Két kötettel bővült a Veszprémi Főegyházmegye múltját bemutató sorozat

A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. I. Zala megye (Kiad. Kanász Viktor, Veszprém, 2020) címet viselő kötetet, amely a sorozat 35. számú kötete, Hermann István, Budapest Főváros Levéltárának tudományos igazgatóhelyettese ismertette.

Mint elmondta, bőségesen jegyzetelt, tartalmas bevezetővel ellátott kiadványt vehet kezében az érdeklődő olvasó, mely alaposan körüljárja egyfelől magának a vizitációnak a fogalmát és elemeit, illetve általános áttekintést ad Bajzáth József 18. századi megyéspüspök 1778–1779-es egyházlátogatásairól is, amelyeket a főpásztor személyesen végzett, miután az 1777-es esztendőben megtörtént a dunántúli püspökségek területi átszervezése, s ezzel együtt a szombathelyi és a székesfehérvári püspökség megalapítása. Az állapotok újbóli felmérését a veszprémi területen és a belső átszervezést az tette szükségessé, hogy az egyházmegye területe alaposan lecsökkent.

A latin nyelvű vizitáció eredeti példánya jelenleg a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban három kötetbe rendezve található. A köteteket vármegyék szerint csoportosították, külön tárgyalva a Zala, Veszprém és Somogy vármegyék területén végzett egyházlátogatásokat. A célkitűzés a teljes forráskorpusz kiadása, amelyet jelen forrásközléssel a zalai főesperességben, vagyis Zala vármegyében végzett egyházlátogatás publikálásával kezdett el a levéltár. Bajzáth a területi változások miatt nem az egész vármegyét, hanem csak a veszprémi püspökségnél maradt részeket: a füredi, kiskomáromi, tapolcai, kanizsai, keszthelyi és sümegi esperességek 57 plébániáját vizitálta. Vizitációiban megemlékezik a templomok állapotáról, a jövedelmekről, a patrónus, a tanító, plébános, a harangozó és a bábák személyéről, valamint az adott település lakosságáról.

A főpásztori egyházlátogatás segítségével az oszmán hódítást követően a reorganizáció korszakát élő egyházmegye virágzó barokk korszakának utolsó éveibe is átfogó betekintést nyerhetünk. S mindezt szinte az utolsó pillanatban, a fejlődés zenitjén, ugyanis a század végére a (poszt-)jozefinista egyházpolitika gyökeresen új felekezeti-egyházi viszonyokat teremtett a veszprémi egyházmegyében is, amelyek bemutatására már a 19. századi vizitációs jegyzőkönyvek szolgálnak majd forrásul.

A szövegekben való eligazodást a kötet végén teljes időrendi lajstrom, valamint részletes hely- és személynévmutató segíti.

* * *

A másik, ugyancsak figyelemre méltó kiadvány Rott Nándor és kora – A katolikus egyház 1918–1919-ben és a veszprémi püspökség a két világháború között címmel jelent meg. A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 36. sorszámú kiadványát Karlinszky Balázs és Varga Tibor László szerkesztette, és a veszprémi Szaléziánumban 2019. március 21-én és augusztus 29-én rendezett konferenciák előadásait gyűjti egybe (Veszprém, 2020).

A könyvvel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára ismertette az érdeklődőkkel.

Az 1918–1919-es esztendők politikai változásai alapvetően érintették a Katolikus Egyház életének addig megszokott kereteit. A tanulmányok megvilágítják, hogyan befolyásolta a népköztársaság és a kommün a papság és a hívek életét, illetve hogyan reagáltak az egyes egyházmegyék és szerzetesrendek a tanácskormány által hozott rendelkezésekre.

A kötet második fele Rott Nándor veszprémi püspök (1917–1939) tevékenységét helyezi fókuszába. Azt vizsgálja, hogy az első világháborút követő zavaros esztendőkből mely főpásztori intézkedések révén bontakozott ki a korszakban „katolikus reneszánsznak” nevezett virágzó periódus a veszprémi egyházmegyében.

A könyvbemutatót tavaly év végén tartották az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár szervezésében, a Budapesti Központi Papnevelő Intézet dísztermében.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár

Magyar Kurír