Korunk vértanúi: Shahbaz Bhatti emlékezete

Kitekintő – 2011. március 4., péntek | 11:56

A napokban az olasz lapokban a Sant’Egidio közösség alapítója és elnöke is megemlékezett Shahbaz Bhattiról, akit személyesen ismertek. A pakisztáni kisebbségügyi minisztert, a katolikus Shahbaz Bhattit kegyetlenül meggyilkolták Iszlámábádban, miközben testőrök nélkül munkába tartott. A Corriere della Sera hasábjain Andrea Riccardi, az Avvenirében pedig Marco Impagliazzo mondja el véleményét a miniszterről és a pakisztáni keresztények helyzetéről.

Impagliazzo beszámol arról, hogy a nemrégiben lezajlott kormányválság után drasztikusan csökkentették Pakisztánban a miniszterek számát, de Bhattit megerősítették hivatalában. A káromlási törvény elleni harcáért nemzetközi ismertségre tett szert. Ez a törvény a kisebbségek üldözésének eszközévé vált, főleg a keresztény kisebbség ellen irányul, akik a népesség 1,5-2 százalékát alkotják. Bhatti is egy volt a katolikusok közül, a vallásszabadság védelmének, az együttélés társadalma építésének szentelte életét.

Bhatti 1968 szeptember 9-én született Lahore-ban. Riccardi beszámol róla, hogy egy nyomorúságos kis keresztény faluból származott, és az egyház segítségével tudott tanulni. Jogász lett, belépett az elnök pártjába és politikai karriert futott be. Képviselőből lett kisebbségügyi miniszter, harcolni akart „minden ember egyenlőségéért, a társadalmi igazságosságért, a vallásszabadságért, a vallási kisebbségekért.” Hangsúlyozta: „a remény üzenetét akarom elvinni a haragvó, kiábrándult, elkeseredett embereknek. Jézus az életem középpontja és valódi követője akarok lenni tetteim által, meg akarom osztani  Isten szeretetét a pakisztáni szegényekkel, elnyomottakkal, áldozatokkal, szükséget szenvedőkkel.”

1985 óta küzdött a káromlási törvény ellen. Andrea Riccardi hangsúlyozza, hogy az előző kormány idején elvették tőle a testőri védelmet, és bár később több nyugati kormány kérte, nem adták vissza neki. Január elején Salman Taseer kormányzót egy testőre gyilkolta meg. Ő egy igaz muzulmán ember volt, kegyelmet kért Asia Bibi számára, és a törvény eltörlését kérte. Egy erős muzulmán front szembeszállt a változásokkal, mintha azok az állam iszlám jellegének csökkenését jelentenék, holott nyilvánvaló, hogy a törvénnyel más célokból élnek vissza. Bhatti komoly fenyegetéseket kapott, de nyugodt volt. Andrea Riccardi a gyilkosság másnapján találkozott volna vele Iszlámábádban. A miniszter szeptemberben járt Rómában. Nyugodt, bátor ember volt, nem félt, nyíltan felszólalt e keresztényeket sújtó pogromok ellen. Asia Bibi ügyében azt kérte, kevésbé legyen hangos a média, mert ez felerősíti a muzulmánok haragját. Bölcsen látta a pakisztáni helyzetet. El akarta fogadtatni a keresztényeket az iszlámmal, sok muzulmán politikussal állt kapcsolatban.

Impagliazzo hangsúlyozza, hogy Bhatti bátor és védtelen alakja jól tükrözi a pakisztáni keresztények sorsát. Az első keresztény csoportok a nyolcszázas évek vége felé születtek meg holland, ír és olasz misszionáriusok segítségével, akik az evangélium hirdetése mellett javítani akartak a földművesek életkörülményein, mert teljesen ki voltak szolgáltatva a földbirtokosok hatalmának. Az örömhír főként az indiai társadalom  legelnyomottabb, kaszton kívüli néprétegeinél nyert befogadásra. Az egyház iskolákkal és kicsiny földterületekkel segítette őket. Bár az angol gyarmatosítók nem nézték jó szemmel ezeket a kezdeményezéseket, mégis 53 olyan falu alakult ki, ahol a keresztények együtt élhettek, tanulhattak, és rendelkeztek a földműveléshez szükséges alapvető fontosságú eszközökkel. Nagy részük még pakisztán függetlenné válása előtt jött létre.  Voltak más családok, akik Pandzsáb és Sind vidékén éltek szétszórva. A katolikusok és a protestánsok kialakítottak egy megbecsült iskola- és kórházi hálózatot. Ezek az intézmények mindenki számára nyitottak, a muzulmán elit számos tagja a keresztény iskolákban, egyetemeken tanult. A kisebbségek ennek ellenére napi szinten szenvednek  az üldöztetéstől, kirekesztéstől.

Szeptember 11. után még jobban felerősödött az üldözés, mert a keresztényeket a nyugattal azonosították. Elég a Korán káromlásának vádja, és már bizonyíték nélkül is elítélik a keresztényeket. A vádak mögött sokszor irigység, gazdasági érdek húzódik meg azok részéről, akik meg akarják szerezni a megvádoltak vagyonát. Ezen kívül az iskolában és a munkahelyeken is kirekesztést szenvednek a keresztények. A vasárnapi mise a kisebbségek számára örömteli pillanat. Sok felnőtt, ifjú és gyermek megy el, nem félemlítik meg őket a fenyegetések. Fiatal és élénk egyházról van szó, bátran és méltósággal vallják meg hitüket.

Riccardi azt írja, Bhatti halála nemcsak a keresztények számára vereség. A politikai érdek azt diktálja a pakisztáni kormánynak, hogy ne védelmezze határozottan a kisebbségeket. Pedig ha védené őket, azzal minden állampolgár szabadságát védené. Az iszlám totalitarizmus először a keresztényekre sújt le, aztán majd a többiekre, azokra a muzulmánokra, akik nem akarnak behódolni.

Magyar Kurír

(tzs)