, mintha nem is lakótelepen lennénk. A nagy múltú város arcának új vonása a Jereván, melynek kultúrtörténeti, helytörténeti értékeit elkötelezett lokálpatrióták őrzik és adják tovább.

1973-ban kezdtek itt építkezni, orvosolva a lakhatási nehézségeket. Nagy előrelépést jelentett a lakótelep, mert Sopronban akkor még nagy számban éltek fürdőszoba nélküli, vizesedő, dohos házakban. A város legnagyobb lakótelepe a ’80-as évek közepére épült meg. 3634 lakás készült el közel 15 000 lakó részére a Jerevánon. Az építők élhető lakókörnyezet megteremtésére törekedtek, melynek részei volt az élelmiszerboltok hálózata, bölcsőde, óvoda, iskola, szolgáltatóház, tágas közterek, játszóterek. Egyedül templom nem épülhetett.

A rendszerváltáskor azonnal hallatták a hangjukat a városrész lakói, hogy templomot szeretnének. 1992 novemberében a Soproni Katolikus Konvent levélben fordult Sopron Megyei Jogú Városhoz, amelyben kérte, hogy a város járuljon hozzá egy új templom és plébánia létesítéséhez. Mára a Szent Imre Plébánia meghatározó közösségszervező erő ebben az értékeit őrző, gondozó városrészben, ahol az önkormányzat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy élhető környezetet biztosítson, középületek teljes felújításával, zöld felületek gondozásával.

A jubileumi hálaadó szentmisét Veres András megyéspüspök, az MKPK elnöke mutatta be, koncelebrált a város papsága, köztük a két korábbi plébános, Turner Lajos és Kálmán Imre, az asszisztenciában több papnövendék vett részt  a számos ministráns mellett.

Veres András homíliájában arról beszélt, mit jelent a templom az ember számára. Plutarkhoszt idézte: „Láthatsz várost bástyák, királyok, paloták nélkül, de templom nélkül soha.” És így folytatta: A kommunista rendszer éppen ennek ellenkezőjére törekedett, várost, városrészt építtetett templom nélkül, hogy bizonyítsa, a felvilágosult ember Istenben nem hisz. E törekvés legismertebb példája Leninváros, de példa erre Sopronban a Jereván lakótelep is.

Cicero szerint egy nép, akár művelt, akár műveletlen, Istenben hisz – idézett egy másik ókori írót, filozófust is a főpásztor, és rámutatott, mennyire rá van szorulva az ember Istenre.

Az elmúlt huszonöt év megmutatta,

a templom az a hely, ahol kialakul bennünk az a lelkület, hogy tudjunk és akarjunk közösségben élni.

De az épületre nekünk van szükségünk, nem Istennek, aki nem kőből, fából, betonból létrehozott épületben lakik. Nekünk, embereknek szükséges a hely, amely ki van vonva a mindennapokból, ahol imádkozni összegyűlhetünk. És nyugtalan az ember, amíg nem építi meg. A templom külső és belső szépsége egy közösség élő hitének jele, bizonyítéka – emelte ki a püspök.

Már Szent István tudta ezt, amikor elrendelte, minden tíz falunak építenie kell egy templomot, ahová összejárnak az emberek vasárnapról vasárnapra megünnepelni a szentmisét, Istenben épülni ezáltal. A templom az a hely, ahol az Úr ünneplésének élünk, ahova visszavonulunk az imádságra, elmélkedésre.

A hit átadásának legfőbb terepét a családban látjuk, de a családok tagjai is a templomban lesznek hívő közösséggé; ahol együtt járulnak a szentségekhez, ahol együtt részesülnek a tanításban, a hit elmélyítésében, ott szentelődik meg a család. A templomban, az oltár mint gyújtópont körül összegyűlve növekszik hitünk, ahol az emberek közössége Krisztus közösségévé válik, ahol leginkább megélhetjük az isten- és emberszeretet szoros egymáshoz tartozását, és így tudunk a mindennapokban Isten szeretetében élni.

A templom az Istennel való találkozás állandó lehetőségét is jelenti. Itt van az Oltáriszentség, a köztünk élő Úr, akiben erőt és bátorítást meríthetünk a munkához, a mindennapokhoz.

A templom a színeváltozás helye, ahova Jézus hívta apostolait, hogy kiszakítsa őket a mindennapok forgatagából.

Igaz, hogy minden körülmények között lehet imádkozni, de nem minden körülmény segíti az imádkozást, az elmélyülést. Fáradságot jelent, mert ki kell szakadni a mindennapokból, ki kell szakítani erre az időt, de aki megteszi, megtapasztalja, amit az apostolok a színeváltozás hegyén: Uram, jó nekünk itt lenni.

Mindazok, akik itt vannak, ezt az érzést sokszor megtapasztalhatták – utalt a közösséggel való korábbi találkozásaira Veres András. – Adjunk hálát, hogy van ez a hely, van ez a templom, ahova nemcsak vasárnap, de mindennap betérhetünk, és ahol megmerítkezhetünk Isten jelenlétében. Jó nekünk itt lenni!

A Sagrada Familia építészét, Gaudít szintén idézte szentbeszédében a főpásztor: „Addig él a nemzet, míg épül a templom.” Hozzátette: Addig épül egy nemzet, amíg templomaiban vannak hívő emberek. „Hiszem, hogy a hívő emberek előrébb viszik a világot, és minden válságos időszakban megtalálják a megbocsátás, kiengesztelődés és a béke útját.”

Németh István plébános négy éve a közösség lelkipásztora. Számára a jubileum vissza- és előretekintés, hálaadás a közösségért, tanúságtétel az összefogásról, a közösségek erejéről, valamint köszönet sokak támogatásáért.

A plébános visszaemlékezésekből ismeri az építkezés hősi időszakát. „Mikor még csak a falak álltak, már szentmisét ünnepeltek a templomban, beimádkozták a teret.”

Életük ma is a közös szolgálatról szól. „Minden korosztályban vannak közösségeink. Karácsonykor megajándékozzuk a plébánia életében segítséget nyújtó híveinket, több mint száz embernek adhatunk csomagot. A templom sokaknak a második otthona. Az imádságos elcsendesedés, a hitbéli megerősödés és sok-sok emlékezetes életesemény helye lett. Ebből született a jubileumunk mottója: RÁtaláltam, itt a helyem!”

Németh István plébánostól megtudtuk azt is, hogy úgy állították össze a jubileumi programsorozatot, hogy az a hitben való megerősödés alkalma is legyen, miközben egyszerre vissza- és előretekintés és hálaadás is. Hogy mindez még inkább maradandó legyen, megszületett az elmúlt huszonöt, sőt harminc év emlékeit megörökítő könyv, melyben írások és fotók beszélnek a templom megépítésének és a közösség születésének, formálódásának eseményeiről.

Az ünnepen jelen voltak a városvezetés képviselői, köztük Farkas Ciprián polgármester és Tóth Éva, a Jereván lakótelep Településrészi Önkormányzat elnöke.

A szentmisét szeretetvendégség követte. Este a plébánia Töviskorona zenekarával dicsőítő szentségimádás zárta a jubileumot.

A programsorozat kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött még az ünnep előestéjén az elmúlt időszak plébánosainak részvételével. Az Isten szolgái a Szent Imrében címet viselő eseményen Turner Lajost, Kálmán Imrét és Németh Istvánt hallhatták.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír