Az önkéntes „Patrona-nagyik” közös programokon vesznek részt a gyerekekkel, emellett személyes figyelemmel és beszélgetésekkel támogatják azokat a diákokat, akiknek egy kis odafigyelésre, meghallgatásra vagy törődésre van szükségük.
„A nagyszülők azok, akik aranyporral hintik be a hétköznapokat, sok gyerek életéből azonban hiányoznak, hiszen vagy nagyon messze élnek, vagy már nincsenek köztünk. Nálunk, a Patronában létezik egy kicsi közösség, a Patrona-nagyik csoportja, akik az iskolában igyekeznek pótolni a nagyszülői gondoskodást” – mondja Gilicze Zoltán, a budapesti Patrona Hungariae Általános Iskola igazgatója.
Hogy ez a fajta személyes kapcsolat milyen sokat jelent a gyerekeknek és az időseknek, azt ma már kutatások sora támasztja alá: az unokákkal töltött minőségi idő csökkenti az időseknél a depresszió kockázatát, javítja kognitív funkcióikat és mentális egészségüket, elégedettebbé teszi őket, de segíti a gyerekek iskolai, pszichológiai és szociális fejlődését is. Egy 2014-es felmérés szerint azok a gyerekek, akiknek az életében a nagyszülők is fontos szerepet játszanak, könnyebben be tudnak illeszkedni a különböző közösségekbe, és az iskolában is aktívabbak.
Patrona nagyik: amikor a figyelem a legnagyobb segítség
Csakhogy egyre kevesebb gyerek áll különösen szoros, mindennapos kapcsolatban a nagyszüleivel, itthon ugyanis folyamatosan csökken azoknak a családoknak a száma, ahol több generáció él együtt. Erre a hiányra ad választ a Patrona iskola programja, amelyben olyan nyugdíjas önkéntesek vesznek részt, akik rendelkeznek pedagógiai tapasztalattal vagy képzettséggel, és az osztálytanítók irányítása mellett délutánonként szívesen foglalkoznak egyénileg a diákokkal. A „nagyik” feladata elsősorban nem korrepetálás vagy tanítás, sokkal inkább az, hogy jelen legyenek azoknak a gyerekeknek az életében, akiknek egy kis odafigyelésre, nyugodt beszélgetésre vagy személyes törődésre van szükségük.
„Vannak szorongóbb gyerekek, és vannak olyanok, akik egész nap nyüzsögnek, vibrálnak, nehezen kezelhetőek – mindegyikük számára nagy segítség lehet a Patrona nagyikkal töltött idő, egy délutáni séta vagy egy beszélgetés. Ezeken az alkalmakon a gyerekek szívesen megnyílnak, és gyakran tanácsot is kérnek” – magyarázza Gilicze Zoltán.
A Patrona nagyik 2013-ban, Pethő Csilla tanítónő kezdeményezésére kezdték meg önkéntes munkájukat – a program azóta sikerrel működik az iskolában, sőt ma már az intézmény pedagógiai programjának is része. A 2025/2026-os tanévben 11 Patrona nagyi, többek között nyugdíjas pedagógusok és az iskolát fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek idős szerzetesnővérei segítették az 1–6. évfolyamos gyerekeket.
A nagyikat Dellamartina Mária Róza nővér fogja össze – ő az, aki minden tanév elején beosztja a nagyikat egy-egy osztályhoz, és aki a közösség éves programjainak szervezésében is részt vesz. Hogy melyik nagyi melyik osztályhoz kerül, nagyrészt az ő preferenciáikon múlik: van, aki a kisebb gyerekekkel, míg más a kiskamaszokkal találja meg könnyebben a közös hangot.
Egyre több országban ismerik fel a generációk közötti kapcsolat erejét
Egyre több országban igyekeznek bevonni az idős, tapasztalt embereket az iskolai és óvodai munkába. A Patrona nagyik program azonban több, mint egy egyszerű önkéntes alapú intergenerációs kezdeményezés. A katolikus iskolában önkénteskedő nagyik rendszeresen részt vesznek a liturgikus programokon, ugyanakkor ők maguk is közösséggé formálódnak – több alkalommal szerveztek már közös zarándoklatot és lelki napot is. „A Patrona nagyik lelkesedésének alapja az, hogy tudják: nekik még feladatuk, küldetésük van. Szeretnék hasznosan tölteni az időt úgy, hogy a jelenlétükkel tudjanak adni a saját életbölcsességükből, tapasztalatukból. Mindeközben ez a szolgálat őket is jó érzéssel tölti el, és segítségükre lehet, ha esetleg az elmagányosodás vagy a feleslegesség érzése fenyegetné őket” – teszi hozzá Gilicze Zoltán.
Forrás: Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont
Illusztráció: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
