Lőrincz Sándor: Ha súg a Lélek…

Varga Laci atya a pappá szentelése óta legfőbb küldetésének tekinti az elesettek gyámolítását és az evangelizáció erősítését.

Püspöki jelmondatául egyetlen szót választott: „Irgalom.”

Az egyik beszélgetésben felidézi, hogy szeminaristaként óriási tervei voltak, meg akarta dönteni a szocialista rendszert, megváltoztatni a világot, az Egyházat. „Erről még most sem tettem le. Akkor úgy gondoltam, majd én megmutatom. Most úgy vélem: Isten mutatja meg rajtam keresztül.” Papnövendékként harmadévesen otthagyta a szemináriumot, nem akart pap lenni, „Isten viszont nem így gondolta. Nekem kellett változnom, hogy megértsem: hazudok magamnak és Istennek is, mert azt állítottam, hogy nincs hivatásom.” Egy alkoholista költő szembesítette ezzel egy nagy buli kellős közepén: „Te hiszel Istenben?” – kérdezte tőle. „Igen, hiszek. Akkor mit keresek itt?” – kérdezett vissza Varga László, és otthagyta a társaságot. A poéta utánament, és azt hajtogatta: „Te gyóntató leszel, lelkivezető, tehozzád tömegek fognak járni.” „Én meg fogtam a hasamat, és nevettem. Egy félig ittas, lecsúszott költőt használt eszközül az Úr, hiszen neki minden fontos, és bármelyik emberen keresztül tud üzenni.”

A szeminaristaként hivatásbeli kétségekkel küszködő Varga Lászlóra döntő hatással volt Pilinszky János A címzett ismeretlen című, az Új Ember első oldalán megjelent írása is, amely megértette vele:

„minden, amit megítélek, számonkérek, amiért lázadok az Egyházban, az bennem is jelen van. Ez a felismerés békét adott, és azóta otthonom az Egyház, mert én is ugyanolyan sebzett, bűnös ember vagyok, mint Krisztus testének többi tagja. (…) ha változtatni akarok, akkor a legnehezebb útra kell lépni, nekem kell megváltozni, újra és újra megtérni, és ez a folyamat a mai napig tart. Én így változtatom az Egyházat.”

Lőrincz Sándor hangsúlyozza, Varga László egy hasonlóan krisztusi lelkületű főpásztort, Balás Bélát (Beton atya) követte a kaposvári püspöki székben, aki A gyújtogató plébános című kötethez írt ajánlásában úgy fogalmazott: „A kényes ügyeket angyali türelemmel intézi, egyébként láthatatlan. Nem azért, mert csavarog. Ő állandóan úton van a másik ember, a másik egyházmegye, a másik szerzetesrend, és ki tudja még, kik felé.” A nyugalmazott főpásztor néhány éve rábukkant annak a levélnek a másolatára, amelyet még Laci atya édesapja írt neki, hogy megköszönje fia iránt tanúsított szeretetét. A kötet szerzője megemlíti, hogy a jelenlegi kaposvári püspök szülei még fiuk keresztelőjén határozták el, azért imádkoznak, hogy pap legyen, de ezt csak a szentelése után árulták el neki.

Az egyik beszélgetésben Varga Laci atya emlékeztet arra, hogy Jézus küldetésében nagyon fontos a szellemi harc, amely az övéi, a követői életében is valóság. „Olyan harc, ahol a háborút már megnyerte Jézus, hiszen legyőzte a sötétség fejedelmét, de a helyi csatákat nekünk kell megvívnunk.” Ezért olyan fontos, hogy az evangélium fényében beszéljünk a szellemi valóságokról, és tanítsunk mindenről, „de ebben a küzdelemben kerülnünk kell azt, hogy mindenben a sátánt és a démonokat keressük, mert a mi utunkat a Krisztus-követés kell, hogy meghatározza”. Jézus adja a mintát ehhez, azok a szavai, amelyekkel a tanítványaihoz fordult, amikor azok visszatértek az első nagy missziós útjukról, és örömmel mesélték: „a Te szavadra még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk”. Jézus azonban helyre teszi őket: „Ne annak örüljetek, hogy a démonok engedelmeskedtek nektek, hanem annak, hogy nevetek fel van jegyezve a mennyben.” Laci atya úgy fogalmaz: ezzel a bizonyossággal kell megvívnunk a szellemi harcot, és követnünk Krisztust. Figyelmeztet: a sátán intelligenciával és akarattal bíró szellemi létező, „vádló, a hazugság atyja és gyilkos a kezdetektől fogva”. Ezt Jézus jelentette ki róla. Ahol jelen van a vádaskodás, a hazugság (akár annak rejtett formája is), ott teret kap a gonosz. „Azt a birodalmat, amely uralkodik a nemzeteken, és üldözi a keresztényeket, a sátán mozgatja. A démon általi zaklatás leghatékonyabb ellenszere az évenkénti házszentelés, a szentelt víz használata, az ima, az áldás, a böjt és kísértéskor az ellentmondás.”

A kaposvári püspök a koronavírus-járvány kezdetén Pánik helyett ima című írásában föltette a kérdést: „S hogy miért engedi meg Isten ezt a járványt? Ugyanazért, amiért a keresztények üldözését, hogy tanúságot tegyünk a hitünkről!

Az ő országának békéjét és örömét nem veszélyezteti a járvány, csak akkor, ha nem hisszük, hogy Isten országa elérkezett, s az ellenfél hangjára figyelünk.

Keresztségünk óta naponta választanunk kell, hogy ellene mondunk-e a sátánnak, a vádlónak, a félelemben, rettegésben tartónak, a pánikot keltőnek, vagy engedünk neki.”

Varga Laci atya a szakrális művészetről is megfogalmazza gondolatait. Vallja: „Minden, ami jó, minden, ami igaz, a Szentlélektől van. Függetlenül attól, hogy ki mondja, írja, festi, játssza vagy énekli.”

A kötethez Kőrösiné Merkl Hilda, a skandináv irodalom szakértője, egyetemi docens írt előszót, kiemelve: „A világ napjainkban nagyot és gyorsan változik. Soha nem volt helyzetek követik egymást, még inkább embert próbáló feladat a valóság elfogadása és szeretete. Azonban, ahogy Laci atyától tanultuk, csak ez a járható út, csak a szeretetben és az irgalomban van az igazság, csak Krisztusban és egymásban lehet életünk.”

Lőrincz Sándor: Ha súg a Lélek… 
A szerző magánkiadása, Kaposvár, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. január 30-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.