Nagy tudós, jó pap és kiváló tanár volt – Megemlékezés Rózsa Huba professzor úrról

Életének 85. évében elhunyt Rózsa Huba pápai prelátus, pápai protonotárius, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa. Rózsa Huba 1939-ben Budapesten született. Teológiai tanulmányait Esztergomban, majd a budapesti Hittudományi Akadémián végezte, ahol teológiai doktori diplomát szerzett.

1964. június 19-én szentelték pappá. Ezután Törökbálinton volt káplán 1964 és 1967 között, majd 1967–68-ban püspöki szertartó volt Székesfehérváron Shvoy Lajos megyéspüspök mellett. 1968–69-ben kisegítő lelkipásztor Albertfalván, majd teológiai tanár az esztergomi szemináriumban 1969–72 között. Ezután három évig (1972–75) Rómában folytatott biblikus tanulmányokat a Pápai Biblikus Intézetben, amelynek végén szaklicenciátust szerzett. Hazatérése után ismét Esztergomban tanított 1975 és 1977 között, majd 1978-tól a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémiára kapott professzori kinevezést. Miután 1992-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a PPKE-t, Rózsa Huba immár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának ószövetségi szentírástudományi tanszékvezetőjeként folytatta professzori működését. 1986–1988 és 1998–2000 között a Hittudományi Kar dékáni tisztét töltötte be. 1992-től a Szent István Társulat, majd 2002-től a Magyar Hebraisztika Társulat alelnökeként is tevékenykedett. 2000-től a Szent István Tudományos Akadémia tagjává választották.

Rózsa Huba kutatási területének fókuszában az ószövetségi szentírástudomány, azon belül is mindenekelőtt a Pentateuchus keletkezés-, irodalom- és kánontörténete állt.

Nehéz lenne felsorolni tudományos publikációit (könyvek, tanulmányok, szócikkek stb.). Munkássága szemléletváltást eredményezett a magyar katolikus bibliakutatás területén. Műveit és egyetemi jegyzeteit nemcsak a katolikus felsőoktatásban használták országszerte (sőt határainkon túl is), hanem a testvéregyházak intézményeiben és könyvtáraiban is. Az Ószövetség területén végzett kimagasló tudományos munkásságáért 1998-ban Scheiber Sándor-díjjal, 2000-ben pedig Stephanus-díjjal tüntették ki. 2015-ben a katolikus teológia területén elért kiemelkedő színvonalú tudományos életművéért, valamint a Szentírás javított magyar szövegének gondozása terén végzett elévülhetetlen munkája elismeréseként Széchenyi-díjban részesült.

Mindenképpen meg kell említenünk, hogy a tudományos tevékenységen túl figyelmet fordított a pasztorális jellegű publikációkra is (pl. a liturgikus év perikópáinak magyarázata hosszú éveken át az Új Ember hasábjain, majd könyv formájában is). Csepeli miséihez még betegen is ragaszkodott, a hívek nagyon szerették prédikációit.

Nemcsak nagy tudós és jó pap, hanem kiváló tanár is volt. Izgalmas előadásain nemzedékek nőttek fel, az őt emlegető anekdotáknak se szeri, se száma. Lelkiismeretesen készült minden órájára mind a nappali, mind pedig a levelező tagozaton.

A vizsgákon pedig megtapasztalhattuk, hogy a fegyelmezett, elegáns, szigorú professzor mély érzésű, segítőkész ember is egyben.

A Hittudományi Kar tantestülete, munkatársai és hallgatói közössége, kollégák és tanítványok Jézus ígéretének fényében adnak hálát a gondviselő Istennek Rózsa Huba professzor úrnak az ige szolgálatában végzett sok évtizedes munkájáért: „Jól van te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,23)

Requiescat in pace!

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír