Orosz Atanáz az evangéliumból kiindulva az utolsó vacsora szavait, történéseit ajánlotta újbóli átgondolásra a fiataloknak. Főleg a János evangéliumából vett lábmosás történetét, hiszen, mint a főpásztor kiemelte, ez a mozzanat a legfiatalabb apostol feladata lett volna.
Ezért is maradt meg János apostol emlékezetében Jézus cselekedete. A legszorosabb kapcsolat Isten és ember között olyan, mint a szőlő és szőlővessző kapcsolata. János evangélista leírja ebben a folyamatban az Isten kérését: „maradjatok meg szeretetemben”. Az ebben a szeretetben való megmaradás kifejezése az Eucharisztia megélése – mutatott rá püspök.
* * *
Balajti Mária szakkollégista írta a programról:
Az elmúlt időszakot szemlélve láthatjuk, mekkora vágy ébredt egy orvosságra, ami segít a betegeken, véget vet szenvedéseiknek és megmenti őket a haláltól. Az emberek féltik szeretteiket, féltik egymást és féltik magukat. Hol és mikor kerül elő a csodaszer, amely mindenkit megment? A halhatatlanság orvossága Isten Fiának ajándéka, az Egy Kenyér, az Eucharisztia. Jézus világosan kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Az előadást hallgatva egyre több helyen pillanthattunk a megígért szentségre. Minél tovább hallgattuk a püspök szavait, minél tovább elmélkedtünk rajtuk, annál közelebb került hozzánk.
A program csúcspontja az utolsó vacsorán történt események szemlélése volt: magának a szentségnek az alapítása. Számomra ez jelenti a lényeget. Ugyanis itt a valóságos Istennel találkozunk. Életem legfontosabb pillanatai ezek, mikor a szentmisében átváltoztatott áldozatban részesülhetek. Mert aki részesül az Eucharisztiából, az örökké él!
Az esemény a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


