Marton Zsolt püspök a házasság hete záró szentmiséjén: A hűség melletti döntés szabaddá teszi a párt

Az ünnepi szentmise résztvevőit, a családmozgalmak megjelent tagjait a Házas Hétvége katolikus lelkiségi mozgalom képviselői köszöntötték. Mint elmondták, a házasság Isten csodálatos ajándéka, melyben a feltétel nélküli szeretetben tapasztalhatjuk meg a hűséget és az őszinte megbocsátást.

A házasság hete idei mottója – „A hűség szabadsága” – azt fejezi ki, hogy az elköteleződés és a felelősségvállalás nem korlátoz, hanem valódi szabadság forrása.

Szentbeszédének elején Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK Családbizottságának elnöke a liturgia olvasmányára utalt vissza: „Isten adta az embernek parancsait és törvényeit. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy. Isten vizet és tüzet helyezett eléd (...) Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának.” (vö. Sir 15,15–20) Ez az ige egybecseng Mózes búcsúbeszédével (Móz 30,15) és Józsue szavaival: „Válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok.” Józsue nem parancsot, hanem példát ad övéinek: „Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!”

Az idei házasság hete mottójában is ez a két elem jelent meg: hűség, szabadság. Ez egybecseng azzal, amit Jézus hirdet a mai evangéliumban: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.”

Jézus azonban igen magasra teszi a mércét, nála nem elég a szóbeli igent mondás, hanem teljes benső elköteleződést vár el tanítványaitól. Azt hangsúlyozza, hogy mindennek a kezdete az ember bensőjéből, szívéből és értelméből indul ki.

„Mózes és Józsue, az Ószövetség először a szabadságot kínálja föl, és reméli az elköteleződést, a hűséget Izrael népétől Isten felé. A jézusi gondolkodás először az elköteleződést kéri – bízva őbenne –, és azt ígéri, hogy ebből fakad az igazi szabadság.” – emelte ki a családreferens püspök. A hűség tartós elköteleződés a másik személy, házastárs, barát, közösség vagy egy cél – a keresztény ember életében az evangéliumi értékrend – mellett.

A hűség erkölcsi erény, amely készségessé tesz arra, hogy minden körülmények között megmaradjunk a jóban.

A hívő ember első helyen mindig Istent választja. A házastársi hűségben a férj és a feleség életük minden területén ragaszkodnak egymáshoz. Újból és újból igent mondanak egymásra az esküvőn tett ígéretük alapján. A házasságápolás olyan, mint az angol gyep gondozása: naponta kétszer kell locsolni, és hetente háromszor nyírni – de hetven éven át.

A hűség melletti döntés szabaddá teszi a párt.

A krisztusi szabadság pedig nem a mindent lehet szabadosságát jelenti, hanem az isteni szeretetre építkezve az evangéliumi igaz, jó és szép választását.

A házasság fölbonthatatlanságáról XIII. Leó pápa adott máig érvényes tanítást az Arcanum divinae sapientiae (Az isteni bölcsesség titokzatos terve) kezdetű enciklikájában: „az Úr Krisztus (…) úgy intézkedett, hogy a házastársak az általa kiérdemelt kegyelem erejével és oltalmával magában a házasságban szentelődjenek meg. A házasságban, amely csodálatos módon hasonlít az Úr és az Egyház misztikus kapcsolatához, a természetes szeretetet is tökéletesítette, s a férfi és a nő természetes kapcsolatát is nemesebbé tette az isteni szeretet kötelékével.

(…) a házasság szent jel: kegyelmet közvetít, és Krisztusnak az Egyházzal élt misztikus házasságának képe.”

Az elmúlt év novemberében XIV. Leó pápa rendeletben állt ki a monogám kapcsolatok mellett: „Minden hiteles házasság két személyből álló egység, amely olyan intim és teljes kapcsolatot igényel, amelyet másokkal nem lehet megosztani… Mivel a házasság két, pontosan azonos méltóságú és jogokkal rendelkező személy közötti egyesülés, kizárólagosságot igényel.” Szent II. János Pál pápa pedig így tanít a hűségről a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításában: „Isten a házasság felbonthatatlanságát úgy adja és úgy akarja, mint annak a teljesen hűséges szeretetnek gyümölcsét, jelét és követelményét, amellyel Isten szereti az embert, s amellyel az Úr Krisztus szereti Egyházát.”

„A házasok hűsége és a fölszentelt, nőtlen pap hűsége nagyon hasonló” – hangsúlyozta Marton Zsolt püspök. Sőt, egymást kiegészítik, föltételezik. Ezért képes hitelesen beszélni egy pap, szerzetes vagy püspök a hűségről. A szónok kiemelte, személyes papi és püspöki életében is vezérfonál a hűség. Papszentelési jelmondata így szólt: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10b). Az Úrtól megtapasztalt válasz alapján pedig ez lett a püspökszentelési igéje:

Hűséges az Isten” (1Kor 1,9a; 10,13b).

„Az idei házasság hete most lezárul, de az igazi szabadságot adó hűség megélése folytatódik. Szívemből kívánom, hogy

mindnyájan tapasztaljuk meg a hűséges Isten szabaddá tevő igazságát, és mondjuk ki neki újból a hűség válaszát, hogy majd odaát megkapjuk az örök élet koronáját!”

– zárta szentbeszédét Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK Családbizottságának elnöke

Fotó: Gyarmati Krisztina

Baranyai Béla/Magyar Kurír