A kereszténység Európa tartópillére

Hudecz Ferenc rektor köszöntője után Szögi László, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója beszélt az egyetemalapító Pázmányról. Mint elmondta, ugyan az itthoni középkori egyetemalapítási kísérletek nem voltak sikeresek, a 12. századtól 1525-ig 12 ezer magyar diák, „peregrinus” tanult külföldi egyetemeken, ezt nevezzük egyetemjárásnak. 1526-tól 1635-ig, a nagyszombati egyetem megalapításáig aztán már csak hatezren jutottak ki a török hódoltság miatt. Pázmány Péter az egyetem megalapításával – aminek jogutóda mind az ELTE, mind a PPKE – a korabeli korszerű jezsuita oktatást honosította meg Magyarországon. Jól ismerte ugyanis a korabeli oktatást, hallgatóként és tanárként is részt vett benne.

Európának lélekre is szüksége van – idézte fel Jacques Delors, az Európai Bizottság volt elnöke, az egységes európai piac megteremtője mondását Király Miklós, az ELTE-ÁJK dékánja, aki az egyházak és az Európai Unió viszonyát taglalta. A középkorban Európa odáig terjedt, ameddig a kereszténység. A másik tartópillér az universitasok jelenléte volt. Emiatt volt az említett egyetemjárás, évszázadokkal az Erasmus cserediák-program elindulása előtt. Az EU-ban az egyházakhoz való viszony tagállami hatáskör a szubszidiaritás (keresztény) elve alapján. Háromféle modellt különböztethetünk meg: az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország az államegyházi modellt követi; Franciaország és Hollandia a radikális szétválasztás híve; míg a többségnél, így nálunk is az állam szerződéses alapon együttműködik az egyházakkal. Az Egyesült Királyság ugyanakkor az anglikán egyház államegyházi státusa mellett is szekularizált ország.

Az unió alapdokumentumai hivatkoznak olyan, a kereszténység által lefektetett elvekre, mint az emberi méltóság és az emberi jogok, de az alapszerződés preambulumának egyes nyelvi változatai megkérdőjelezik a keresztény hagyományt, amikor csak „spirituális és erkölcsi” örökségről beszélnek. A lisszaboni szerződés preambuluma viszont már utal a „vallási hagyományra”. A kulturális és vallási hagyomány ugyanis elválaszthatatlan. A keresztény gyökerek megemlítése Franciaország és Belgium ellenállásán bukott meg. Ez egy történelmi tény negligálása, hiszen ez a civilizáció aligha bontakozhatott volna ki az iszlám talaján. Sajnálatos, hogy pont az Európa indentitását és céljait taglaló dokumentumba nem kerülhetett be az európai identitás alapját képező kereszténység, vélekedett Király Miklós.

Ugyanakkor az EU alapdokumentumai nyílt, átfogó párbeszédre hívnak a vallási és világnézeti szervezetekkel, és ezek szerint a magánéletben és a nyilvánosság előtt is kifejezésre lehet juttatni a hitbeli meggyőződést. Viszont az hiba, hogy a keresztény egyházak azonos státust élveznek az iszlámmal és mondjuk a szcientológiával, pedig a kereszténység talaján bontakozott ki az európai kultúra, nem az iszlámnak vagy a szcientológiának köszönhetően – mutatott rá az előadó. Az EU-nak van időbeli kiterjedése is, a történelem pedig letagadhatatlan. Fontos lenne, hogy óvjuk a közös identitás elemét alkotó keresztény egyházakat, amelyek kulturális kohéziós erők. Biztos jönnek még rossz idők, a közös piacért, a gazdaságért pedig senki nem adná életét, kell valami magasztosabb eszme.

Az egyházak által fenntartott keresztény erkölcs pedig a társadalom működőképességének fenntartását szolgálja. Ha a jog mögött nincs erkölcs, akkor ellenőrt kell állítani minden jogalkalmazó mellé, és az ellenőr mellé is ellenőrt kell állítani. Az egyházak társadalomszervező és identitásképző erők – figyelmeztetett Király Miklós.

Az egyházügyi törvény születéséről beszélt Kukorelli István alkotmányjogász, amely szerinte „visszaadta az egyházak történelmi becsületét”, alkotmányjogi értelemben rehabilitálták őket. Az anyagi kártérítésről ugyanakkor nem ez a törvény döntött. A törvényt paradox módon a „szellemi munkásőrség”, a törvény által felszámolt Állami Egyházügyi Hivatal szobáiban dolgozták ki, azon egyszerű oknál fogva, hogy az volt az illetékes. A törvény helyreállította az egyházak intézményalapítási jogát, jogi személyiségét, autonómiáját, azaz lebontotta a pártállami korlátokat, és kimondta, hogy az állam nem hozhat létre a felügyeletükre intézményt, és nincs felettük általános ügyészi felügyelet. Kimondták az egyházalapítás szabadságát is. Mindezzel Kukorelli szerint a kifosztott egyházak kapták vissza elemi jogukat a lelkek szolgálatára. A törvénynek vannak gyenge pontjai is, amiket érdemes lenne átgondolni: ilyen például az egyház fogalma, amit nem tud megfogni, csak negatívan tudja meghatározni, hogy mi nem az; vagy épp az egyházalapítás kritériumiai.

Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke az állam és egyház szétválasztásának amerikai nehézségeiről beszélt. Mint kifejtette, a semlegesség és az elválasztás, valamint a vallásszabadság elve folyamatosan egymásnak feszül és megütközik egymással a bírói ítéletekben, a Legfelsőbb Bíróság pedig rendszerint szoros, 5:4 arányban dönt valamely álláspont javára a hozzá eljutó ügyekben. Egyrészt az állam a szigorú elválasztás elvének megfelelően nem támogat egyházi intézményt, ugyanakkor a vallásszabadság és az állampolgári egyenlőség nevében azon támogatásokat, amelyeket egy állami iskola tanulója megkap, az egyházié is megkapja. Azaz iskolák, kórházak esetében egyházi intézmény sem zárható ki az állami támogatásokból. Az egyházi iskolák azonos elbírálása ugyanis a szabad vallásgyakorlatot segíti elő. A törvényhozás is kétszáz éve alkalmaz lelkészt, amit a társadalmi beágyazottságra hivatkozva jogszerűnek talált a Legfelsőbb Bíróság. Azaz nem igaz, hogy az Egyesült Államokban mereven szétválasztják az egyházat és államot, a semlegesség és az elválasztás viszonylagosak.

Simon István az ELTE-ÁJK egyetemi docense az egyházfinanszírozás kérdéséről beszélt. Mindenekelőtt leszögezte: az államadósság 19 ezer milliárd forint, a GDP 76 százaléka, az államháztartási adósság 20,5 ezer milliárd forint, ami a GDP 82 százaléka, a központi költségvetés bevételi főösszege 8,3 ezer milliárd forint, ebből adóbevétel 6,5 ezer milliárd, a kiadási főösszege pedig 9 ezer milliárd forint. Ehhez képest töredékösszeg, az adóbevétel 0,8 százaléka, 50 milliárd forint az, ami az egyházaknak járó állami pénzek összege.

A katolikus egyháznak a saját bevételei közt vannak az adományok (egyházi-fenntartói járulékok), ez belső ügy, az állam nem szó bele, és nem ellenőrzi. Vannak a nem vállalkozási, a vállalkozás bevételek, és a járulékok. Ez utóbbi a vissza nem adott ingatlanokért jár, összesen 42 milliárd forint, amiből évente 5 százalékot kap az egyház. (A háború előtt az egyháznak volt 880 ezer hektár földje is.) A saját támogatások része az egy százalékos felajánlás is, amit az állam megállapodás alapján kiegészít.

Az állami támogatások közt van a közoktatási támogatás, ami azért van, mert a vallásszabadság és egyenlő bánásmód alapján ugyanannyi pénz jár az egyházi iskoláknak, mint az államiaknak és az önkormányzatiaknak. Ennek két része a normatív és a kiegészítő támogatás, ez utóbbi kifizetésével vannak mostanában problémák. Az egyéb közszolgálati támogatások közt van a hittanoktatás és a közgyűjtemények támogatása, valamint az ötezer lelkesnél kisebb településen szolgáló plébánosok fizetéskiegészítése.

Az egyházak adóügyi státusza is érdekes: Magyarországon is, mint mindenütt másutt, privilegizált adóügyi helyzetben vannak az egyházak (az Egyesült Államokban is, például). Így számos jogon adómentességet élveznek az egyházak.

Magyar Kurír