Párbeszéd a liturgiáról: A homília

Nézőpont – 2021. október 17., vasárnap | 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

„A homília a liturgia szerves része, és igen ajánlatos, hiszen a keresztény élet szükséges tápláléka. A homília fejtse ki vagy a szentírási olvasmányok egy-egy szempontját, vagy az ordinárium, illetve a napi mise valamelyik szövegét, szem előtt tartva az éppen ünnepelt misztériumot, illetve a hallgatók sajátos szükségleteit.” (A római misekönyv általános rendelkezései 65.) 

A vasárnapi és az ünnepi szentmisék elmaradhatatlan része a prédikáció, szentbeszéd vagy görög eredetű szóval homília. Ez a szentmisén részt vevő valamely klerikusra – püspök, pap, diakónus – bízott feladat. A prédikációt mondó felszentelt személy annak jele és eszköze a gyülekezetben, hogy amit hallunk, az az Egyház apostoli hitéből fakad. Tehát nem pusztán személyes megfontolásait és belátásait osztja meg az egybegyűltekkel, hanem a Szentlélek vezetésével csatornája lesz annak az elevenítő hitnek, amely az első pünkösd, az apostolok igehirdetésének kezdete óta hangzik fel a keresztény gyülekezetekben, s hív megtérésre és követésre.

A homília alapját mindig a felolvasott szentírási szakaszok jelentik, ezeket értelmezi az igehirdető. De táplálják a szentbeszédet a nap liturgikus szövegei, valamint az éppen megült ünnep sajátos misztériuma is. Középpontja az élő Krisztus, a gyülekezetnek és az egyénnek hozzá fűződő élő kapcsolata, megváltásunk. Az igehirdető fontos felelőssége, hogy ne süllyessze beszédét a puszta moralizálás szintjére, ne egy erkölcscsősz beszéljen az ambótól, hanem hallgatóságában éppen azt az Krisztus- és Isten-kapcsolatot tudja felszítani, elérhetővé tenni, hitelesen megmutatni, ami megtérésre és követésre indít. Minden, a keresztény életmódra vonatkozó, egyébként fontos felhívás, prófétai szó, ami a homíliában elhangzik, csak ebben a kapcsolatban értelmezhető. 

Végül jó, ha a homília megteremti a kapcsolatot azzal, ami következik, tehát átvezet az Eucharisztia ünneplésébe. Hiszen Jézus úgy tanít, hogy cselekszik, önmagát adja értünk. 

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria