Meghalt Fodor József helynök

A nagyváradi megyéspüspök, a székeskáptalan és az egyházmegye papsága Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy 2026. április 3-án, nagypénteken Nagyságos és Főtisztelendő Mons. Fodor József pápai prelátus, általános helynök, nagyprépost, életének 84. és papságának 60. évében, türelemmel viselt betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének.

Fodor József 1942. november 29-én született Vizsláson (Magyarország). Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Tiszteletreméltó Márton Áron püspök szentelte pappá 1967. április 2-án.

Segédlelkész volt a várad-újvárosi, majd a székesegyházi plébánián. Plébánosként szolgált Biharpüspökiben, a nagyváradi Szent József-templomban, majd a székesegyházban. A püspökségen titkárként, irodaigazgatóként, majd általános helynökként segítette a főpásztorok munkáját.

Elhunyt paptestvérünk földi maradványait 2026. április 6-án, húsvéthétfőn, 17 órakor a székesegyházban ravatalozzuk fel, majd 18 órakor szentmisét mutatunk be az ő lelki üdvéért.

Temetési szentmiséje 2026. április 7-én, kedden, 11 órakor kezdődik, majd a székesegyház kriptájában helyezzük őt örök nyugalomra.

Fogadja őt szeretetébe a Mennyei Atya, vegye őt vállára Jézus, a Jó Pásztor, és a Szentlélek örök szeretetében örvendjen az el nem múló boldogságnak!

*

Életéről és papi hivatásáról egy korábbi interjúban így beszélt:

„Ministráltam az oltárnál a Tenkéről átjárt pap mellett, aki később Gyulafehérváron teológiai tanárom lett, Huber József prelátus, kanonok. Nyomot hagyott bennem az ő lelkülete, hozzáállása, buzgósága is. Később Szabó János egykori ferences atya irányított tovább, ő maga vitt el felvételizni Gyulafehérvárra 1957-ben. Mikor visszafelé jöttünk, megálltunk Máriaradnán, ahol, lévén ferences, mindenkit ismert. Két napig ott voltunk, és én olyan jól éreztem magam a kegytemplomban! Úgy látszik, hogy az isteni gondviselés továbbra is alakította az életemet. Sőt, ha a születésem előtti időre visszagondolok, akkor ez erre is vonatkoztatható: szüleim ugyanis már 1938-ban házasságot kötöttek, de én csak négy évre rá jöttem a világra. Valahogy nem akartam megszületni, megfoganni. Anyám ezért elment a Nógrád megyei Szentkútra, egy búcsújáró helyre. Elzarándokolt oda, imádkozott azért, hogy az Úristen adjon neki gyermeket, aki meghallgatta a kérését. Így én tulajdonképpen

a Boldogságos Szűzanyának köszönhetem a létem, az ő közbenjárásának.

Sokáig meg is volt az a kis szentkép, melyet ott vett édesanyám, és nekem adott később, de sajnos a költözésekkel, az élet viszontagságai közepette már nem tudom, hova került. Ez volt tehát az első fordulópont, ami aztán úgy alakította az életemet, hogy a papi szolgálat lett a hivatásom.”

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki.

Nyugodjon békességben. Amen.

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír