Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (3.o.) Kiállt a pápa a hagyományos család mellett címmel számol be arról, hogy a közelgő karácsony alkalmából tartott beszédében XVI. Benedek pápa tegnap ismét hitet tett a hagyományos – a férfi és a nő házasságán alapuló – családmodell mellett. Beszédében hangsúlyozta, hogy akik ezt elutasítják, azok magának az embernek a lényegét vonják kétségbe. Ha ez a szemlélet győzedelmeskedik, eltűnnek a színről az emberi lét legfőbb szereplői is, az apa, az anya és a gyermek.

A Magyar Nemzet említett beszámolója és a Magyar Hírlap (2.o.) Az ünnep nem magáért való címmel ismerteti a nagy magyar keresztény egyházak vezetőinek karácsonyi üzeneteit (Lásd tegnapi számunkban az Erdő Péter: Szükség van karácsonykor a megállásra, a csöndre című hírünket – a szerk.)

A Népszabadság (2.o.) Erős mondat címmel idézi Erdő Péter bíboros prímást: „Nagyon sokan vannak, akik megveszik a fenyőfát, katolikusok is akár, otthon felállítják, és nem tudnak mit kezdeni alatta.”

A Hetekben (18.o.) Németh Sándor Születés és visszatérés című ünnepi elmélkedésében azt fejtegeti, hogy a Názáreti Jézus születése történetének elbeszéléseinél az Evangéliumok szerzőinek figyelembe kellett venniük a Megváltó egyedülálló személyiségét, „melynek lényege… egy Istenével, és önkiüresítése, emberként való inkarnálódása után az ember természetéve is azonos lett. Ugyanakkor Istentől különbözik abban, hogy valóságos emberi természettel rendelkezik; az embernél pedig valóságos isteni lényege teszi magasabb rendű lénnyé Jézust. Kizárólag földi aspektusból történő bemutatása által az evangélium nem érte volna el a célját, nem lett volna képes közvetíteni a Jézus tényleges identitásába vetett hitet. A Názáreti identitását az Atyától való származása, tőle származó küldetése és vele való szoros közössége, hozzá való ragaszkodása határozta meg – különösen tizenkét éves korától az örökkévalóságig. Jézusnak az Istenéhez való töretlen ragaszkodását bizonyítja az is, hogy halálakor lelkét, szellemét az Atya kezére bízta.” A Hit Gyülekezetének vezető lelkésze leszögezi: „Máriában való fogantatása és megszületése történeteinek középpontjában Jézus és az Atya áll. Mária, József és más szereplők mint a Mindenható eszközei töltötték be küldetésüknek megfelelően a feladatkörüket. Különösen Máriának volt egyedülálló üdvtörténeti szerepe Krisztus inkarnálódásában. A Mindenható általa ruházta fel Isten egyszülött Fiát, az Igét valóságos emberi természettel és zsidó identitással.” Németh Sándor kiemeli: „Jézus Krisztus a sátáni birodalom helyzetében is közvetlenül visszafordíthatatlan változást hozott. A Sátánt és bukott angyalait is legyőzte, foglyaivá tette, Isten eljövendő végső ítélete alá helyezte, és megfosztotta e világ fölötti kizárólagos uralmától. Azóta a sötétség erőinek befolyása, hatalma az evilág fölött az emberek Isten és a Sátán választása alapján alakul a parúzáig. Ha a világ elutasítja Isten Jézus Krisztus evangéliuma által adott hívását, a gonosz angyali világ uralma növekedni fog az evilág fölött; ha pedig az emberek meghallgatják a Messiásról szóló igazságokat, az evangéliumot, és követik azt, akkor Isten országának (a legfelsőbb világnak) a jelenléte növekszik az evilágban, ami szükségképpen a Sátán evilági uralmának a gyengülését eredményezi.”

Ugyancsak a Hetekben (22-24.o.) Ruff Tibor A szív legnagyobb próbája címmel figyelmeztet: „… tévedne, aki azt gondolná, hogy Jézus és mozgalma pusztán egy zsidó erkölcstanító, gyógyító és mozgalma volt, még ha akár a legnagyobb is. Három év prédikálás és gyógyítás után ugyanis küldetését egy mindezt felülmúló, tisztán spirituális-természetfölötti jellegű, a világban azóta is, és végleg visszafordíthatatlan hatású cselekedettel fejezte be és tette teljessé: tudatosan magára vette az emberiség minden múlt és jövőbeli bűnét Isten színe előtt, saját lelkében és testében szenvedte el ezek minden büntetését, hogy ezzel az emberiséget felmentve a jogos büntetés alól, lehetővé tegye a lelkiismeret szabadságból való megtisztulását saját vérével. E tisztán szeretetből fakadó tettével az egész emberi történelmet megerjesztette, és visszavonhatatlanul új irányba fordította,  Isten országának megvalósulása irányába.” A szerző emlékeztet rá: az Újszövetség több mint ötszáz szemtanú vallomására hivatkozva – és több személyes, írásbeli tanúvallomást tartalmazva – állítja, hogy halála után három nappal Jézus testi értelemben feltámadt a halálból, „azaz ténylegesen sikerült legyőznie az addig minden embert legyőző halált, új perspektívát, a halálnál is erősebb, örök élet lehetőségét nyitva meg ezzel mindenki számára, aki el tudja hinni, hogy ez lehetséges volt. Vagyis tulajdonképpen, aki a saját szívéről kiállítja a bizonyítványt: mindenen túl képes bízni a jó győzelmében a rossz fölött. Aki azonban nem tud hinni ebben, az is saját magáról tesz tanúságot: szíve nem képes bízni a jó és az élet végső győzelmében. Pál apostol pedig, kibontva mindennek jelentőségét minden nép számára, azt mondja: aki hinni Jézus feltámadásában, azt Isten, csak ezért, igaz embernek nyilvánítja. Ez lett tehát az emberi szív legmélyebb próbája.”

A Magyar Nemzetben (36.o.) Végh Alpár Sándor Hová tűnt Szent József? címmel beszélget egy meg nem nevezett, neves kórus tenoristájával, Ferenccel, aki nehezményezi, hogy a négy kanonizált evangélium – de az apokrif evangéliumok is – mostohán bánnak Szent Józseffel, Jézus földi nevelőapjával, pedig annyit kellett volna írniuk róla, „amennyit ez a derék ember megérdemelt. De statisztának tartották, s az ilyet utóbb félreállítják. Nézd meg a templomi betlehemeket! Főszereplői: a kisded, Mária, a háromkirályok és néhány pásztor. József úgy áll köztük, olyan sután, mintha vendég volna… Az írástudókról Jézus nem volt nagy véleménnyel. Írd meg, hátha javít az összképen: áldassék Szent József neve, és soha ne essen ki emlékezetünkből! És ne legyen szükségszerű, hogy, ellentétben a gonoszokéval, a jók emléke sorra eltűnik a időben.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (3.o.) Megrongált kereszt címmel számol be arról, hogy összefirkálták a Jobbik által Veszprémben állított adventi kettős kereszt talapzatát: az ott szereplő jobbikos pártlogót és az oda felírt Wass Albert-idézetet fekete színnel húzták át. Kovács Rajmund, a Jobbik veszprémi elnöke tegnap elmondta azt is, hogy a kereszt lábához emellett ismeretlenek még gőzölgő tehéntrágyát is öntöttek. Kijelentette: a történteket keresztényellenes tettnek kell minősíteni, amit karácsony előtt három nappal minden jóérzésű embernek el kell ítélnie.

Szintén a Magyar Nemzetben (25.o.) Farkas Adrienne Mese egy terítőről című riportja azt mutatja be, hogyan próbál segíteni az ózdi-hetesi és kerecsendi romáknak Sptizer Gyöngyi – művésznevén Soma Mamagésa – és E. Román Kata, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa. Két teljesen eltérő személyiség, de a közös ügy összeköti őket. A cikkíró kiemeli, hogy Kata „őrangyali minőségben van jelen a romák között: elsősorban pasztorációs munkát végez, vagyis a hit felé terelgeti őket, és ebben nincs is nehéz dolga, mert a cigányság alapvetően istenhívő, ráadásul közel van Mátraverebély, amely nemcsak szellemiségével, hanem Papp Tihamér atya révén érdemi munkával is segítette Katát.”

A 168 Órában (20-22.o.) Lampé Ágnes Angyali üzenet címmel idézi fel, hogy ebben az évben posztumusz Világ Igaza kitüntetést kapott a Jad Vasem Intézettől a katolikus Mallász Gitta, aki 1944 decemberében 130 zsidó nőt mentett meg a deportálástól. Azt mondta, angyalok súgták, mit kell tennie. Utóbb ezekből az üzenetekből szerkesztett huszonnégy nyelvre lefordított, nagy sikerű könyvet, Az angyal válaszol címmel. Élettörténetét barátnője és hagyatékának gondozója, Kardos Gyöngyi elevenítette fel a lapban.

Magyar Kurír