Miből tartja fenn magát a nagybecskereki püspökség és az egyházmegye?

A Nagybecskereki Egyházmegye első zsinatának egyik munkadokumentuma a helyi egyház struktúráival és anyagi helyzetével foglalkozott. Sok érdekes válasz alapján az tűnt fel, hogy híveink több mint fele nem tudja, hogy miből tartja fenn magát a püspökség és az egyházmegye. Ezért fontosnak tartom, hogy erről legalább egyszerűen, nagyobb részletezés nélkül is megosszak pár információt a híveinkkel.

Az biztos, hogy a bánáti katolikusok csak 10 százalékban fedezik az egész egyházmegye kiadásait. Ehhez a szerb állam (köztársasági és tartományi szinten) mintegy 5 százalékkal járul hozzá, a többit külföldi jótevőink fedezik.

Ezekről a külföldi jótevőkről tudni kell, hogy rendszeresen egyenként segítenek, akkor is, ha összeköttetésben állnak és megosztják egymással az információkat, annak érdekében, hogy igazságosabban tudják mérlegelni a kérvényeket.

A mi esetünkben azonban történt egy nagyon fontos dolog az utóbbi hat évben. Mons. Dodë Gjerghi prizren-pristinai püspök ötletének köszönhetően megvalósult egy projekt „Piccolo gregge” név alatt, melynek keretében több segélyszervezet közösen segített és segíti a projektben részt vevő egyházmegyéket. Magyarul a „Piccolo gregge” kis nyájat jelent, arra utalva, hogy minden, a projekt által támogatott egyházmegyében kis számban élnek katolikusok, és ezért majdnem lehetetlen, hogy önmaguktól el tudnák látni a rájuk háruló anyagi feladatokat.

A projektben részt vevő jótevők a következők: az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája, Renovabis, Aid to the Church in Need, Olasz Püspöki Konferencia és a vatikáni Államtitkárság, a segélyezettek pedig az Albán Püspöki Konferencia és a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia egyházmegyéi.

Ezen projekt keretein belül a jótevők csak a püspökökkel tárgyalnak, és a hangsúly azon van, hogyan lehetne anyagilag is megsegíteni az adott egyházmegyék központi intézményeit. Itt alá kell húzni, hogy nem fenntartási költségek fedezésére gondolunk (rezsiköltségek), hanem az emberi erőforrások támogatására, olyan tartalékok megteremtésére, amelyek segítenek biztosítani a méltányos fizetést a központi irodákban dolgozó embereknek.

E szabályokkal ellentétben most, ebben a covidos időben, amely anyagilag is megsarcolta az embereket a tájainkon, ennek a projektnek a keretében a segélyezett egyházmegyék rendkívüli módon kaptak segélyt a rezsiköltségekre, mégpedig minden egyházmegye, amely segélyért folyamodott, maximum 30 ezer euró támogatást kapott. És, ami teljesen új dolog, ugyanilyen segélyt kapott minden egyházmegyei Caritas és a mi egyházmegyénkben a Misericordia Idősek Otthona Kikindán.

Lehet, hogy ez nem tűnik soknak, de hadd írjam le e rövid cikkem végén, hogy amikor a szerb kormány elkezdte támogatni a különböző csoportokat (itt nem a 100 euróról van szó, hanem a gazdaságot és munkahelyeket mentő programokra gondolok), levélben fordultam a szerb kormányhoz a Szerbiában működő katolikus papok és szerzetesek nevében. Kértem a kormányt, hogy nekik is adjanak valami támogatást, hisz hónapokig zárva voltak templomaink, nem voltak bevételeink. Levelemre postafordultával jött a válasz a felelős államtitkártól, amely arra emlékeztetett, hogy a katolikusok így is többet kapnak annál, mint ami járna nekik.

Szerző: Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök

Forrás: Nagybecskereki Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír