Itthon hosszú ideig csak vágyálom volt, hogy Bartók egyórás misztériumjátékát világszerte megszólaltató, rangos felvételeken szereplő külföldi művészek időről időre nálunk is bizonyítsák ez irányú rátermettségüket. Az Operaház első vendég Kékszakállúja az 1918-as ősbemutató után sokkal, 1985-ben Jevgenyij Nyesztyerenko volt, a következő és legutóbbi pedig Sir Willard White 2022-ben. A kiváló itthoni Bartók-felvételek sorából – ezen „internacionális” összefüggésben – persze mindenképp említést érdemel Ferencsik János 1980-as Hungaroton-lemeze Nyesztyerenkóval és Jelena Obrazcovával, valamint az a nyolc évvel későbbi, CBS-szel közös felvétel, amely Fischer Ádám zenei irányításával, Samuel Ramey és Marton Éva nevével fémjelezve valósult meg.
A 2000-es évek elejétől a júniusi Bartók Plusz Miskolci Nemzetközi Operafesztivál szervezői tettek azért, hogy nyaranta izgalmas „vegyes” szereposztásokkal vigyék közönség elé e kétszemélyes zenedrámát. Polgár László például Hedwig Fassbenderrel társult (az ifjú Vladimir Jurowski vezényelt), Marton Éva partnere Robert Hale lehetett, de a krónika őrzi Gustáv Beláček és Denisa Hamarová fellépését, ahogy Alexandru Agache miskolci szerepdebüjét is. A számtalan operai különlegességet kínáló és az „elsőségek” sorával büszkélkedő, rangos „városépítő” fesztivált a covid-világjárvány előtt, 2019-ben tartották meg utoljára; a hazai kulturális életben azóta is fájó a hiánya. A mai napig sokszor emlegetjük példaként, nem egy esetben etalonként az ottani produkciókat, a jeles fellépőket, társulatokat, a műfaj akkori szépreményű újoncait és a fesztivál közel két évtizede alatt Miskolcra látogató élő legendákat.
A „nemzetközi” Kékszakállú-előadások fő helyszíne újabban a Művészetek Palotája lett. Emlékezetes este maradt a Pannon Filharmonikusok 2010-es koncertje, amikor a világjárásból hazatérő Peskó Zoltán dirigálta a darabot; Meláth Andrea „otthonos” Juditja mellett nagyon is tisztesen állt helyt a szlovákok korosodó, bölcs élbasszusa, Peter Mikuláš. 2019-ben a veterán svájci karmester, a kiterjedt diszkográfiával büszkélkedő Charles Dutoit vezénylése tette különösen izgalmassá Komlósi Ildikó és Palerdi András kipróbált interpretációját.
Gustave Doré romantikus illusztrációja Charles Perrault meséjéhez
A jelenleg futó színházi, illetve koncertszezonban akarva-akaratlan egy valóságos Kékszakállú-fesztivál formálódott, ami mind a Művészetek Palotáját, mind az Operaházat érinti. A Bartók Béla Hangversenyteremben legközelebb november 21-én hangzik el a balladisztikus alkotás. Az amszterdami székhelyű Royal Concertgebouw Orchestrát a fiatal karmestergeneráció fényes csillaga, a finn Klaus Mäkelä dirigálja; a herceget Gerald Finley, Juditot Jennifer Johnston kelti életre.
Nem sokkal később, december 7-én a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Nánási Henrik vezényletével szólaltatja meg a darabot a Madridot, Baselt, Bécset, Rómát érintő európai turné budapesti zárásaként, amely az „abszolút világsztár” Anna Netrebko, valamint Köpeczi Sándor (Alexander Köpeczi) közreműködésével igazi szenzációnak ígérkezik.
A legfrissebb vonatkozó hír volt, hogy a jövő évi Bartók Tavasz keretében, április 4-én egy ugyancsak revelációt sejtető koncertre kerül sor a Müpában: az Orchestra of the Royal Opera House, vagyis a londoni Covent Garden zenekara az új zeneigazgató, a cseh Jakub Hrůša vezetésével jön el Budapestre a Kékszakállúval; a két szólista, Elīna Garanča és Christian Van Horn neve – megint csak a műfaj élvonalából – magáért beszél.
Aki mindezeken túl szeretne elmélyülni Bartók sajátos lelkigyakorlattal felérő remekének nemzetközi olvasataiban, annak az Operaház visszautasíthatatlan ajánlatai is szólnak: január végén, február elején négy alkalommal Kutasi Judit és Mikhail Petrenko Kaspar Holten formabontóan érdekes, egy festőművész párkapcsolatát szálazó rendezésében lép föl; május 20-án és 26-án pedig – koncertszerű előadásban – Kissjudit Anna perlekedik majd Christopher Maltman vágyakozó, komor hercegével.
Úgy tűnik tehát, hogy e téren végre megérkeztünk. Bartók világviszonylatos érvényű operája tekintetében immár számos érdemes „kinti megmozdulás” itthon is megjelenik, elérhetővé válik. Micsoda élmény visszakapunk abból az univerzális – gondolati, lelki, zenei – rengetegből, amit A kékszakállú herceg vára adott és ad folyamatosan másoknak! És törve, töretlen, magyarul szól a vendégektől is. Nekünk. Mindenkihez.
Fotó: Wikipédia
Pallós Tamás/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. november 15-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria

