Kiss Tamás: A Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár könyvgyűjteménye

Már az intézmény épülete, a régi nagyszeminárium is kuriózum a maga nemében. A rómaiak az 1. században első katonai táborukat a mai Káptalandombon építették ki. Itt, a Káptalandomb keleti felén, egy jelentős feltöltésen áll ma a Győri Egyházmegyei Könyvtárnak is otthont adó épület, amely alatt 2016-ban feltárták a római tábor keleti kaputornyát.

A közép- és koraújkorban lakóházak álltak az épület helyén, az 1617. évi házösszeírás szerint hét. Pozsgai Mátyás kanonok mellett jellemzően katonák és mesteremberek a tulajdonosok. A jelenlegi épület elődjét Széchényi György püspök építette 1686 és 1689 között a győri káptalan által átadott három telken. Az 1763-as földrengés azonban szinte teljes egészében lerombolta ezt az épületet.

Zichy Ferenc püspök irányításával 1764 és 1766 között épült fel a szeminárium. Egy évszázad múlva 1870-ben a díszteremként is szolgáló könyvtártermet Zalka János püspök a megújuló épülettel együtt alakította ki, mely ma is ebben a formában látható.

Bár ezer éve alapította Szent István a győri püspökséget, a székesegyházi iskolát és hiteleshelyet működtető káptalan mellett pedig a 13. században ferences és domonkos rendház is létesült itt, ezek könyvgyűjteményei elvesztek. A győri könyvkultúra első századaiból kevés emlékünk maradt.

Irodalmi emlékeink is elsősorban a szellemi és kulturális élet egyházi intézményekben történő virágzásáról tanúskodnak. Hartvik győri püspök Könyves Kálmán király felkérésére 1100 körül írta meg Szent István legendáját. Egyes kutatók a Gesta Hungarorum szerzőjének, III. Béla névtelen jegyzőjének, azaz Anonymusnak az alakjában Péter győri püspököt vélik felfedezni.

A legkorábbi könyvemlékeinket többnyire külföldi könyvtárak őrzik. Hartvik püspök székesegyházi szertartáskönyve, az Agenda Pontificalis ma a zágrábi érseki könyvtár egyik féltett dokumentuma. A győri ferencesek kéziratos Biblia-kódexe pedig az olmützi érsekség kremsieri könyvtárában bukkant fel a közelmúltban.

A könyvtár a Papnevelő Intézet, valamint a székesegyház régi könyvállományának egyesítésével jött létre. Hazai viszonylatban az egyik leggazdagabb régi gyűjtemény. Számtalan ritkaságot rejt, amelyek nemcsak a történeti kutatás számára nélkülözhetetlenek, de a nagyközönség érdeklődésére is számot tartanak.

A könyvtár legrégebbi dokumentuma egy kétlapos pergamen missaletöredék a 11. század második feléből. A magyar írásos emlékek egyik fontos dokumentuma egy egykor a nezsideri plébánia tulajdonában volt 1524-es Erasmus-kötet kötéséből került elő.

Tudomásunk van Nagylucsei Orbán győri püspök négy könyvéről, amelyek egy igazi humanista főpapi tékáról tanúskodnak. Gosztonyi János püspöknek két könyve is fennmaradt; Aeneas Sylvius Piccolomini Csehország történetéről szóló művébe saját kézzel jegyezte be, hogy 1502-ben magával vitte prágai útjára és ott fejezte be az olvasását. Gosztonyi mecénásként anyagilag és szellemileg is támogatta különböző teológiai munkák párizsi megjelenését.

A 16. század történelmi viharai nem kedveztek a könyves művelődésnek. A székesegyház 1529-ben leégett, s a szertartás- és liturgikus könyvek a tűz martalékává lettek. A Püspökvárat évtizedekre a várkapitányok vették birtokba, így a püspökök székhelyüket áttenni kényszerültek. A korszakból egyetlen győri könyvemléket ismerünk, az Izabella királynő és Oláh Miklós esztergomi érsek udvarában nevelkedett, később I. Miksa király kancelláriájában titkárként működött Liszthy János püspök kéziratos, két kötetes Breviariumát.

A főpapi irodalmi tevékenységet Draskovich György püspök fordítása jelzi, amely Igen szép könyv… címen jelent meg Bécsben, 1561-ben, és az első magyar nyelvű katolikus vitairat. Fennmaradt a korszakból az 1579-es győri egyházmegyei zsinat dokumentuma is, amelyet Prágában nyomtattak.

Az egyházi művelődés jelentős fejlődését hozta magával a következő időszak. Naprághy Demeter személyében széles műveltségű humanista került a győri püspöki székbe, aki Erdélyből magával hozta jelentős könyvtárát. Az őt követő Lépes Bálint királyi kancellár, a magyar katolikus konfesszionalizáció egyik vezető egyénisége maga is fordítói tevékenységet folytatott. Művei, mint a Pokoltol rettentő és mennyei bódogságra édesgető tükör című, 1615-ben Bécsben megjelent imádságos könyv, vagy Gabrielo Inchio Pokoltol rettentő és mennyei bódogságra édesgető tüköre ma is megtalálhatók a könyvtár gyűjteményében. Tevékenységük alatt tehetséges, művészetekre és tudományokra fogékony kanonokok kerültek a káptalanba. Nyéki Vörös Mátyás a korai barokk magyar költészet egyik meghatározó alakja volt. A heves természetű Balássfy Tamás hitvitázó munkájával hívta fel magára a figyelmet.

A ferencesek visszatelepültek a városba, majd a jezsuita rend is letelepedett és iskolát alapított. Mindez kedvezően hatott a művelődésre is.

Az 1611. évi nagyszombati zsinat rendelkezése kötelezte a püspököket és a kanonokokat, hogy könyveiket arra az egyházmegyére hagyják, ahol tisztséget viseltek. A győri székesegyházi könyvtár értékes gyűjteménye ezért elsősorban a 17–19. századi kanonoki és püspöki hagyatékokból áll össze.

Flavius Blondus: Roma Instaurata (Győri Corvina)

A Hunyadi Mátyás európai hírű könyvtárából származó kódex a győri művelődés- és könyvkultúra legféltettebb emléke. A mű eredeti címe Roma Instaurata: Az újraálmodott Róma.

Az írás szerzője Flavius Blondus az itáliai Forlíban született 1392 táján. Cremonában tanult, nagy humanista műveltségre tett szert. Egy ideig Milánóban működött, majd a korszak zavaros politikai viszonyaiba belekeveredvén sokáig élt száműzetésben, végül a vatikáni kúriára került. Művét IV. Jenő pápa titkáraként írta meg 1440 és 1463 között.

A Roma Instaurata az Örök Város romjait bemutató első rendszerezett és alaposan dokumentált munka. Blondus történészként kiválóan ismerte Rómát. Társával, Leon Baptista Alberti építésszel együtt térképezte fel az ókori romokat és emlékműveket. Azonosította és feltárta az épületeket, szobrokat, és a középületek, közművek, szentélyek ókori funkcióját is megmagyarázta.

A kódexet Firenzében Hunyadi Mátyás megrendelésére 1467-ben másolta le Petrus Cenninius firenzei könyvmásoló és címfestő. Valószínűleg saját kezűleg ő díszítette a címlapot is reneszánsz indafonatos ornamentikával.

A fehér pergamen az idők folyamán elszíneződött. A lapokat vízszintesen vonalazták meg barna tintával. A lapszéli piros tintával írt bejegyzések Vitéz János esztergomi érsek írása.

A kódex eredeti fehér borítója a másolással egy időben készült, Budára érkezése után azonban átkötötték Ragusanus mester műhelyében. Ekkor helyezték díszesebb, vörös alapon kevés aranyozással ellátott kötésbe.

Flavius Blondus műve az európai kultúrtörténet egyik különlegessége, melyben a szerző összeköti az európai kultúra csomópontjait az ókori gyökerektől saját, a reneszánszban megújuló korával.

Zalka-antifonálé

A középkori váradi székesegyház számára készült, egykor pompás díszkódexet lapjaira hullva őrzi számos magyarországi és külföldi könyvtár. Zalka János győri püspök 1872-ben bronzveretes bőrkötésbe egybeköttette a győri székesegyház raktárhelyiségeiben tárolt, egyazon antifonáléból származó pergamenlapokat.

A mindkét oldalon fehérített borjúbőr lapok ma 82 cm magasak és 55 cm szélesek. Minden lapon hét sorban, négy egyenközű vonal közt régi hangjegyek találhatók.

A kódexet számos iniciálé, miniatúra díszíti. Ezek stílusából ítélve a könyv Csehországban készülhetett, valószínűleg a prágai Matheus mester műhelyében. A díszítésekhez mintaként német és németalföldi rézmetszeteket is fölhasználtak.

A váradi székesegyház zsolozsmarendjét követő antifonáléban Szent László király kultuszának kiemelt a jelenléte. A teljes kódexsorozat a 17. században már biztosan Győrben volt, lapjait ekkor egy helyi könyvkötő műhelyben használták fel kötőanyagként.

Készült a GINOP-7.1.4-16-2016-00009. számú, „Konvent – Káptalandomb turisztikai attrakciófejlesztése” című projekt támogatásával.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír