Karizmájuk születésének jubileumát ünneplik a Szent Márta-ház szerzetesnői

Ferenc pápa – 2017. május 31., szerda | 14:55

Jeles évfordulót ünnepelnek a Szent Vince Szeretet Leányai Társulat szerzetesnővérei, akik a vatikáni Szent Márta-házban teljesítenek szolgálatot: négyszáz éve született a Páli Szent Vincéhez kötődő vincés karizma.

A kerek évforduló alkalmából a Szent Vince Szeretet Leányai Társulat szerzetesei „csodatévő érmét” ajándékoznak mindazoknak, akik részt vesznek a Vatikánban a május hónapot lezáró szertartáson. A hagyományoknak megfelelően május 31-én este 8 órakor a hívek a rózsafüzér elimádkozásával és fáklyás körmenettel vonulnak a Vatikáni Kertekben található lourdes-i barlanghoz.

A Szent Vince Szeretet Leányai Társulat kezdeményezéséről Stefania Monti nővér nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Elmondta: a „csodatévő érme” szétosztása Szűz Mária nagy ajándékának felelevenítése, amelyet Labouré Szent Katalinnak és az egész rendnek adott. „Isten nagy gyengédségének jele ez az emberiség iránt” – fogalmazott a nővér. Hangsúlyozta: a rendi szolgálat útját kijelölő vincés karizma születésének négyszázadik évfordulóját ünneplik.

Ahogy Ferenc pápa mondja: a Szent Vince Szeretet Leányai Társulat „egy önmagából kilépő család”. Különleges szolgálatot végeznek az Egyház szívében, Krisztus földi helytartója közelében. A 2017-es esztendőt alapvető jelentőségűnek tartják: immár négyszáz éve járja ugyanis e karizma a világ útjait, és lobbantja lángra sokak szívét, azokét is, akiket szolgálnak. Ferenc pápa is rendszeresen megemlékezik róluk szentmiséiben a Szent Márta-ház kápolnájában, amikor rendjük szentjeinek emléknapját ünneplik.

A Szent Márta-házban szolgálatot teljesítő szerzetesnővérek két jubileumi programot szerveztek az intézményben dolgozók számára, amelyeken Páli Szent Vincéről, a szeretet szentjéről beszéltek.

Páli Szent Vince élete

1581-ben született Franciaországban. Szülei szegény földművesek voltak. Tizenkilenc éves korában szentelték pappá. Igazi megtérését afrikai fogságának tulajdonítják: egy hajóúton török kalózok fogságába esett, akik nyíllal megsebesítették, Tuniszban eladták rabszolgának. Egy hitehagyott volt ferencesnek lett a rabszolgája, akit sikerült visszatérítenie a keresztény hitre, majd együtt visszaszöktek Franciaországba.

Rövid ideig plébános volt, később egy főúr házi lelkésze lett. Ott ismerte meg a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát. Szerzetet alapított – a lazaristák rendjét, amelynek feladata népmissziók indítása és jó papok nevelése. Egy női rendet is létrehozott, Szeretet Leányai (ismertebb nevükön Irgalmas Nővérek) elnevezéssel, és más társulatokat is. Az Irgalmas Nővérek rend megalapításának nagy segítője volt Marillac Szent Lujza. 1640-ben az árva gyermekek felkarolására újabb intézményt alapított.

Könyveket nem írt, csodákat sem tett. Alázatos és hűséges volt, egyszerűségben élt. Sokat imádkozott, virrasztott. Nagy munkabírás jellemezte, rendszeresen prédikált; harmincezer levelet írt. Már életében szentként tisztelték. A legmagasabb politikai körök tanácsadója volt. Haláláig megőrizte szellemi frissességét.

1660-ban Párizsban halt meg, nyolcvanéves korában. Utolsó szava ez volt: „Bízom!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír

#Ferenc pápa #szentek és boldogok #szerzetesek

Kapcsolódó fotógaléria