Nigériában a fuláni pásztorok egyre erőszakosabban támadják a keresztények falvait

A sivatag felől érkező hideg szél a harmattan (száraz, poros északkeleti passzátszél) évszakában kiszárítja Plateau állam levegőjét. Naplementekor fázik miatta az a mintegy száz menekült, akik a bokkosi Szent Ágoston-templom előtt sorakoznak. Fájdalommal és halállal teli, kétségbeesett történeteiket hozzák el annak, aki hajlandó meghallgatni őket. Többségük nő és gyermek; a felnőtt férfiak úton vannak, próbálnak valahogy megélni, mert a táborokban nincs élelem, víz és gyógyszer. Hiány van éjszakára takarókból, és nincs iskola a gyerekeknek. Egyes családok már nyolc éve élnek az állami hatóságok és a pankshini egyházmegye által a templom mellett felállított sátorvárosban, mások 2023-ban és 2025-ben érkeztek vidékről. Azért menekültek el, mert a FEM (Fulani Ethnic Militia) szélsőségesei – radikalizálódott fuláni pásztorok terrorista csoportja – az elmúlt nyolc évben félmillió embert kényszerítettek otthona elhagyására. Szinte valamennyien keresztény földművesek, akikkel kegyetlen gyilkosságok, mészárlások során, sokszor csoportos nemi erőszak mellett végeztek a hatalmas afrikai ország vidéki szívében.

Keresztény ünnepeken intenzívebbek a támadások

Az üldözött nigériai keresztények közötti utazásunk az úgynevezett Middle Belt, azaz középső zóna, az iszlám többségű észak és a keresztény dél közötti övezet falvaiba vezet. Plateau államban a vallásszabadságról szóló jelentések szerint a lakosság többsége még mindig keresztény. A fuláni terrorista bandák által elkövetett vallási hátterű tömeggyilkosságok 2018. március 7–8-án kezdődtek több faluban, amikor házak tucatjait gyújtották fel, és több ezer rémült lakos menekült el. 2025-ben az erőszak mintegy ezer halálos áldozatot követelt a termékeny vidékeken, közülük több mint háromszázan áprilisban vesztették életüket.

A Bokkos környéki két legvéresebb támadás dátuma sajnos azt jelzi, hogy keresztényüldözés bontakozik ki a fennsík vidékein. 2023 szentestéjét és 2025-ben a nagyhetet ugyanis vér áztatta. A 2023. december 23. és 26. közötti mészárlás – Michael Gobal Gokum, Pankshin püspöke szerint, aki a menekülttáborban fogadta az Avvenire újságíróját – „mindenkit traumatizált: kétszáz halott három nap alatt, amiben karácsony napja is benne volt”.

„Az a tény, hogy ez karácsonykor történt – emlékezik vissza Andrew Dewan atya, az egyházmegye kommunikációs igazgatója –, és hogy 26 közösség keresztényeit vették célba egy olyan vegyes vallású területen, ahol a muszlimokat nem támadják meg, vallási konfliktus jegyeit mutatja.” Az áldozatok a rendőrség válaszlépéseinek hiányára panaszkodtak. Pedig Andrew atya szerint a támadások előtt „szárnyra kaptak hírek: a muszlim szomszédok felszólították a keresztényeket, hogy távozzanak, mert tudták, hogy támadás lesz. A biztonsági erők figyelmeztető jelnek kellett volna hogy tekintsék ezt, de ahogy gyakran megesik, váratlanul érte őket a csapás”.

Tragikus történetek

Tavaly március vége és április 13. között a fuláni terroristák ismét több keresztény falut támadtak meg, 126 keresztényt – férfit, nőt és gyermeket – megöltek, és 20 nap alatt mintegy 7000 embert kényszerítettek menekülésre. Aki meg tudta látogatni a sebesülteket a kórházakban (például Josban, a tartományi székhelyen), arról számolt be, hogy sokakon tarkóra mért macheteütések okozta súlyos sérülések látszottak. Mint a hétéves Stephenen, akinek családja otthon aludt. A milicisták egy lövéssel megölték az apját, levágták az anyja karjait, és megölték két testvérét. Őt is nyakon vágták egy machetével, csodával határos módon maradt életben. Szintén azokban a borzalmas napokban tizenegy embert – köztük egy várandós nőt, a férjét és egy 10 éves kislányt – öltek meg Ruwi faluban. A támadók, akik a beszámolók szerint „Allahu Akhbar!”-t kiáltoztak, egy temetés résztvevőire támadtak rá.

A pankshini Igazságosság és Béke Alapítvány az elmúlt 25 évben 67 támadást számolt össze ugyanennyi közösség ellen, és több ezer elüldözött családot tartanak nyilván. Csak néhány esetben jeleztek állat- vagy motorkerékpár-lopást, a jelentés többi része felgyújtott házakról, termésről és gyilkosságokról beszél.

A keresztény földműveseknek segítséget kérnek

Egy idős közösségi vezető meséli, hogy ez a nyolcadik éve a Szent Ágoston-táborban. „Nincs vizünk, ezért higiéniai és egészségügyi problémáink vannak. Nehéz aludni, nyáron meleg van, most pedig hideg. A gyerekeink nem járnak iskolába, és sokan prostitúciós hálózatokban végzik, hogy túléljenek. Arra kérjük a kormányt, segítsen nekünk hazajutni, földművesek vagyunk, vissza akarunk térni a földünkre.”

A pankshini egyházmegye egyedül küzd a humanitárius válsággal. „Több mint 9 ezer menekült van az egyházmegyében – hangsúlyozza Michael püspök –, és a Katolikus Egyház látja el a legtöbbjüket.

Mire van szükségünk? Arra kérem az olasz testvéreket, segítsenek egy klinika felépítésében, hogy kezelhessük azoknak a lelki traumáit, akik mindent elveszítettek és látták a halált. Nincs jövőjük, ha itt maradnak.”

Egy UNICEF-feliratos sátorra mutat. „Az ott az iskolánk, az egyetlen 300 menekült gyermek számára.”

Milyen okai vannak a támadásoknak?

„A fuláni pásztorok – magyarázza a főpásztor a környező vidék, a hegyek felé mutatva – mindig is lejöttek északról legeltetni az állataikat, és a földművesekkel mindig is voltak súrlódások, de soha nem láttunk ennyi erőszakot, mint az utóbbi két évben, amikor a támadásokat azért hajtották végre, hogy elűzzék a keresztényeket. Szinte egyetlen muszlim földműveshez sem nyúltak. Hat plébániát veszítettünk el a harminckettőből Bokkos környékén: a papok nem tudnak visszatérni, túl veszélyes. A kormány többet tehetne a lakosság védelméért és a menekültek hazatéréséért.”

A helyzet Josban is nyugtalanító, ahol a vallási feszültségek 15 éve kezdődtek. Basil Khassam atya, az egyházmegyei Igazságosság és Béke Alapítvány vezetője elmondta: „Több mint 11 ezer menekült érkezett 20 év alatt. Ebből ezer az utolsó két évben, szinte mind keresztény. Gyorssegélyt tudunk nekik adni, de a számuk növekszik.” A feszültség nagy, Plateau egyes vidékein a keresztények felfegyverkeztek, és megtorlásul támadásokat intéztek muszlim közösségek ellen. „A kormánynak – folytatja a pap – proaktívvá kell válnia, meg kell előznie a támadásokat, és vissza kell adnia a földeket.

Az erőszak gyökerei több tényezőre vezethetők vissza: az éghajlatváltozásra, ami miatt a legelők nélkül maradt pásztorok a Száhel-övezetből Nigériába vándorolnak; a szervezett bűnözésre az emberrablásokkal és lopásokkal; valamint a földek elrablására. De egyre nyilvánvalóbb a terrorista csoportok szándéka, hogy a területeket erőszakosan iszlamizálják és a földeket elvegyék a keresztényektől. Az, hogy egyszerre öt-hat közösséget támadnak meg, egy pontos terv része, hogy megváltoztassák Plateau demográfiáját.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Avvenire

Magyar Kurír