Öt novícius, köztük Tóth Árpád SJ tette le első fogadalmát Nürnbergben

Megszentelt élet – 2018. szeptember 14., péntek | 10:33

A nürnbergi Szent Klára-templomban az osztrák és a magyar provinciális jelenlétében, Thomas Hollweck SJ novíciusmester irányításával öt fiatalember tette le első fogadalmait a kétéves noviciátus után.


Öltönyben a jobb szélen Tóth Árpád SJ

Az osztrák Gerald Baumbartner, a litván Donatas Kuzmickas SJ és a német Jonas Linz SJ Münchenben kezdik meg filozófiai tanulmányaikat. A szintén német Lukas Kraus SJ Koszovóba megy gimnáziumi szolgálatra, a magyar provinciához tartozó Tóth Árpád SJ pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricum tanulmányi prefektusa lesz, és egyházjogi témájú doktori disszertációján dolgozik a Pápai Gergely Egyetemen.

Tóth Árpád a délvidéki Szenttamáson született; 2008-ban szentelték pappá a szabadkai egyházmegyében. Legkedvesebb szentírási idézeteivel és jezsuita lelkületének megélésével kapcsolatos gondolatai a Jezsuita Arcképcsarnokban olvashatók, a fogadalomtétel alkalmából pedig hivatása születéséről és a mögötte álló időszakról tett fel neki néhány kérdést a Jezsuita.hu oldal szerkesztője.

– Hogyan született meg a hivatásod és az elhatározásod, hogy felvételedet kérjed a Jézus Társaságába?

– Hát, ez egy hosszú történet. A legelső „szikra” a belépésem előtt körülbelül tíz évvel volt, 2006-ban. Kispapként Rómában tanultam, a Collegium Germanicum et Hungaricumban laktam, és ott ismertem meg igazán a jezsuitákat és az ignáci lelkiséget. Több jó és hiteles jezsuitával találkoztam, az életpéldájuk mélyen megérintett, de ezt a lelkesedést akkor inkább csak pillanatnyi fellángolásként értelmeztem. 2015 nyarán éreztem ismét mély indíttatást ebbe az irányba, és egy lelkigyakorlat folyamán született meg bennem a döntés a radikális Krisztus-követésre: vágyom arra, hogy egész lényemmel Krisztus társa legyek.

– Milyen tevékenységekkel telt az elmúlt két éved a nürnbergi noviciátusban?

– A novíciusi időszak igen mozgalmas, ugyanis a Társaság rendalkotmánya több úgynevezett probációt, próbatételt ír elő az újoncok számára. Ezek közül kiemelném a zarándoklat-probációt: Jonas Linz SJ rendtársammal Veronából Rómába gyalogoltunk, pénz és telefon nélkül. Első hallásra furcsának tűnhet, de aki már átélte, tudja, milyen tapasztalattal gazdagodik általa az ember. Akárhány könyvet elolvashattam volna azzal kapcsolatban, mások hogyan éltek meg hasonló zarándoklatot, legfeljebb felfogtam volna az értelmemmel, amit így élesben, a saját bőrömön megéltem. Visszatérve az elmúlt két évre, egy mondatban úgy fejezném ki, hogy a noviciátus számomra (elsősorban) a szabadság és az Istenbe vetett feltétlen bizalom iskolája volt. És ez a tapasztalat szabadít fel mások szolgálatára.

– És mivel készültél a fogadalomtételre az elmúlt hetekben?

– Augusztus második felében egy nyolcnapos lelkigyakorlaton vettünk részt, amelynek központi témája az evangéliumi tanácsok és a fogadalomtétel volt. A noviciátus folyamán sokat beszélgettünk erről, de más volt teljes csendben átimádkozni, ízlelgetni egy-egy szót, mondatot. „Amint kegyelmet adtál arra, hogy a társaságba való belépésre vágyakozzak, és ezt a felajánlást megtegyem, úgy adj annak betöltésére is bőséges kegyelmet” – ezek a szavak visszhangoztak bennem leginkább a fogadalomtétel előtti napokban. Szeptember első napjai elsősorban az elmúlt két év kiértékeléséről és a noviciátusi időszak lezárásáról szóltak, majd közvetlenül a fogadalomtétel előtt ismét elcsendesültünk három napra. Ez a triduum a szív ünneplőbe öltöztetésének az ideje volt.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria