A szentmisén Lucsok Miklós OP kiemelte: Kárpátalja soknemzetiségű történelmi múlttal rendelkezik; a határok többször is megváltoztak, és most „mi vagyunk az Egyház hosszú történelmének örökösei itt, Kárpátalján”.
„Ezekben az időkben, amikor országunkban templomokat rombolnak le, büszkék lehetünk arra, hogy megmentünk egyet – fogalmazott a főpásztor. – Ez a kápolna túlélte a két világháborút, túlélte a különböző rezsimek váltakozását, és lehet, hogy mindannyiunkat is túlél. Ugyanakkor tanúja az egységnek és az erőnek, amelyet Istentől merítünk.”
Szentbeszédében a munkácsi megyéspüspök felhívta a figyelmet azokra az evangéliumi szavakra, amelyek a Feltámadt Krisztus és Mária Magdolna találkozását írják le. „A béke, az erő, a világosság és a remény érzései, amelyek az imádság során eljutnak hozzánk, abból a forrásból fakadnak, amely maga a Feltámadt Krisztus.”
Jézus kérdéseit – „Mit keresel?”, „Kit keresel?” – felidézve Lucsok Miklós püspök leszögezte, hogy éppen ez a két kérdés vezethet el bennünket Istenhez, hiszen „békét keresünk, erőt keresünk, szeretetet keresünk, az ihlet forrását keressük, és válaszokat keresünk kérdéseinkre”.
A főpásztor az egység megtartására és őseink bölcsességének továbbvitelére buzdított, hogy „képesek legyünk elfogadni és szeretni egymást olyannak, amilyenek vagyunk – a gyökereinkkel, a sokszínűségünkkel együtt, mert ez gazdagság. Ez gazdagság, tanúságtétel és példa.”
Imájában a munkácsi megyéspüspök a Szentlélekhez és a Feltámadt Krisztushoz fordult, hogy „óvjon bennünket, őrizze meg Kárpátaljánkat, és őrizze meg az egész országunkat”.
A győzelem, amelyre mindannyian vágyunk, Krisztusban érkezik el, és ez csakis Isten ereje által valósulhat meg. A béke, amelyre mindannyian vágyunk, isteni erő és isteni beavatkozás nélkül lehetetlen – hangsúlyozta a püspök. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy ne csüggedjenek, ne adják át magukat a félelemnek, a zúgolódásnak, az ítélkezésnek és a bírálgatásnak, hanem tartsanak ki az imádságban, Krisztus megismerésében, és szolgáljanak egységgel és imával ott, ahol éppen vannak: a saját felekezetükben, gyökereikhez hűen, de mindvégig nyitottan az egy Isten felé.
A szentmisében imádkoztak minden jótevőért, a vezetőkért, a katonákért, valamint Bacska József főkonzulért is, aki személyesen hozzájárult a kápolna megőrzésének ügyéhez.
A Vezérszállásról (Pidpolozzja) az ungvári skanzenbe átszállított kápolna a kárpátaljai németek (svábok) népi szakrális építészetének egyedülálló műemléke. A Kárpátaljai Néprajzi és Népi Építészeti Múzeum oldalán leírtak szerint kis mérete ellenére a kápolna harmonikus arányaival, mesterien kidolgozott részleteivel és a hagyományos faépítészet magas szintű kultúrájával tűnik ki.
A felállítása óta eltelt több mint száz év során a kápolna bizonyos károkat szenvedett: díszítésének egy része elveszett, és a tetőfedést is kicserélték. A történelmi emlék megőrzése érdekében – a vezérszállási hívők helyi közösségének beleegyezésével – az építményt óvatosan szétszerelték, majd átszállították a múzeumba, hogy ott állítsák fel újra.
Mostantól a Szent Mária Magdolna-kápolna a Kárpátaljai Néprajzi és Népi Építészeti Múzeum új kiállítási tárgya lett, mely nemcsak a kárpátaljai németek szellemi örökségének emlékét őrzi, hanem a vidék soknemzetiségű történelmének szimbóluma, valamint az egyedülálló szakrális építészeti emlékek iránt tanúsított gondos odafigyelés példája is.
Az immár az ungvári szabadtéri múzeumban álló kis fatemplom ünnepélyes megnyitóján Lucsok Miklós püspök egy fali feszületet adott át a múzeumnak, amelyet a kápolnában fognak őrizni; valamint átadta a kápolna felszentelését igazoló okiratot is.
A főpásztor elmondta, hogy a múzeum vezetőségével történt egyeztetés alapján a jövőben például esküvőket is tarthatnak majd a helyszínen, ami különösen értékes lehet Vezérszállás szülöttei számára.
Az eseményre számos hívő gyűlt össze; valamint jelen voltak a hatóságok képviselői, a múzeumi közösség tagjai, a diplomáciai testület képviselői és a művészet kedvelői is.
Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, Reshetar Tetjana írása alapján
Fotó: ungvári skanzen, Weis Viktória/Veritas
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria









