Pápaválasztási cédulák Szombathelyen – A szentévek és a konklávék kapcsolata

Amikor az első szentévet VIII. Bonifác pápa (Benedetto Caetani, 1294–1303) meghirdette, talán még senki sem gondolta, hogy ezek a különleges alkalmak töretlen népszerűségnek fognak örvendeni a századok folyamán. Igaz, hogy időre volt szükség ahhoz, hogy kialakuljon a rendes (ordinarius) szentévek huszonöt évenként visszatérő ciklusa. Idén, 2025-ben immár a huszonötödiket tartja a Katolikus Egyház, nem számolva a rendkívüli (extraordinarius) szentéveket, amelyre az elmúlt évtizedben is volt példa: mindannyian emlékszünk az irgalmasság szentévére, amelyre 2016-ban került sor.

Felmerül azonban a kérdés, vajon volt-e már a Katolikus Egyház történetében olyan szentév, amelyet másik pápa zárt be, mint amelyik megnyitotta? Valóban, olyan

többször is előfordult, hogy egy pápa szentévet hirdetett, azután mire a jubileumi esztendő elkezdődött, addigra már egy másik egyházfő ült Szent Péter trónján.

Ilyen eddig négy alkalommal volt az Egyház története során: 1390-ben, az 1475-ben, 1550-ben és az 1775-ben.

Az 1390-es szentévre VI. Orbán pápa (Bartolomeo Prignano, 1378–1389) idején került sor. Elődje már 1373-ben meghirdette azt. Ekkor még a gondolat vezette a pápákat, hogy ezeket a különleges éveket 33 évenként tartják meg.

Az 1390-es jubileumi esztendő azonban más miatt is érdekes lett: ekkortól számolják hozzá a szentévi búcsújáró helyekhez a Santa Maria Maggiore-bazilikát;

ekkor alakul ki az a szokás, hogy ilyenkor négy nagy pápai bazilikát kell meglátogatni az Örök Városban: a Szent Péter-, a Falakon kívüli Szent Pál-, a Lateráni Keresztelő Szent János- és immár a Szűz Mária tiszteletére épített Santa Maria Maggiore-bazilikát.

Az 1475-ös szentévet IV. Szixtusz pápa (Francesco della Rovere, 1471–1484) idején tartották, amelyet elődje 1470-ben hirdetett meg. Ekkorra alakult ki, hogy huszonöt évenként ünneplik meg ezeket a különleges esztendőket, és innentől nevezik azokat – a bibliai szóhasználattal élve jubileumi éveknek. A pápa nagyon lelkesen készítette fel Rómát az eseményre: utcák, terek, vízvezetékek, templomok, paloták és hidak mutatják ma is IV. Szixtusz városépítő ténykedését. Köztük van a híres, róla elnevezett Ponte Sisto is, amely nem messze található a római Pápai Magyar Intézet székhelyétől, és azt a helyiek és a Rómába érkezők ma is használják. Van azonban egy, a pápa személyéhez és a konklávé intézményéhez egyaránt kapcsolódó különleges érdekesség is.

Ugyanő építtette azt az ugyancsak róla elnevezett vatikáni kápolnát 1475 és 1483 között, amely azóta a világ egyik leghíresebb helyévé vált: 1878 óta folyamatosan itt, a Sixtus-kápolnában választják a pápákat.

Az 1550-es jubileumot III. Gyula pápa (Giovanni Maria Ciocchi del Monte, 1550–1555) idején tartották. Elődje meghirdette ugyan a szentévet, de nem sokkal ezt követően elhunyt; sőt a széküresedés miatt karácsonykor nem is tudták megnyitni azt, arra csak az új pápa megválasztását követően, 1550. február 24-én kerülhetett sor. Ez egyébként már a katolikus megújulás, Loyolai Szent Ignác és Néri Szent Fülöp Rómája volt.

Végül, 1775-ben is volt olyan szentév, amelyet más hirdetett meg, mint aki a szent kapukat nyitotta és zárta. VI. Piusz pápa (Giovanni Angelo Braschi, 1775–1799) a konklávé miatt ugyancsak késéssel, 1775. február 26-án tudta megnyitni a szentévet. Mint ismeretes, VI. Piusz francia fogságban hunyt el 1799-ben, utódját pedig 1800-ban választották meg a kivételesen Velencébe összehívott pápaválasztó gyűlésen. Ennek az utóbbi konklávénak néhány véletlenül megmaradt választási céduláját ma is nagy becsben őrzik Szombathelyen, a püspöki palotában. Az erre az évre tervezett szentév pedig a napóleoni háborúk miatt – a történelem során először, de nem utoljára – el is maradt.

Ezek tehát azok a szentévek, amelyeket más hirdetett meg, mint aki megnyitotta és bezárta.

De volt-e olyan, hogy akkor kellett a választó bíborosoknak konklávéra összegyűlni, amikor a szent kapuk nyitva voltak?

Ilyen 2025-ig csak egyetlen egyszer fordult elő, mégpedig 1700-ban. Annak a jubileumi esztendőnek egyébként különlegessége, hogy a Tiberis áradása miatt a négy nagy pápai bazilika egyikét, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát ezúttal (és nem először) a közelebbi Santa Maria in Trastevere templom helyettesítette.

Ez a jubileumi esztendő 2025-ig valóban unikális volt: a szentévet XII. Ince pápa (Antonio Pignatelli, 1690–1700) nyitotta meg, de XI. Kelemen pápa (Giovanni Francesco Albani, 1700–1721) zárta be, mivel közben konklávét kellett tartani. Az idős, ekkor már 85 éves Ince pápa a szentév vége felé, 1700. szeptember 27-én hunyt el. Halálakor az Anyaszentegyháznak 66 bíborosa volt, közülük azonban csak 38 kardinális tudott összegyűlni a vatikáni Apostoli Palotába október 9-re, a konklávé kezdetére. A bíborosok folyamatosan érkezek később is: egyszerre a legtöbben 57-en voltak jelen. Egyiküknek november 22-én betegség miatt el kellett hagynia a pápaválasztást, így a rákövetkező nap végül 56 bíboros választotta pápává Albani bíborost, aki a XI. Kelemen nevet vette fel. Ez a konklávé 46 napig tartott. Kelemen nevéhez fűződik többek között a Pápai Egyházi Akadémia, a „nunciusok iskolája” megalapítása, amelyet Ferenc pápa éppen nem sokkal a halála előtt reformált meg.

A szentévek és a pápaválasztások tehát ha nem is sokszor, de időnként keresztezik egymást. A 2025-ös szentévet a reménység jegyében hirdették meg. Ahogy Ferenc pápa fogalmazott az azt meghirdető bullában: „Most elérkezett egy új jubileum ideje, amikor ismét kitárul a szent kapu, hogy élő tapasztalatot szerezhessünk Isten szeretetéről, mely felébreszti szívünkben a Krisztusban való üdvösség biztos reményét” (Spes non confundit, 6).

Mi mindannyian, a reménység zarándokaiként, a minket szerető Istent tapasztaljuk meg különleges módon ebben az időszakban, és így adunk hálát Ferenc pápaságáért, imádkozunk a pápaválasztókért és Szent Péter következő utódáért.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír