…Kiss Imrét az Ökumenikus Lelkészkörök találkozójáról

– Milyen indíttatásból, milyen céllal jöttek létre ezek a találkozók?
– Az ötlet nyolc évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor Budapesten különböző felekezetekhez tartozó papok, lelkészek – a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó papok rendezésében – összejöttek egynapos tanácskozásra, imára. Néhány ilyen találkozó után kiderült, hogy országszerte több ökumenikus lelkészkör működik. Havi rendszerességgel találkoznak, tehát nem csak évi egy alkalommal az ökumenikus imahéten, és nagyon jól tudnak együttműködni az evangelizációban. Akkor merült fel, hogy ezeket a találkozókat ki kellene bővíteni, és a vidéki lelkészköröket is be kellene vonni a szervezésbe. Budapest után Kecskeméten, Szolnokon, Gyömrőn és Szegeden tartottunk találkozót. A lelkészköri találkozók fő célja az, hogy megerősítsen bennünket az ökumenizmus útján, s hogy tanuljunk egymástól. Mindig jönnek a találkozókra újak is, akik eddig nem jártak el ilyen csoportokba, de nyitottak az ökumené iránt, és ösztönzést kapnak egy-egy ilyen találkozó után. Ezt az is mutatja, hogy mindig alakulnak újabb csoportok is.

– Mi áll a találkozók középpontjában: teológiai kérdések megvitatása vagy inkább gyakorlati kérdések, az együttműködés lehetőségeinek megbeszélése?
– Ezek elsősorban nem teológiai továbbképző találkozók, de mindig van egy-egy olyan előadás, amit egy püspök vagy teológus professzor tart hitünk egy-egy fontos kérdéséről, például a kereszt titkáról, vagy ebben az évben Pál apostol egyházépítő művéről. Egy-egy előadás után munkacsoportokban folyik tovább a beszélgetés. A 8-12 fős csoportokban mindegyik felekezetből vannak résztvevők. A beszélgetéseken megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, azt, hogy a magunk egyházában, a magunk plébániáján milyen problémákkal, kérdésekkel találkozunk, milyen örömeink vagy – Isten segítségével – eredményeink vannak. Ez tehát elsősorban egy lelkiségi és lelkipásztori találkozó, és abból a gondolatból született, ami az egész ökumenikus mozgalom alapja, nevezetesen: rájöttünk arra, hogy egyedül, egymástól elszigetelten nem lehet evangelizálni. Sokkal hitelesebb, ha megéljük a testvéri közösséget, amelyért Jézus imádkozott. Ennek a testvéri közösségnek az alapvetése már megtörtént, hiszen látjuk és érezzük azt, hogy az ökumené az egész világon halad előre. Természetesen nem arról van szó, hogy már megvalósítottuk, hanem egy folyamatról, amelynek főszereplője természetesen Isten. Mi azt valljuk, hogy az egység Isten ajándéka, a mi részünk és feladatunk a nyitottság és a kölcsönös szeretet megélése.

– Tapasztalnak-e esetleg ellenállást a hívek és az egyházi vezetők körében, vagy inkább segítő jószándékkal találkoznak?
– A hívek részéről nagy nyitottság és vágy tapasztalható az egység iránt, és nagyon örülnek, amikor azt látják, hogy a felekezetek lelkipásztorai elfogadják egymást, tisztelettel vannak egymás iránt, együttműködnek, testvéri közösségben, egységben vannak. Örömmel mondhatom, hogy a főpásztorok, püspökök is támogatnak bennünket. Ennek bizonyítéka, hogy találkozóinkon legtöbbször egyházi vezetők is előadnak vagy aktívan közreműködnek. A mostani találkozónkon például katolikus részről Székely János püspök, református részről Balogh Erzsébet missziói központ vezetője tartott előadást, evangélikus részről pedig D. Szebik Imre püspök szólalt fel, illetve Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök jött el Kárpátaljáról. Korábbi alkalmakkor a meghívottak között volt ortodox püspök is. Fontosnak tartjuk, hogy egyházunk vezetőivel egységben történjen ez az alulról indult és nagyon élő, egyre terjedő kezdeményezés. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is elismeréssel kíséri ezt a folyamatot.

– Az idei találkozó témája: Hogyan építette az Egyházat Pál apostol? Mi motiválta ezt a témaválasztást, és mit tanulhat az ökumenikus mozgalom Szent Páltól?
– Minket katolikusokat a témaválasztásban az motivált, hogy a katolikus egyházban Szent Pál-év van, Pál apostol születésének kétezredik évfordulója alkalmából. A protestáns testvérekkel együtt úgy láttuk, és Székely János püspök is azt hangsúlyozta előadásában, hogy Pál apostol az egység nagy tanítója volt. Sokat tanított az egységről, szenvedett az egység hiánya miatt, és ha kellett, szenvedett azért, hogy ezáltal is megvalósuljon a Krisztus akarta egység. Leveleiben olyan egyházképet, egyházfelfogást sugall, amely szerint az egyház leglényegesebb vonása az egység. Ezt a legplasztikusabban a korintusiaknak írt első levélben fogalmazta meg, nevezetesen: az Egyház Krisztus teste, ahol Krisztus a fő, és mi ennek a testnek a tagjai vagyunk. Nem mondhatja egyik tag sem a másiknak, hogy nincs rá szükség – mi sem mondhatjuk, hogy nincs szükségünk arra a lelki örökségre, amit a protestáns egyházak képviselnek, és ugyanúgy ők is nagy tisztelettel elismerik a katolikus egyház lelki gazdagságát és ugyanígy az ortodox egyház gazdagságát. Azt tanuljuk Pál apostoltól, hogy az egyházban egység van, ami nem egyformaságot jelent, nem uniformizálást, hanem sokszínűséget, amit ő így fogalmaz meg, hogy sok a tag, de a test csak egy. Ezt az egy testet építjük egy-egy ilyen találkozó alkalmával is.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír