A Kecskés Együttes koncertje Veszprémben

A hatrészes, immár hetedik éve megrendezett programsorozat főszervezője, Rostetter Szilveszter orgonaművész, zeneszerző, a templom kántora köszönetet mondott a népes támogatói háttérnek (közte többek között a Szaléziánumnak, az érsekség kommunikációs és turisztikai központjának, mint legfőbb támogatónak, s a különböző városi intézményeknek, megyei és országos világi és katolikus médiumoknak).

Az Kecskés Együttes Szent István ünnepének közeledtén ezúttal elsősorban a régi magyar zenei kincsből adott elő válogatást, mutatta be azokat a régi hangszereket, amelyeket korunk már kevésbé ismerhet, s amelyeket az együttes nemes hagyományként megőrzött és használ a muzsikálás szent szolgálatában.

Az együttes három törzstagja, oszlopa három Péter – mutatta be az együttest vezetője L. Kecskés András érdemes művész. – A fúvós hangszereken (zergekürtön, töröksípon, tárogató és sámánsípon, tilinkón, crumhornon és furulyákon) játszó Molnár Péter és Lévai Péter és a középkori tekerőn (symphonián), kelta hárfán, kisdobon játszó Kecskés Péter. Mellettük Domján Gábor különböző lantokon, Séra Anna (akiről megtudhatta a közönség, hogy néhai Ravasz László református püspök, nagy egyházi ellenálló dédunokája) egy különleges húros-vonós hangszeren, rebeken, L. Kecskés András kobzon, rebek-típusú hangszereken, Lévai Gábor fanfártrombitán, basszusgambán játszott. Vendégként Thomas Gundermann Münchenből egy speciális dudán játszott szólódallamokat, valamint Pálmai Árpád énekelt különböző hazafias dalokat, egyházzenei alkotásokat, ősi énekelt fohászokat.

A régizenei koncert egy hazafias dallammal kezdődött, melyet az archaikus nyelvét leginkább megőrzött moldvai csángóság nagy költője, Lakatos Demeter verse alapján szólaltattak meg a zenészek, Dal a hazáról címmel. Ebben a csodálatosan szép, szinte sírva lelkesedő dallamsorban Lakatos Demeter szülőföldjéről énekelt, ahol még a nap sem csupán lenyugszik, hanem „leszentül”. („Ot vagyand a mük országunk / Tud meg iul / Ot hol a nop minden eszte / Leszentül.”).

A hangverseny a Szentlélek hívogatásával folytatódott, egy ősi Veni Sancte Spiritus-dallammal, majd hallhattak az egybegyűltek többek között középkori énekeket hangszeres kísérettel Esztergomi Farkas András nyomán a magyarok eredetéről, továbbá magyaros tánczenei darabokat (ungareszkákat) Szent Günther nyomán, felcsendült a bizánci himnusz, a Szent László- és a Szent Erzsébet-himnusz, a keresztesek indulója, moldvai balladatöredékek, a Salve Regina, énekes imádság Kinizsi Pálné Magyar Benigna imakönyvéből, Vásárhelyi András ismert cantilenája (dalocskája) az Angyaloknak Nagyságos Asszonyához, valamint Balassi énekelt versei, Kájoni János ferences szerzetes értékes zenei gyűjteményéből, a XVII. századi Cantionale Catholicumból származó énekek, köztük egy Stabat Mater-dallam és egy kánai menyegzőről szóló ének, melyhez orgonaátiratot készített Rostetter Szilveszter, s azt be is mutatta a hangszerek királyán, a kóruson.

A koncertet vastapssal köszönte meg a közösség és ráadás nélkül nem engedte el a zenészeket, akik végül esti hálaimádsággal búcsúztak Veszprémtől.

Toldi Éva/Magyar Kurír