Magdi az örök üdvösségre tekintett – Cristiana Marinelli posztulátorral beszélgettünk

– Veszprémben találkoztunk tavaly áprilisban, egy konferencián. Nem sokkal később érkezett a hír, hogy Ferenc pápa elismerte Bódi Mária Magdolna vértanúságát. Hogyan fogadta a hírt?

– Akkor már nagyon bíztunk a pozitív véleményben, hiszen a püspöki és bíborosi bizottságot megelőző bizottsági vélemények is egyhangúan pozitívak voltak, ami nincs így minden esetben. Bódi Mária Magdolna esetében a történészekből és a teológusokból álló bizottság is egybehangzóan kedvező véleményt adott. Végtelen nagy örömmel fogadtuk a püspöki és bíborosi bizottság döntését, ami után már csak arra volt szükség, hogy a Szentek Ügyei Dikasztériumának prefektusa elmenjen a Szentatyához, aki a végső döntést meghozza. Ferenc pápa május 23-án elismerte Magdi vértanúságát.

– Magdi életének legapróbb részleteit is ismeri. Mi az, ami a legjobban megérintette?

– Drámai történelmi környezetben élt, szegény napszámos család törvénytelen gyermeke volt. A vallás távol állt a környezetétől, apja ateistának vallotta magát, erkölcsileg is messze volt a vallásos hozzáállástól.

Magdiban mégis szárba szökkent az Isten iránti szeretet, ez a hihetetlen nagy hit.

Természetesen voltak segítő tényezők is, az iskolai hittanórák, az édesanyja, aki megtanította őt és két testvérét imádkozni, elvitte őket a templomba. Megdöbbentő Magdi mély odaadása, amely már nagyon kicsi korától kezdve jellemezte, és az, hogy az öccsét is magával ragadta a lelkesedése. Kilométereket tett meg gyalog a templomig, semmilyen időjárás nem tartotta vissza.

Már a hitének ébredése is különleges, és a folytatás, az elsőáldozás, a bérmálkozás, mély imádságos élete...

Órákon át imádkozott, még az alvás idejét is feláldozta, hiszen napközben sok volt a dolga, iskolába járt, segített édesanyjának a házimunkákban. Anyja sokszor látta, hogy az ágyában imádkozik, egy éjjel pedig úgy talált rá, hogy az ajtófélfának támaszkodva aludt, mert imádság közben érte az álom. Különleges az is, hogy mindig vidám, örömteli volt, mosolygott, figyelt a többiekre, ezért nagyon szerették. Ma empatikusnak neveznénk. A felnőttek és a gyerekek is szerették, hihetetlen erővel vonzotta magához az embereket, mert nagyon szelíd és alázatos volt, ugyanakkor a hitéből fakadó határozottság és lelkesedés hatotta át az életét. 

– Nekünk ma rengeteg kommunikációs eszköz áll a rendelkezésünkre, neki szinte semmije nem volt. Mégis ő volt az, aki örömével és imádságos lelkületével sokakat vonzott a hithez. Hogyan lehetséges ez?

– Igen, nagyon sok megtérést ösztönzött. Soha nem volt erőszakos, nem akarta meggyőzni a másikat, egyszerűen csak beszélgetett.

Ami nagyon fontos üzenet napjainkban is, az a következetessége, az egyértelmű tanúságtétele szavaiban és tetteiben egyaránt.

Manapság nem jellemző ez a következetesség. Azt élte meg, azt adta át, amit hitt, a hite aranyfonalként vezette élete tanúságtételét. Hatalmas lelkesedéssel és nagy vonzerővel vonta be a másik embert a hitébe, olyannyira magával ragadta, hogy elvezette a megtéréséig. Szinte hihetetlen, hogy egy ennyire fiatal lány ilyen tudott lenni.

– Életét áthatotta a felebarát iránti szeretet. Ő, a periférián élő lány szerette a még nála is inkább peremen élőket.

– Isten iránti szeretete volt az emberek iránti szeretetének forrása. Szeretetét kiárasztotta a leginkább rászorulókra, akkor is, ha ez rendkívüli lemondásokkal, áldozatokkal járt. Elég volt a hite, szelídsége, alázatossága és a benne élő nagy vágy, hogy sokakat Istenhez vonzzon.

Isten iránti szeretetét, amelynek része volt a szüzességi fogadalom is, nem rideg, szigorú módon élte meg, nem a saját életszentségét állította a középpontba, hanem karitatív módon kivetítette mások, a felebarátok felé.

Egyetemes szeretetté formálta, mindenki felé, korlátok nélkül. Élt benne a vágy, hogy a lelkek anyja legyen, az üdvösségére vezesse őket.

– Mit lehet tudni arról, hogy az emberek imádkoznak-e a közbenjárásáért?

– Életében ő nagyon sokat imádkozott apja megtéréséért, ami aztán a halála után be is következett. Ez volt az első csoda, ami történt. Körülbelül tíz nappal a halála után szülei összeházasodtak, apja megtért, katolikus lett. Megvalósult az, amiért Magdi oly sokat imádkozott életében. Közbenjáró erejének ezt az első gyümölcsét később sok más követte. Halála után számos jelzés érkezett a közbenjárására történt imameghallgatásokról. A kommunista rezsim egyházellenes elnyomása ellenére tisztelete nem szűnt meg, titokban fohászkodtak a közbenjárásáért. Búvópatakként terjedt a híre, a tisztelete, míg végül napvilágra kerülhetett. Teljesen

spontán módon, a néptől indult ki ez a tisztelet, pedig nem volt ismert ember, szerzetes, hanem egyszerű világi hívő.

– Hihetetlen bátorsággal nézett szembe a veszélyekkel és a halállal is. Milyen erő volt benne?

– Nem félt semmitől. Azt mondta: „Akinek Jézus van a szívében, az nem fél semmitől”. Amikor a gyárban dolgozott, éjjel kellett munkába mennie, biciklivel, hosszú utat megtéve az erdőn át. Sokszor kérdezték, nem fél-e. „Nem, az Úr megvéd” – mondta mindig. A Szűzanya iránt is nagy hódolatot érzett, mindig ott volt a zsebében a rózsafüzér. Nem félt, hiszen mindig az örök életre, az örök üdvösségre tekintett, nem is értette, mi a halálfélelem. Bátorsága a rendkívüli hitéből, Isten iránti szeretetéből fakadt.

– Posztulátorként Magyarországon bejárta Magdi életének színtereit. Milyennek látta ezeket a helyeket?

– Elvittek egy olyan helyre, ahonnan ráláttunk a Balatonra. Nagyon megható pillanat volt, felelevenítette előttem Magdi életének néhány részletét, a természet iránti szeretetét. Ámult a teremtett világ szépségén, dicsérte az Urat a természet csodáiért. Egy kicsit átélhettem azt, amiből a spiritualitása táplálkozott. Jártam a templomban, ahol imádkozott, láttam a padot, amelyen írt, nagyon megható volt. Hallgattam azokat, akik ismerték a történetét, megosztották a vele kapcsolatos tapasztalataikat. Nagyon erős pillanatok voltak ezek, a szívemben hordozom őket. Még nem láttam mindent, szeretnék visszatérni ezekre a helyekre.

– Hogyan készül a boldoggá avatásra?

– Nagyon lelkesen és meghatottan. Tudok arról is, hogyan készül az érsekség, és ami nagyon fontos, hogyan készíti fel a híveket. Nagy lehetőség ez, sok lelki gyümölcsöt teremhet. Az elismerés és a dicsőítés nagy pillanata lesz. Magdi számára éppen ez volt a fontos, a mély találkozás Krisztussal, és ez most az ő életén keresztül valósul meg.

Imádságos pillanat lesz, annak felismerése, hogy mindannyian az életszentségre vagyunk meghívva, ez nem csak kevesek hivatása.

Isten jelenlétének felismerése az életünkben. Nagy örömmel várom.

– A munkája a boldoggá avatással véget ér vagy folytatódik?

– Nincs vége itt, vannak hivatalos teendők a boldoggá avatással is, és utána is. Bizalommal várjuk, hogy csodát jeleznek majd a közbenjárására, és akkor a posztuláció újraindul. Addig is előmozdítjuk a boldog megismerését, az érsekséggel együttműködve. Vannak jelzések már a halála óta, de inkább imameghallgatások; tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulásra még várunk.

– Más szentéletű magyarok ügyeivel is foglalkozik, Bálint Sándorral, Márton Áronnal...

– Igen, Márton Áron hősi erényei elismerésének együtt örülhettünk december 18-án. Ez egy új kezdet, nem valaminek a vége. Életszentségének megerősítése erőteljes hívás az imádságra és a követésére. Nagyon megdöbbentett az erdélyi utazásaimon, hogy mekkora híre van az életszentségének. A rádióban hallani az imádságot a boldoggá avatásáért, ez nem általános, a fotója is rengeteg helyen látható hívek otthonaiban, plébániákon, szobrai is vannak. Mindez mély benyomást kelt. Kézzel fogható módon megélik a tiszteletét. Reméljük, hamar elérkezünk az ő boldoggá avatásához is.

– Tavaly áprilisban elmondta, hogy Magdi fotóját a tárcájában őrzi, és ha aggódik valamiért a kamasz gyerekeivel kapcsolatban, hozzá fordul.

– Magdi mindig velem van, a fényképe és a mondatai is. Állandó biztos pont az életemben, hozzá fordulok a nehézségekben. Ha aggódom a gyerekekért, kérem a közbenjárását, védelmét, tanácsát. Nagyon közel érzem őt magamhoz, és elmondhatom, személyesen tapasztaltam, hogy meghallgat, sokszor megéreztem spirituális, erős segítségét.

Magdi üzenete személyes üzenet számomra, s ugyanakkor egyetemes. Radikálisan megélte Jézus tanítását, és ezzel megmutatja, hogy az evangéliumot bármely korban, bármilyen környezetben meg lehet élni.  

Fotó: Merényi Zita (archív)

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 27-i számában jelent meg.