Ne a pofon egyenesítse ki az életünket – Hitvallók a sportban

Hazai – 2020. április 22., szerda | 12:12

Mészáros Richárd és felesége, Darida Csilla élsportolói múlttal a hátuk mögött évekkel ezelőtt saját vállalkozásba kezdtek. Zalaegerszegen létrehozták a Ricsilla Sportszolgáltató Kft.-t, és kilenc zalai kistelepülésről négyszáz gyereket vontak be a kosárlabda országos vérkeringésébe. A Ricsilla Sport titka abban áll, hogy a házaspár keresztény módon újraértelmezte a siker devalválódott jelentését.

Međugorjei zarándokokként mezítláb és cipőben is felmehetünk a város fölé magasodó Križevac-hegy tetején álló kereszthez. A hegy magas és az út köves. Mészáros Richárd szerint mindig van választási lehetőségünk, dönthetünk a könnyebb és a nehezebb út mellett is. Jézus szenvedésében osztozva Richárd évek óta mezítláb kapaszkodik fel a feszülethez.

Ő és a felesége, Darida Csilla élsportolói múlttal a hátuk mögött évekkel ezelőtt saját vállalkozásba kezdtek. Zalaegerszegen létrehozták a Ricsilla Sportszolgáltató Kft.-t, és kilenc Zala megyei kistelepülésről négyszáz gyereket vontak be a kosárlabda országos vérkeringésébe. A ZTE árnyékában, mindössze négyévi munka után a hazai utánpótlás-nevelés élvonalába emelkedtek. A Ricsilla Sport valódi sikertörténet, amelynek titka abban áll, hogy a házaspár keresztény módon újraértelmezte a siker devalválódott jelentését. Richárd így vall a munkához való hozzáállásáról: „Magamat fejlesztve, a határaimat feszegetve mindig a nehezebb utat választom. Az élsportból hozott őrült gondolkodásmódomból sok mindent át tudtam vinni az életembe, a keresztény utat járó énembe.” 

Zalaegerszegi házukban, ami egyben a kosaraspalánták hétvégi edzőotthona is, megismerkedhettünk az életükkel. Az edzőgépekkel jól felszerelt Ricsilla-házban az a benyomásunk, mintha valahol Nyugat-Európában járnánk: a nappaliban nagy ülőgarnitúra, az udvaron kosárpalánk, a garázsban több autó, köztük egy BMW. A házzal éppen szemben áll a Zrínyi Miklós Gimnázium, amelynek tornatermét és szabadtéri sportpályáját a Ricsilla újította fel, méghozzá európai színvonalon.

Richárdék egyesülete 9 településen tart edzéseket. Megállapodásokat kötöttek az iskolákkal. A tao-sporttámogatási rendszer bevezetése óta sorra újítják fel az intézmények tornatermeit, és szabadtéri sportpályákat létesítenek. Ennek fejében tíz éven át korlátlanul használhatják az infrastruktúrát, de a tulajdonos az oktatási intézmény marad. A házaspár a bizonyíték arra, hogy működik a modell: a vállalkozásuk sikeres, és profitjuk egy részét készek a közjó szolgálatába állítani.

Ricsi és Csilla sportkarrierje a rendszerváltás körüli években kezdődött. A szolnoki születésű, magas növésű Ricsi sportosztályba járt, ahol hamar kitűnt a kortársai közül a kosárlabdában és a tanulásban egyaránt. A hozzá hasonlóan sikeres fiúkban azonban zavarta őt a nagyképűségük és az, hogy lenézték a kevésbé ügyes társaikat. Bár közéjük tartozott a csapatban, a szíve inkább a szerényebb képességű, szorgalmas srácokhoz húzta. „Örültem, hogy nekem jól megy minden, de nem tudtam, kinek tartozom köszönettel ezért. Szerettem a szüleimet, hálás voltam nekik, de nem tudtam helyre tenni magamban ezt az egészet. Munkácsi származású édesanyám ötödikes koromban elküldött hittanra. Ministrálni kezdtem, lassan a sport és a templom lett az életem. A plébánosom mentorált, sokat beszélgettünk. Így jutottam arra a felismerésre, hogy mindazt, amit kaptam, a Jóistennek kell megköszönnöm. Úgy egyenesíthetem ki azt az úgymond igazságtalanságot, hogy én ilyen jó képességeket kaptam, míg más tolószékben kényszerül élni, hogy nem a miértet kérdezem, hanem arra figyelek, mit adhatok én. Nekem többet kell adnom, mert többet is kaptam. Így elkezdtem kőkemény munkával fejleszteni magam. Többet tanultam és többet sportoltam másoknál, akik hozzám hasonlóan tehetségesek voltak. Ez adott erőt és önbizalmat a meccseken, hogy jobb legyek náluk a játékban és mentálisan is” – meséli.

 

Richárd gyorsan fejlődött, tizenévesen már válogatott játékos volt, kezdő iránytó, vitték a junior EB-re és a junior VB-re is. Huszonéves korában is folytatódott ez az izgalmas és gyorsan felfelé ívelő karrier. Közben pedig egyre mélyült benne a keresztény elkötelezettség. „Nem volt közösségem, ugyanakkor erkölcsi célokat tűztem ki magam elé. Párkapcsolati tisztaságra és stabilitásra vágytam.” 

Ezzel a „hátsó szándékkal” kereste az ismeretséget Csillával, aki ugyancsak nagy kosárreménységnek számított. Ricsi tudta róla, hogy van affinitása a hit iránt. Csilla szarvasi. Ő is a perifériáról emelkedett korosztálya legjobbjai közé, és őt is az édesanyja küldte hittanra, amikor egyszer egy evangélikus lelkész jött az iskolájukba. Hamar megérintette őt a hit élménye. „Számomra logikus volt hinni Istenben, a megváltásban és a bűnbocsánatban” – mondja, és arról mesél, milyen örömmel járt az általános iskolai évei alatt az evangélikus hittanórákra, az istentiszteletekre, az ifjúsági összejövetelekre. Később sportgimnáziumba került Kecskemétre, kiszakadt a megszokott közösségéből, és így eltávolodott a hitélettől. „Kamaszodó sportoló voltam, letértem a hit útjáról, holott belülről éreztem, hogy továbbra is azon kellene járnom, de nem láttam magam körül hiteles példákat. Párkapcsolatok jöttek és mentek az életemben, de egyik fiú sem volt hívő. Nagyon vágytam a család után.” Ebben az élethelyzetben volt, amikor megismerkedtek Ricsivel. Levélben tartották a kapcsolatot, találkozniuk csak ritkán sikerült. Ricsi ugyanis Sopronban játszott, Csilla Pécsen. 

Az eljegyzésüket Međugorjéban ünnepelték. „Azt az elkötelezettséget, ami megfogott engem, a Katolikus Egyházban találtam meg. Ott értettem meg, hogy szabad akaratot kaptunk, és az a feladatunk, hogy döntsünk, milyen életet élünk.” Összeházasodtak. Egy ideig még folytatódott a profi sportolói karrierjük, de hamarosan elkezdtek foglalkozni az utánpótlás-neveléssel is. Csilla elvégezte a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát. Nem végzettséget akart, hanem tudást arról a hitről, amely meghatározóvá vált számára. A házaspárnak több vállalkozása is volt. Először multi-level marketing rendszerben dolgoztak, ami jelentős anyagi sikert hozott nekik, később éttermet nyitottak. Anyagi biztonságuk lehetővé tette számukra, hogy azzal foglalkozzanak, amit a leginkább szeretnek, ez pedig a kosárlabda volt. Miután megszületettek a gyerekeik – 2005-ben Ágota, 2006-ban pedig Ágoston –, egyre inkább ez játszotta a főszerepet az életükben.

A Zalaegerszeg környéki kistelepülések gyerekeinek tartanak edzéseket, saját megtakarításaikból is áldozva erre a munkára. Amikor a kormány bevezette a tao-támogatási rendszert, akkor dolgozták ki a Ricsilla Sportszolgáltató Kft. mai működési rendszerét. Felújították a falvak tornatermeit, a sportudvarokat. „Volt olyan pénzünk, amiről dönthettünk, hogy magunkra költjük, vagy beletesszük ebbe a projektbe. Mi ez utóbbit választottuk. Most hét iskolában foglalkozunk a gyerekekkel. Nem kérünk tagdíjat, és a tehetséges diákok mellé külön mentort adunk. Nekünk az jelenti az örömet, hogy tudjuk, vannak sportudvarok, ahova kimehetnek a családok. Ha a működésünk egyszer megszűnik, ezek akkor is megmaradnak. Már hét tornatermet újítottunk fel.”

Együttműködnek az iskolák testnevelőivel, rendszeresen tartanak kooperatív órákat, népszerűsítik a sportágat. A kisebb falvak gyerekei számára kitörési lehetőséget jelent a sport, hiszen ezen a téren az előmenetelük leginkább csak a hozzáállásuktól függ. A települési iskolákban zajlanak a heti edzések, és a tehetséges tanulókat meghívják az otthonukba hétvégi képzésekre is. Egy-egy ilyen hétvége távolról sem csak a sportról szól. Gyakran az egész csapat misével kezdi a vasárnapot, és rendszeresek az esti beszélgetések is. Csilláék a gyerekek tanulmányaira is odafigyelnek, tanárokat fogadnak, hogy a közismereti tárgyakból is az élvonalban legyenek a kosarasaik. 

A házaspár tudatosan törekszik arra, hogy megmutassák, hogyan él és dolgozik együtt két ember szentségi házasságban. Nem titkolják a hitüket. „Alázattal gondolunk vissza az »előző« életünkre. Tisztában vagyunk azzal, hogy annak a szabados életvitelnek mi volt a következménye az életünkben, és ma már azt is tudjuk, hogy a szűk ösvény igenis járható. Azért állíthatjuk ezt, mert tapasztalatunk van a másik útról is. Szókimondók vagyunk, de nem rámenősek. Ezt a mentalitást adjuk át a gyerekeknek, alternatívaként mutatjuk fel nekik a mi utunkat. Őszintén beszélünk nekik a nehézségeinkről, a küzdelmeinkről is. Látják, hogy magunkon is sokat dolgozunk, hogy elesünk és felállunk, ahogyan azt is, hogy boldogulunk és boldogok vagyunk” – mondja Ricsi.

Munkájuk eredményeként sportolóikkal országos hírnévre tettek szert. „Nagyon menő – fogalmaz az NB2-ben kosarazó Waigand Ágoston –, hogy az Atomcity-Ricsilla U14 csapata az EYBL-en (European Youth Basketball League) két forduló után veretlenül jutott a döntőbe. Kár, hogy a vírusjárvány miatt a döntő végül elmaradt. De így is sokatmondó, hogy ezen a nemzetközi versenyen, ahol Magyarország és Európa legjobb korosztályos csapatai mérik össze a tudásukat, a Ricsilla olyan csapatokat vert meg, mint a Balkan, a Bayern München vagy az USK Praha.

Ricsi és Csilla célja, hogy a vidéki gyerekeknek valami értékeset nyújtsanak, és a sportot eszközként használva tanúságot tegyenek nekik a hitükről. „Tudjuk, hogy csak néhányukból lesz kosaras, de mindannyian együttműködési normákat tanulnak, szakmai és erkölcsi alapokat kapnak. Ezt az élet bármely területén tudják majd hasznosítani.” 

A házaspár naponta imádkozza a rózsafüzért, a mindennapjaikat átszövi a hit. Ricsi úgy fogalmaz: „Fürkésszük azok életét, akik nem az átlag útját járják, hanem keményen, akár a szenvedést is vállalva küzdenek, és a nehezebb út mellett döntenek.” Ez a tanulási vágy ösztönözte őket arra is, hogy Csillával közösen feldolgozzák a szentek életét. „Komoly olvasmány volt a kétkötetes mű.”

A Mészáros család élete a kosárlabda. A gyerekek is játszanak, Ágoston a korosztályának legjobbja Magyarországon. A család megélhetését a vállalkozásuk biztosítja, amelyet szilárd elvek mentén működtetnek. „Az üzleti életben vannak elvárások, amiknek meg kell felelni. Ha nem érzik mögötted a hátteret – utal Ricsi a BMW-re –, nem állnak szóba veled. Okosnak kell lenni, hogy elérd a céljaidat. Úgy kell lavírozni az üzleti világban, hogy az ember hű maradjon a meggyőződéséhez, soha ne adja oda magát az ördögnek, de ne érje üzleti hátrány.”

Csilla és Ricsi elmondják azt is, hogy sok vád érte őket, számos vihart megéltek már. A munkától azonban sosem rettentek vissza, képesek együtt küzdeni a közös célokért. „Azt is tudjuk, hogy nem szabad megváltoznunk most, amikor jól mennek a dolgaink. Mindig ragaszkodnunk kell az értékekhez, amiket kaptunk.”

A házaspár lelkesedése magával ragadó, sugárzik róluk, hogy teljes odaadással végzik a feladataikat. Erre szánják a hétvégéiket is, és életük nyitott könyv a gyerekek számára. „Sokat dolgozunk, de azt csináljuk, amire vágytunk. Van mit visszaadnunk Istennek. És tudjuk, hogy szenvedés nélkül nincs fejlődés, utal Ricsi a néhány évvel ezelőtti infarktusára. Vagy vállalom ezt küzdelmet, vagy egy-egy pofon figyelmeztet arra, hogy mit kell tennem. Jézussal haladunk, hogy ne a pofon egyenesítse ki az életünket.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 12–19-i ünnepi számában jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria