Megtérés, angyalok, túlvilág

„Az öngyilkosságok, vagy a diszkóból hazatérő fiatalok halála tragikus szimbólumai az értelmetlenül kioltott életeknek” – fogalmazott a bíboros, a közelmúlt olaszországi eseményeire is reagálva.   Az embernek nem annyira egy élvezhető jelen élet és egy eljövő élet között kell választania, amelyről nem tud semmit. A kérdés sokkal inkább egy értelmétől megfosztott, a semmibe torkolló élet és a feltámadásba vetett remény közötti választás. A feltámadásba vetett remény értelmet és célt ad nekünk, – hangsúlyozta a bíboros a Vatikáni Rádió olasz adásának összefoglalója szerint.

„A túlvilág létét eleve kizárni mindenekelőtt irracionális magatartás, mert az ember, aki nem mindentudó, nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy biztosan kijelenthessen valamit, ami nem látható és nem tapintható” – magyarázta a bíboros, – „és mert ez alapvetően egy értelmetlen életre ítél”. Ha viszont az ember kinyílik egy láthatatlan világ lehetősége előtt, az annyi mint odafordulni egy olyan világ felé, amelyben minden meglepetés lehetséges, amely nem zárja ki például az angyalok jelenlétét.” A bíboros ezután elmesélte, hogy 1976-ban, „egy csodálatos teológiai lexikont” lapozgatva észrevette, hogy az nem beszélt angyalokról, s még a tárgymutatóban sem szerepelt ilyen címszó. Pedig a Bibliában annyi helyen van szó angyalokról, a teremtéstörténettől a földi paradicsomból történt kiűzetésig, Jézus születésének hírüladásától életének eseményeiig, amelyben „állandó az angyalok jelenléte”. Miért nem gondolnak akkor többé az angyalokra sem a hívők, sem a teológusok? Elveszítettük a túlvilág iránti érzékünket, és nem vesszük többé figyelembe „egy olyan láthatatlan világ létezését, amely a tudományos pozitivizmus kultúrája által nem ismert, figyelmen kívül hagyott isteni teremtmények érzékelésére hív” – mondta a bíboros vasárnap esti nyitó elmélkedésében.

Hétfő délelőtti beszédében a bíboros a nagyböjti idő két központi gondolatát elemezte: Márk evangéliumának egy mondatából – „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” –, majd a hamvazás szertartásához kötődő másik felszólításból – „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel” – kiindulva. Gondolatmenete középpontjában a megtérés, s ezzel a bűn és a megváltó bűnbánat jelentése, és a halál állt.

„Ma azt mondják, hogy nincsen megbánás, mert elveszítettük a bűn jelentését. Ez azonban – tette hozzá nem minden irónia nélkül – egyáltalán nem igaz, mert a mi korunkra is jellemző, hogy a sajtóban és a törvényszékeken folyamatosan elítélik a gaztetteket. Ez tehát azt jelenti, hogy ismerjük a bűn fogalmát, de csak a mások bűnéét. S megfordítva: az a megbánás menti meg az embert, amely saját tévedéseink felismerését jelenti.”

A kúria lelkigyakorlata, amely elmélkedésekből és imádságból tevődik össze, szombatig tart, ez idő alatt szünetel a pápa és a kúria minden egyéb tevékenysége.

Magyar Kurír

Kép: Korazym.org