Lackfi János búcsúja a piliscsabai egyetemtől: Árva Campus balladája

Lackfi János, amellett, hogy a francia szakon tanított a Pázmány böcsészkarán, kreatív írás órákat is adott. A diákokkal 1994-ben benépesült piliscsabai Campushoz azért is kötődik, mert egy ideig az annak területén álló tanári lakások egyike szolgált lakhelyéül neki és családjának.

*

Árva Campus balladája

Jaj, ezer tonna sültkrumpli hová tűnt?
S a Zakeusban legurult sörök?
Tibi mosolya: tartár mehet mellé?
Urak, ki mondja: a Campus örök?
Jaj, hová lett az ágtörő üvegjég,
a kristálycsillárt fagylaló telek?
S a naiv, ősz prof, aki lenge nőt vett
fel kocsijába stopposlány helyett?

És nem kúsznak a titkos alagútban
még itt felejtett ruszki katonák.
És nem röppen labda tanár-diákon…
Hová lettek a vizsgababonák?
És nem ír senki szakdolgozatot már
a nominalitásról Adynál,
és nem izzad diák egy-egy teremben,
ki kettes reményében hadovál.

A Tibornya elsüllyedt, a Jenőben
„rohadt koktélok” - nem dühöng csapos,
vonat előtt nem húz le mézes páleszt
pár műszempillás, karcsú kom-szakos.
És nincsen többé szoknyahossz-vizsgálat,
és nincs táncház, van bulitilalom,
és kézről kézre járó jegyzetekből
nem tanul senki random padokon.

Nem hallja fül, a Stefi tetejéről
jegek a mélybe mint dübörgenek.
És nem kell szürke műanyagszőnyeggel
fedni a csúszós márványköveket.
És hol vannak a TO-n a kérdések,
melyik tanegység hány kreditet ér?
Hol bölcsészmacskánk? Órán ő figyelt csak!
A műtavacskás piknik rég nem él.

Jaj, elnémult a matyó Disneylandünk,
szárnyas tornyunk repülni sose fog.
Kit ijesztgetnek, hogy leomlanának,
a dőlő kupolák s a műromok?
Nem terelgeti ős Makovecz álmát
a vize-nincsen gránitkő-patak.
Nem csendül kérdés a büfében: lesz-e
húsos meleg a Kárpátok alatt?

Nem torlódunk össze szűk folyosókon,
hol csak homályos árnyak látszanak,
és nem szóródunk szét tágas terekben,
a HÖKben nem magyaráz pár alak.
És nem késnek óráról a tanárok,
és nincs hónuk alatt papírköteg,
és nem koccannak mogorva portások
veséjében egymáshoz a kövek.

A koliban az elnöki lakosztály
párkányán táncol egy verébkoma.
Örök végzőst nem éltet soha többé
a lovári nyelvvizsgák mítosza.
És nem rebesgetik, mennyibe fáj most
feketén egy combos szakdolgozat.
Nem bóklásznak lányok a parkolóban,
egy facér fuvar hátha még akad.

AJÁNLÁS
Herceg, a nagyteremben nem verődik
fojtott röhögés ide-amoda,
a hungarocell-szikla, betonerdő
oly hallgatag, kihalt a palota.
Kinn cigizők többé nem fagyoskodnak,
a gyepen át kényelmes róka koslat.
S orgonaszóra senki sem vesz át
fehér kesztyűben bársony diplomát.

(A Campus, ahol tizenhét évig tanítottam, bezárta kapuit. Egy korszak lezárult. Sok emlék jött össze a volt pázmányosok létrehozta csoportban, és bennem is feltolult jó néhány. A vers lehetne ötször ilyen hosszú is... Köszi a felbujtónak, Földvári-Oláh Csaba mesternek...)

Forrás és fotó: Lackfi János engedélyével

Magyar Kurír