A liturgia elején Székely János köszöntötte Márfi Gyulát, majd egykori kedd esti hittanosai – akik ma már szülők, nagyszülők – nevében Kósa Gábor és felesége, Rita üdvözölték őt.
A szentbeszédben Márfi Gyula a hálaadásról szólt. Hálát adva életéért, szolgálatáért felidézte az újszövetségi hálaadásokat: Jézus hálaadásait, valamint Pál apostol leveleit, melyekben hangsúlyos a hálaadás.
A nyugalmazott érsek föltette a kérdést: vajon miért van az, hogy oly sokszor elfelejtünk hálát adni? Talán azért, mert olykor túlhangsúlyozzuk az áldozat szerepét. Pedig ki- és belégzés együtt járnak, egyik sincs a másik nélkül.
Hálaadásunknak azzal kell kezdődnie, hogy megköszönjük az életet, testi-lelki képességeinket, a felkelő napot, a simogató szellőt, a természet tavaszi ébredését, a nyár gyümölcseit, az ősz színpompáját, a tél fehér szépségét. Megköszönjük a reggeli fölébredést, az éjszakai pihenést, szüleink, gyermekeink szeretetét, és mindenekelőtt a hitves szeretetét. Megköszönjük az időt, melyet Isten szereteteként kapunk. Minden perc ajándék – fogalmazott Márfi Gyula, majd felidézte legmeghatározóbb szombathelyi élményeit, emlékeit.
Végül biztatta a híveket, hogy a sötét lelki éjszakák mélyén, kudarcok idején is mindig higgyék el, hogy felkel majd a nap.
A szentmise után sokan személyesen is köszöntötték a hazatért Márfi Gyulát, aki a szombathelyi papi otthonban éli mindennapjait a jövőben.
A szentmise visszanézhető ITT.
Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek szentbeszéde visszahallgatható ITT.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria




