Mérnökként végzett papok kerekasztal-beszélgetése a Műegyetem adventi gyertyagyújtásán

Közös énekléssel és imával kezdődött a műegyetemi adventi esemény, amelyen Czigány Tibor rektor köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor számos nehézséget tapasztalunk itthon és a nagyvilágban, szükség van arra, hogy fényt gyújtsunk, lelkileg feltöltődjünk. Adjunk hálát azért, ami van, és ne azon keseregjünk, ami nincs.

A kerekasztal-beszélgetés moderátora Zarka Dénes, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara (BME GTK) Mérnöktovábbképző Intézetének igazgatója, egyben az Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom állandó diakónusa volt. A beszélgetésen részt vett nyolc olyan lelkipásztor, akik korábbi műegyetemi tanulmányaikra emlékeztek vissza, illetve Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora.

A beszélgetés bevezető kérdéseként elhangzott, hogy a ma lelkipásztorként szolgáló egykori műegyetemistáknak az utóbbi években volt-e bármilyen kapcsolatuk a mérnöki munkával, a mérnöki tervezéssel.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői mára távol kerültek a műszaki világtól, ám a mérnöki szemléletüket a mai napig őrzik. A gépészmérnök végzettségű Beran Ferenc atya, a budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-templom esperes-plébánosa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának docense gyakran mérnökszerepbe helyezkedve szól hozzá a plébánia ügyeihez, például az építkezéssel kapcsolatos témákhoz.

Varga Zsolt atya nyugalmazott plébános, gépészmérnök egész élete a mérnökséggel kapcsolatos. „Nagyon nagy ajándék, amikor egy mérnök a hivatását gyakorolva a társai kényelmét, az emberek érdekeit szolgálja. Egy lelkipásztor még inkább ilyen szolgálatot tud tenni. A mérnöki lét segített hozzá, hogy felismerjem, milyen csodálatos dolgok vannak a világban.”

Koronkai Zoltán atya villamosmérnök, a jezsuita rend tartományfőnökének segítője, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia vezetője az egyetemen sajátította el a tanulás és a szisztematikus felkészülés mikéntjét. „A tanulás a logikus gondolkodás rendszeres egysége, amely figyelemre készteti az embert” – mondta.

Varga János atya közlekedésmérnök, a bécsi Pázmáneum rektora személyes történetet mesélt el egy pilótákkal való találkozóról. Miután elmesélte nekik, hogy pályaelhagyó mérnök, aki a katolikus papi hivatást választotta, az egyik pilóta párhuzamot vont kettejük hivatása között. „Minden egyes felszállást hittel telve teszünk meg. Az induláshoz kell az elhatározás, a megfelelő sebesség, és hit abban, hogy minden működni fog. Amikor ég és föld között repülök, én vagyok a felelős a mögöttem lévő száz emberért. – Valahogy így van ez velünk is, a papi hivatás során.”

Nevelős Gábor atya, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora a Gépészmérnöki Kar (BME GPK) épületgépészeti szakirányán végzett. Műszaki szemlélete elkíséri az egyházi pályáján is, és kifejezetten inspiráló számára, amikor hasznát veheti mérnöki ismereteinek. „Kiderült, hogy az egyik épületet anno nem megfelelően szigetelték. A hőhíd fogalma azonnal bevillant, és tisztán emlékszem rá, hogy oktatóink milyen szépen levezették képletekkel ezt a témát. Ezekre emlékezve még inkább azt éreztem, hogy tennem kell valamit.”

Holnapy Dénes Márton premontrei szerzetes, a zsámbéki Keresztelő Szent János Születése templom lelkipásztora, építészmérnök elmondta, hogy sokféle „építkezéssel” szükséges foglalkozni. „Ez lehet szociális építkezés, egy épület megerősítése például alapozási problémák, vagy éppen a rossz szigetelés miatt. Van egy kis »kőműves«-csapatom, amit irányítok.”

Györök Tibor teológus, villamosmérnök, plébániai kormányzó a visegrádi Keresztelő Szent János-plébániáról arra emlékezett, hogy az egyetem mutatta meg számára a tudományokban, főként a matematikában rejlő esztétikumot. Az egyházi munkájának is része a mérnöki tudás, hiszen volt már olyan feladat, amelyre egyszerűbb volt megírni egy saját szoftvert, mint nagy energiabefektetéssel utánajárni hasonló, de nem teljesen az igényhez igazított programnak.

A budapest-terézvárosi Szent Család-templomban Babos Áron építészmérnök plébániai kormányzóként tevékenykedik, ám a minap épp egy építkezésen tette szóvá, hogy a munkálatok eltérnek a papír szerinti tervektől.

A lelkipásztorok arról is beszélgettek, előfordulnak-e olyan esetek, hogy papi és mérnöki kettős szerepükben másképpen gondolkodnak azokhoz képest, akiktől távol állnak a mérnöki tudományok.

Beran Ferenc számára fontos, hogy pontosan tudja, mi egy adott munka, feladat célja. Úgy látja, míg egy vélemény könnyen megváltoztatható, addig egy mérnök mindig megalapozottan tesz állításokat, amelyhez következetesen ragaszkodnia kell.

Varga Zsolt „mérnökként” tekint a Teremtőre, és ez alapján a világot is egy csodálatos „mérnök” kinyilatkoztatásának látja. „Isten a világ minden részét mérnöki pontossággal megtervezte, majd megalkotta. A világmindenség mellett csupán apróságnak tűnhet, ugyanakkor mérnöki szempontból rendkívül összetett jelenség, hogy például egy gólya pontosan úgy mozgassa a szárnyát, hogy fönnmaradjon a levegőben.”

Nevelős Gábor akkoriban volt hallgató, amikor Stépán Gábor professzor vezette a BME GPK Műszaki Mechanika Tanszékét. A jezsuita szerzetes felidézte: „Arra tanított minket, hogy egy papírlapnak egy oldala van. Jegyzeteljünk mindig csak az egyik oldalra, majd tegyük egymás mellé az oldalakat, hogy a folyamatokat, a témát egy egésznek, egy kerek »történetnek« lássuk át. Ezt a nézetet gyakorlom a mindennapokban én is.”

Zarka Dénes moderátorként arról is kérdezte a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, mit terveznek annak érdekében, hogy a békesség elérje azokat, akiket lelkipásztorként vezetnek, akiket rájuk bízott az Egyház.

Beran Ferenc szerint a békét nem teremteni kell, hanem elfogadni mint ajándékot. „Ha mi magunk befogadjuk a Teremtő ajándékait, mint amilyen a béke vagy az ember saját belső harmóniája, akkor nyílik lehetőség arra, hogy egy közösség lelki nyugalmáért vagy egy világ békéjéért fáradozzunk. Belső békénk hiányában saját helyzetünkön sem tudunk túllépni.”

Varga Zsolt az Istenbe vetett bizalomról beszélt: „Bízom abban, hogy engem az Úr vezet, és valóban oda vezet, ahová mennem kell. Ez a hit teremthet teljes békét az ember szívében.”

Az ünnepi kerekasztal-beszélgetés a közönség kérdéseivel folytatódott. Felmerült, hogy a beszélgetés résztvevőinek milyen képük van az Istenről, ha foglalkozást szeretnének adni neki, akkor mérnök, orvos, jogász vagy művész szakmában tudják-e elképzelni. Kuminetz Géza szerint „a Jóisten mindenhez ért. És mindegyiket jobban tudja, és egyik kategóriába se illik be teljesen. Összkomfortos mester, és az általa teremtett rendbe kell belehelyezkednünk, abban a mi rendünket megtalálnunk. Ma bizonyos értelemben túltervezett a társadalom. Ezeket lebontva kísérelhetjük meg a teremtés rendjét újraéleszteni, és akkor a Jóisten békéjét is könnyebben meglelhetjük.” A teremtés kapcsán felmerült: „A Műegyetemen alkotást tanítunk, alkotóképességet fejlesztünk.” Kuminetz Géza válaszában kiemelte, hogy „valóban, az ember alkotásra termett, de mi a főmű? Lehet, hogy valakinek egy híd vagy egy gyönyörű épület. Krisztus mégis azt mondja: olyan tudsz-e lenni, mint amilyen én voltam?” A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora szerint ez a főmű, amelynek érdekében saját személyiségünkön is dolgoznunk kell.

Zárszavában Czigány Tibor rektor köszönetet mondott a résztvevőknek, és úgy fogalmazott, ez a beszélgetés is azt bizonyítja, hogy a Jóisten „mindannyiunknak megadta a talentumot, és tudta, hogy hol fogjuk a hivatásunkat betölteni még, ha vargabetűvel is, de mindenkit a megfelelő helyre tesz”.

Az adventi kerekasztal-beszélgetés a lelkipásztorok közös adventi áldásával zárult.

Forrás: TZS – NT/BME

Fotó: Geberle B.

Magyar Kurír