Nevelés tanúságtételen át – Jubileumot ünnepelt Erdő Péter bíborossal az újpesti katolikus iskola

Reggel 8-tól színes programokkal várták az iskola tanulóit, dolgozóit és az öregdiákokat. Délelőtt a hagyományos „lovagi tornán” – akadálypályán, bajvívásban és szellemi vetélkedőben – mérték össze tudásokat, ügyességüket az ötödikesek. A győztest a György királynak öltözött, a vetélkedőt „udvarnépével” szemlélő Käfer György igazgató a Szent János lovagrend legújabb tagjává avatta.

Ezt követte a kavalkád program: KRESZ-pálya, kvíz, barkácssarok, méta, rejtett üzenetek keresése, futás, planetárium…

16 órakor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmisét mutatott be a jubileum alkalmából.

Az alábbiakban Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

1. A mai evangéliumban (Jn 15,26–16,4a) Jézus megígéri, hogy elküldi a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, aki majd tanúságot tesz róla. Hogy miről is tesz pontosan tanúságot a Lélek, azt megtaláljuk János evangéliumában néhány sorral a mai szakasz után (Jn 16,8). A Szentlélek három dolgot bizonyít: 1. Először, hogy a világ hitetlensége nem közömbös dolog, hanem bűnös. Ez a bűn főként a kevélység, mely megakadályozza, hogy higgyenek egy megalázott Istenben. De Isten a „kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Jak 4,6). Ez a kegyelem Isten legnagyobb ajándéka, maga a Szentlélek. 2. Másodszor, a Lélek tanúsítja az igazságosságot, vagyis hogy Jézust az Atya megdicsőítette és feltámasztotta. A benne hívők, akik az igazságban élnek, vele együtt feltámadnak és üdvözülnek. 3. Végül tanúsítja a Lélek az ítéletet is, mert a Sátánt, a Világ fejedelmét már elítélték. Aki Krisztus helyett ehhez a világhoz ragaszkodik, szintén osztozik az ítéletben, a Krisztusba vetett hit viszont kiűzi a Gonoszt a szívünkből (vö. Lk 11,21), ő már csak külső támadó lehet.

2. A tanúságtétel a nevelés legfontosabb feladata. Isten már az Ószövetségben úgy szól népéhez, mint egy nevelő. Figyelmezteti őket annak veszélyére, hogy megpróbálják rossz forrásból oltani szomjukat. Isten mindenekelőtt önmagát és Igéjét akarja nekünk adni: tudja, hogy ha eltávolodunk tőle, hamarosan nehéz helyzetbe kerülünk, mint a tékozló fiú a példabeszédben, és elveszítjük emberi méltóságunkat. Ezért biztosít minket arról, hogy Ő végtelen irgalmasság, hogy gondolatai és útjai nem olyanok, mint a miénk, és hogy mindig visszatérhetünk Őhozzá, az Atya házába. Ha elfogadjuk szavát, az jó gyümölcsöt fog teremni az életünkben (vö. Iz 55,10–11).

3. Kedves szülők és nevelők! Mi elköteleztük magunkat amellett, hogy jó forrásból merítsünk, saját javunkra és a ránk bízottaknak, különösen ezeknek a gyermekeknek a javára. És melyek az „üdvösség forrásai”? XVI. Benedek pápa szép összefoglalása szerint ezek Isten Igéje és a szentségek. A felnőtteknek kell először táplálniuk magukat ezekből a forrásokból, hogy képesek legyenek irányítani a fiatalabbakat növekedésükben. A szülőknek sokat kell adniuk, de ahhoz, hogy adni tudjanak, kapniuk is kell, különben üresek lesznek, kiszáradnak. Nem a szülők a forrás, mint ahogy mi, papok sem vagyunk a forrás, hanem olyanok vagyunk, mint a csatornák, amelyeken keresztül Isten szeretetének, éltető vérének át kell hatolnia. Ha elszakadunk a forrástól, mi magunk vagyunk az elsők, akiket ez negatívan érint, és már nem vagyunk képesek másokat oktatni. Ezért köteleztük el magunkat, mondván: „Örömmel merítünk az üdvösség forrásaiból” (vö. Iz 12,3).

4. Azt mondják, hogy az első és legfontosabb oktatás a tanúságtételen keresztül történik. Keresztelő János nagy nevelője volt tanítványainak, mert elvezette őket a Jézussal való találkozáshoz, akiről tanúságot tett. Nem magasztalta fel magát, nem akarta tanítványait magához kötni. Amikor Jézus megérkezett, visszahúzódott, és rámutatott: „Aki erősebb nálam, utánam jön (…) Én vízzel kereszteltelek meg, de ő Szentlélekkel fog megkeresztelni.” (Mk 1,7–8) Az igazi nevelő nem köti magához az embereket, nem birtokló. Azt akarja, hogy a gyermek vagy a tanítvány megismerje az igazságot, és személyes kapcsolatot alakítson ki vele. A pedagógus teljesíti kötelességét, figyelmesen és hűségesen; de a célja az, hogy a tanuló meghallja az igazság hangját, az szóljon a szívéhez, és azt kövesse személyes útján.

5. Ezt a Szent János apostolról elnevezett iskolát huszonöt éve alapították. A kilencvenes évek számunkra a hőskort jelentette. Örültünk az új lehetőségeknek. Nem nagyon aggódtunk az anyagi és jogi feltételek miatt. Abba sem tudtunk mindig belegondolni, hogy emberileg, hitben, elkötelezettségben, felkészültségben mennyire tudtunk hozzánőni a feladatokhoz. Mert fontos volt, hogy jó iskolát alapítsunk, de lényeges volt az is, hogy ennek működése, légköre valóban a katolikus hitről szóló tanúságtétel legyen. Hálát adunk Istennek az eltelt huszonöt év sikereiért, köszönetet mondunk a pedagógusoknak, szülőknek, lelkiatyáknak és munkatársaknak az odaadó munkáért.

Bátorítsanak minket Jézus szavai: „Amikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, tanúságot tesz rólam; és ti is tanúságot tesztek rólam, mert kezdettől fogva velem voltatok.” (Jn 15,26–27) Ez nagy vigasztalás számunkra a hitre nevelés terén, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és tanúságtételünket a Szentlélek támogatja. Boldogságos Szűz Mária, Iskolák Királynéja, könyörögj értünk! Szent János apostol, könyörögj értünk! Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Kardinális Csatorna

Magyar Kurír