Öltsük magunkra a szeretetet! – Beöltözést ünnepelt a Szent Benedek Leányai Társaság Tiszaújfalun

Megszentelt élet – 2026. augusztus 5., szerda | 16:16

Különleges és örömteli eseménynek adott otthont a Tiszaújfalu: a Szent Benedek Leányai Társaság alapítási ünnepén, augusztus 1-jén az ünnepi liturgia keretében a közösség két jelöltje öltötte magára a bencés nővérek szerzetesruháját és kapta meg szerzetesi nevét a Tiszaalpárhoz tartozó településrészen. Johanna és Veronika testvér számára ezzel megkezdődött a noviciátus időszaka.

A szentmise elején Sinkó Ágnes OSB perjelnő köszöntötte az egybegyűlteket az anyaházban, megemlékezve arról, hogy 99 évvel ezelőtt itt indult el az a lelki folyamat, amelynek most a részesei lehetnek. Háláját fejezte ki a 99 évért, a jelen lévő atyákért, testvérekért, a családtagokért és mindenkiért, aki részt vesz a közösség életében.

A szertartáson hivatalosan is elhangzott a két új jelölt neve, akik kifejezték szándékukat, hogy csatlakoznak a szerzetesi családhoz: Szabó Zsanett, aki a Johanna nővér nevet, valamint Orzsi Angéla, aki a Veronika nővér nevet kapta.

A szentmise főcelebránsa Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát volt. Beszédében méltatta a történelmi pillanatot és a szerzetesi hivatás lényegéről elmélkedett.

A belső felöltözés és a tanítványi út

Szent Pál apostol szavait – „Öltsétek magatokra az irgalmas szívet, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a türelmet” – idézve a főapát kiemelte, hogy

a külső szerzetesi ruha egy belső felöltözés jele, amely arra emlékeztet, hogy a ruha viselői egyre inkább Krisztus lelkületét szeretnék magukra ölteni.

A noviciátus kezdetével a novíciatestvérek útra keltek, alázatosan megvallva tanulási vágyukat Krisztustól, Szent Benedektől, a boldog emlékű Berecz Skolasztika testvértől, a közösségtől és egymástól.

Közel száz esztendő hűsége és a Gondviselés

Az eseményen hálát adtak a Szent Benedek Leányai Társaság közel százéves történetéért is, amely 1927. augusztus 1-jén kezdődött. Ekkor kezdte a celldömölki származású Berecz Bözsike (a későbbi Skolasztika testvér) társaival azt a lelkigyakorlatot, amely az „Áldott az Isten, aki vezérel minket” jelmondat jegyében az alapítás döntéséhez vezetett. A főapát köszönetet mondott a közösség útját kísérő alapítóknak, elhunyt nővéreknek, a bencés atyáknak, lelkipásztoroknak, jótevőknek, a tanyák népének, valamint a családtagoknak, akik nagylelkűen elengedték szeretteiket erre az útra.

Megújulás és közösségi felelősség

A tiszaújfalui szerzetesközösség hosszú várakozás után köszönthette az új belépőket, ami Isten vigasztaló ajándéka és egyben felelősség is. A főapát arra hívta a nővéreket, hogy irgalmas szívvel, jósággal és türelemmel fogadják az újonnan érkezőket, míg a novíciákat arra buzdította, hogy a közösségben és a mindennapi imádságban keressék Isten akaratát.

Az ünnep zárásaként minden jelenlévő belső megújulásra kapott meghívást: hogy öltsék magukra a szeretetet, mindent az Úr Jézus nevében cselekedve.

Hortobágyi T. Cirill főapát szentbeszéde teljes egészében EZEN A LINKEN olvasható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság; Szent Benedek Leányai Társaság Facebook-oldala

Fotó: Bíró Béla/Tiszaalpár Hangja 

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria