Az új pápa első tette, miután elfogadta kánoni megválasztását egyházfőnek, hogy nevet választ magának. Ezt a nevet a protodiakónus jelenti be a híres „Habemus Papam!” elhangzását követően: a név latin alakjában hirdettetik ki.
A régi szokás szerint ez a név nem esik egybe az új pápa születési-keresztelői nevével: erre mutat példát már Péter is, akinek születési neve Simon volt.
Ez a tradíció már a kereszténység első évezredében kialakult, jelezve és kifejezve, hogy a péteri székre emelés olyan, mint egy második születés.
A kora kereszténység idején sok pápa azért is változtatta meg a nevét, mert pogány neveket viseltek.
Mindazonáltal nem követte valamennyi pápa ezt a hagyományt: a történelem 266 pápája közül csak 129-en választottak maguknak új nevet.
Ez a szokás 955-ben vált szabállyá XII. János pápával, és napjainkig él néhány kivétellel: ezek VI. Adorján (1522–1523) és II. Marcell (1555) voltak.
Az utrechti születésű Adorján pápa volt az utolsó nem olasz származású pápa 1978-ig, II. János Pál pápa megválasztásáig.
Egyes pápák számára az új név valójában már a harmadik nevük életük során, mert valamely szerzetesrendhez tartoztak.
Tisztelet az elődöknek
A névválasztással sok esetben valamelyik elődük iránti tiszteletüket kívánják kifejezni az újonnan megválasztott egyházfők – általában közvetlen, vagy nem sokkal korábbi elődjük nevét viszik tovább, kifejezve ezzel a folytonosságot, valamint azt, hogy a nyomukban szeretnének járni.
Mások eltérő nevet választanak, mint közvetlen elődjük, ezzel is kifejezve, hogy elkötelezettek a reformok mellett – ilyen volt Ferenc pápa névválasztása, aki a történelem során elsőként vette fel Assisi Szent Ferenc nevét.
Leggyakoribb nevek: János, Gergely, Benedek és Piusz
A pápaság történetének legnépszerűbb neve a János, melyet először 523-ban viselt Szent I. János pápa és vértanú. Az utolsó János nevű pápa az olasz Angelo Giuseppe Roncalli volt, aki XXIII. János néven lépett trónra 1958-ban, és akit Ferenc pápa avatott szentté 2014-ben.
Hasonlóan gyakran választották a Gergely nevet, Nagy Szent Gergely pápa tiszteletére (590–604) – ezt a nevet utoljára XVI. Gergely viselte 1831-től kezdve. A szintén népszerű Benedek nevet legutóbb Joseph Ratzinger választotta 2005-ben, aki így a 16. lett a Benedek nevű pápák sorában.
Többször előfordult a Kelemen, Ince, Leó és a Piusz név.
1775 és 1958 között tizenegy pápából hét választotta a Piusz nevet, VI. Piusztól XII. Piuszig.
Eugenio Pacelli azért választotta, mert távoli rokona volt IX. Piusznak (1846–1878), illetve a X. Piusz (1903–1914) iránti hála kifejezésére is, akit 1954-ben kanonizáltak, és végül közvetlen köszönetként XI. Piusz felé (1922–1939), aki bíborossá és államtitkárrá tette őt.
Soha nem választották a katolikus egyházfők többek között a József, Jakab, András és Lukács nevet, illetve a Péter nevet sem – az első pápa iránti tiszteletüket így fejezték ki.
Hat pápa vette fel Pál apostol nevét, köztük Montini pápa (VI. Pál, 1963–1978), aki ezzel is előrevetítette pontifikátusa egyik fontos vonását: a külföldre tett apostoli utak hagyományának elindítását.
Elsőként Albino Luciani viselt két nevet, aki 1978-ban lett I. János Pál néven pápa, ezzel hangsúlyozva a folytonosságot XXIII. János és VI. Pál pápaságával. Utódja, Karol Wojtyła megismételve az ő választását II. János Pál néven lépett trónra.
XVI. Benedek pápa az első általános kihallgatás alkalmával, 2005. április 27-én kifejtette, azért választotta ezt a nevet, hogy szimbolikusan kapcsolódjon XV. Benedekhez, aki az I. világháború zavaros időszakában vezette az Egyházat, illetve Nursiai Szent Benedek rendkívüli alakjához is, aki a nyugati monaszticizmus atyja és Európa társvédőszentje.
*
László Fülöp: XIII. Leó portréja (1900)
A 2025. május 7-én kezdődő konklávé második napján a bíborosok Robert Francis Prevost OSA bíborost választották meg, aki a XIV. Leó nevet vette fel. Előtte utoljára 122 évvel ezelőtt, XIII. Leó pápa viselte ezt a nevet: az olasz származású egyházfő 1878 és 1903 között vezette a Katolikus Egyházat. Hosszú pápasága alatt sokat is írt: minden idők legtöbb enciklikát kiadó pápája. Az első „modern pápát” leginkább a Rerum novarum kezdetű, korszakalkotó enciklikája miatt szokás emlegetni, amely az első szociális témákat, a munka kérdését tárgyaló pápai dokumentum.
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
(vn)
Kapcsolódó fotógaléria