Leó pápa találkozott Marianóval, az ismeretlen betegségben szenvedő fiúval, aki pap szeretne lenni

Mariano – aki a Catanzaro megyei Maidában lakik – a két agyféltekét összekötő kérgestest (corpus callosum) nélkül született, hipotalamusza és agyalapi mirigye pedig nem fejlődött ki teljesen. Egy ismeretlen betegség miatt testsúlya exponenciálisan növekszik (már elérte a 200 kilót). Nagy álma vált valóra azzal, hogy találkozhatott a pápával, és együtt imádkozhatott vele.

Az édesanya, Tamara De Fazio mesélte el, milyen nagy élmény volt a találkozás. Köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az utazás megvalósulhasson: „Most már tudjuk, hol rejtőzik a szépség, mielőtt hagyná magát megtalálni, és elakad tőle a szavunk. A szolidaritás ruháját öltötte magára, és felemelte a hangját, hogy még hangosabban kiáltson, mint ahogy én valaha tudtam; méltóságot és új életet kért egy tizenkét éves fiúnak, akinek annyi álma van még.

Láttam a szépséget azoknak a felénk nyújtott kezében, akik késő éjszakáig dolgoztak, hogy szép ruhákat készítsenek nekünk az útra; azoknak a könnyeiben, akik meghatódtak, amikor látták, hogy az egyesületük által felajánlott jármű kielégíti a Mariano állapota miatti szükséges igényeket. Mennyi szépség volt azok testvéri szeretetében, akik vezették az autót, vagy fel- és lesegítették Marianót a székével együtt! Mennyi szépség volt azok segítőkészségében, akik szakértelmükkel új széket készítettek, amely elbírja Mariano súlyát, és akik összeállítottak egy kosarat calabriai ízekből. És mennyi szépség volt annak a gesztusában, aki feláldozta a szabadnapját, hogy Mariano haja rendben legyen a nagy napon.”

„Szentatyám, elhoztam Önnek szülőföldem, Calabria ízeit – mondta Tamara a pápának. – Áldja meg a kezeimet, mert fáradtak és meggyötörtek a küzdelemtől. Tizenkét éven át jártuk Olaszországot, hogy nevet és gyógymódot találjunk a betegségre, és eközben Mariano erős kapcsolatra vezetett minket a hittel.”

Mariano számára – akit többek között plébánosa, Carlo Ragozzino is elkísért – a találkozás mély, megható és váratlan élmény volt. A fogyatékkal élők egyházmegyei jubileumán, ahol Serafino Parisi, a lamezia terme-i egyházmegye püspökének ösztönzésére felléphetett a színpadon szintetizátorával, saját verseivel és dalaival, azt mondta: „Felnőttként pap szeretnék lenni.”

Egyszerű szavak ezek, amelyeket lefegyverző mosolya és az az öröm kísér, amelyet nehézségei ellenére zenéjén és énekén keresztül közvetít. Mariano ugyanis, aki korábban a szentmisék zenei szolgálatában is közreműködött, különösen szeret szintetizátoron játszani és verseket írni. Élete középpontja Isten, aki szerinte „olyan, mint egy barát, aki mindennap segít nekem, és megtanultam, hogy a hit nem más, mint törődni ezzel a baráttal”.

Az elmúlt hónapokban rengetegen fejezték ki támogatásukat a családnak, akik méltósággal viselik a nehéz próbatételt. Meglátogatta őket maga Parisi püspök is, akivel Mariano együtt zenélt, majd együtt készítették elő a tömjénfüstölőt.

A közelmúltban egy jótékonysági szervezet, a kairói Bambino Gesù Alapítvány karolta fel Mariano ügyét. „Úgy döntöttek, magukhoz ölelik őt, hivatalosan is felvállalva gyógyulásának, védelmezésének és újjászületésének útját” – mondta az édesanya.

Forrás és fotó: Avvenire

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír