Mindent odaadni – Székely János püspök Boldog Apor Vilmosról

– Püspök úr, mi az, ami igazán megérinti önt Apor Vilmos személyében, életútjában?

– Én még a múlt rendszer idején nőttem fel, akkor nem nagyon lehetett vértanú vagy üldözött egyházi személyek nevét kiejteni. Mindszenty bíborosét különösen nem, de Brenner János vagy Apor Vilmos meggyilkolásáról is alig-alig hallottunk. Azonban néha titokban beszéltek róluk, s így még erősebb volt a tanúságtételük üzenete. Megdöbbentő volt számunkra ez a helyzet: egyrészt szembesülni azzal, milyen kegyetlenséggel bánt el a háború és a kommunista diktatúra a jellemes és hívő emberekkel, másrészt pedig azzal, hogy ők milyen hősiesen helytálltak azokban az időkben.

Apor Vilmos életében nagyon sok szép pillanat van. Hozzám nagyon közel áll az, hogy már kisgyermekként miséző kelyhet kért karácsonyra. Tehát nagyon kicsi korától kezdve érezte, hogy Isten a papjának hívja őt. Érettségiző diákként pedig csak azt kérte édesanyjától, hogy engedje, hogy a vizsga után azonnal beléphessen a szemináriumba, ne tartsa őt vissza ettől. Főnemesi családról lévén szó, ezt talán nem volt olyan könnyű elfogadni.

Gyönyörű az, ahogy a szegényeket segítette. Volt olyan eset, hogy az utcán hirtelen levette a cipőjét, odaadta egy szegénynek, és mezítláb ment vissza a plébániára. Egyik karácsonykor pedig a plébánián lévő összes élelmet és pénzt kiosztotta a szegényeknek, annyira, hogy az atyáknak alig maradt valami vacsorára. Ennyire együttérzett a szegénnyel, a gyengével. Ezt látjuk a második világháború alatt is, amikor a zsidók, az üldözöttek, a bántalmazott nők érdekében próbált mindent megtenni, amit csak lehetett.

– Mondhatjuk-e a fizika nyelvén szólva, hogy Apor Vilmos püspök egyenes vonalú egyenletes mozgással haladt a vértanúság felé?

– Benne volt az életében ez a nagy lendület, ez a nagy elszántság. Láthatjuk, hogy egy átlagos lelkipásztort messze felülmúlva szórta szét mindazt, amije volt, s hogy bátran megszólalt a rászorulók érdekében. Amikor az első világháború végén a román hadsereg foglyokat ejtett Gyulán, hezitálás nélkül felkereste a román királynőt, és elérte, hogy szabadon engedjék őket. Nem olyan pásztor volt, aki elfut, ha jön a farkas. Egészen fiatal pap volt még ekkor, de ez ugyanaz az Apor Vilmos, aki majd a részeg katona elé is kiáll a női tisztaság védelmében. Nagyon bátor, tiszta lelkű, odaadott életű pap volt. Azt gondolom, hogy sok ilyen emberre, sok ilyen papra lenne szükség ma is. Értékvesztett korunkban óriási igény lenne az olyan világító, ragyogó életekre, mint az övé.

– Mennyire népszerű érték manapság az áldozathozatal, a vértanúság?

– A kereszténység ma a legüldözöttebb vallás a világon. Főleg a Közel-Keleten, de sok más helyen is Ázsiában, Afrikában. Keresztény testvéreink szinte hétről hétre vállalják az életveszélyt azzal, hogy szentmisére mennek, vagy amikor otthon egyházi éneket énekelnek.

Nagyon sok olyan keresztény testvérünk van, akik gondolkodás nélkül vállalják a halált is Krisztusért. Az ő tanúságtételük óriási erőforrás az egész kereszténység számára.

Azt gondolom, időszerű akár az a meggyőződés is, hogy vannak olyan értékek, amelyek mindennél fontosabbak, soha nem tűrnek alkut. Milyen jó lenne, ha az életünkbe újra visszatérnének ezek az értékek! Például a házasság felbonthatatlansága, az emberi élet sérthetetlensége a fogantatástól kezdve, a hitünk melletti kiállás. A vértanúk arra tanítanak bennünket, hogy vannak értékek, amelyekért ha szükséges, mindent oda kell adnunk.

Szöveg: Kiss Tamás/Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír